Csepel.hu
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata emléktábla avatással és szentmisével emlékezett meg a Magyarországról elhurcolt németek emléknapjára január 19-én. A Szent Imre téri római katolikus Kisboldogasszony templomban reggel 9 órakor kezdődött megemlékező szentmisén részt vett Németh Szilárd polgármester, országgyűlési képviselő, Borbély Lénárd alpolgármester, országgyűlési képviselő, valamint Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek.
A 150 éves templomban Kispál György és Harangozó Imre plébánosok végezték a szentmisét. A Csepeli Lelkészi Kör képviseletében Temesvári Imre református lelkipásztor mondott imát.
A csepeli városatyák részvételével a megemlékezés a polgármesteri hivatal épületénél folytatódott, ahol új emléktáblát avattak abból az alkalomból, hogy a Magyar Országgyűlés január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította 2012 októberében. Az indoklásban a következő olvasható: “A Magyar Országgyűlés törekvése, hogy a magyar nemzet és a vele több évszázada együtt élő nemzetiségi közösségek harmonikus és egymást gazdagító, a modern európai együttélési normákat tiszteletben tartó közös fejlődését semmi se akadályozhassa.”
A magyarországi német nemzetiségűek “kitelepítését” előirányzó rendelet végrehajtására Magyarországon elsőként 1946. január 19-én került sor, ezen a napon indult az első vagon. Az első elhurcolások Budaörsön történtek.
A potsdami határozatok szerint azok az országok, ahol német kisebbség lakott, kötelesek voltak őket a határokon áttenni, hogy végleg Németországban telepedjenek le. Nálunk ez közel millió sváb származású magyar polgárnak otthonától, életlehetőségeitől való megfosztását jelentette.
Az emlékező eseményen köszöntötték Csepel elöljáróit, majd dr. Szentes Tamás főpolgármester-helyettest, Dudás Zoltánt, a kerületi járási hivatal vezetőjét, valamint Lászlóné Balázsovits Magdolnát, a Csepeli Német Önkormányzat elnökét.
Utóbbi beszédében fájó szívvel gondolt vissza azokra a hazánkból kitelepített svábokra, akik a történelem szörnyű eseményeit megélték és elszenvedték. Az elnök asszony a korabeli sajtóban, a Magyar Nemzet 1946. január 18-án megjelent egyik cikkéből idézett részleteket. A visszaemlékezés után Lászlóné Balázsovits Magdolna és Németh Szilárd közösen leplezték le a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjára állíttatott emléktáblát. Ezt követően koszorút helyeztek el a csepeli önkormányzat képviselői, a Csepeli Német Önkormányzat képviselői és a megemlékezők.
Forrás: csepel.hu
Elképesztő ez az arcátlan hazudozás, amely a fideszes bértollnokok részéről ezzel az emléktábla avatással kapcsolatban folyik!
Az is figyelemre méltó, hogy a január 19.-én leleplezett emléktábla szövege köszönő viszonyban sincs, sem az Országgyűlés 2012. októberben hozott határozatával, sem a fenti bejegyzésben leírt handabandával!
A bejegyzésnek az a mondta pedig sokszorosan eltúlzott arcátlan és durva hazugság, hogy „a kitelepítés nálunk közel egy millió sváb származású magyar polgárnak otthonától, életlehetőségeitől való megfosztását jelentette”!
Ezzel a hazugsággal szemben a valóság a következő:
1.) 1920-ban összesen 551 ezer német nemzetiségű személy élt Magyarországon.
Legtöbbjük a főváros környékén, a rebellis magyarok semlegesítése céljából az osztrákok által létrehozott sváb-gyűrűben.
2.) 1942-ben, a Felvidék, Erdély és Délvidék visszacsatolása után 720 ezren vallották magukat németnek, és ezek kb. fele aktív tagja volt valamilyen német politikai és katonai szervezetnek és lényegesen a németek javára befolyásolták a magyar állami intézkedéseket.
Különösen a katonapolitikai döntéseket, mert a tábornoki kar több mint 2/3 része német származású volt!
3.) Amikor 1945. július végén Potsdamban a győztes nagyhatalmak kimondták a németek kollektív felelősség érvényesítésének az elvét, valamint döntöttek a németek kitelepítéséről Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról. akkor Magyarországon már csak 380 ezer német nemzetiségű személy élt!
A BÉRTOLLNOKOK SZERINT EBBŐL A 380 EZER FŐBŐL TELEPÍTETTEK KI KÖZEL EGY MILLIÓ SVÁB SZÁRMAZÁSÚ ÁLLAMPOLGÁRT!!!
4.) A Miklós Béla (teljes nevén: vitéz lófő Dálnoki Miklós Béla) miniszterelnök által vezetett Ideiglenes Magyar Kormány a potsdami döntések figyelembevételével köteles volt megalkotni a magyarországi németek kitelepítéséről szóló rendeletet, egyben a rendelet megalkotásával és végrehajtásával helyet kellett biztosítani a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok részére.
5.) A kormány a kitelepítési rendeletben kimondta, hogy köteles kitelepülni az országból:
– aki az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek vallotta magát;
– aki tagja volt a Volksbundnak; vagy valamelyik német fegyveres testületnek;
– aki a háború alatt Németországot Magyarország rovására támogatta.
5.) A kitelepítés levezénylésével a koalíciós Ideiglenes Magyar Kormány a Népgondozó Hivatalt bízta meg, amelynek a vezetője idősebb Antal József (a rendszerváltás utáni első miniszterelnökünk apja) volt!
7.) A kitelepítés megkezdésekor Magyarországon élő 380 ezer németből, összesen 185 ezer főt telepítettek ki!
Tehát hatalmas hazugság az a fenti bejegyzésben leírt állítás, hogy „közel egy millió sváb származású magyar polgárnak otthonától, életlehetőségeitől való megfosztását jelentette a kitelepítés”!
A fentieken felül azt sem szabad elfelejteni, hogy 1950-ben életbe lépett a 84/1950. sz. Mt. rendelet, amely lehetővé tette, hogy kitelepített németek visszakapják a magyar állampolgárságukat és visszatérésüket Magyarországra!
Ezzel a lehetőséggel azonban csak kevesen éltek, mert a többség mindig jobban kötődött Németországhoz mint Magyarországhoz, és csak a magyarországi élettér, valamint magyarországi vagyon kötötte ide.
Ez az igazság bértollnokok! A fenti bejegyzésben leírt szöveg pedig csak süket duma!