A 100 éve, 1924. május 14-én született Csepeli Szabó Bélára emlékeztett meg ma reggel az önkormányzat. Az író a kerület egyik legismertebb személyisége, a József Attila-díjas magyar költő, újságíró, Csepel Díszpolgára, aki a lehető legszebben írta le költeményeiben a magyar tájat, és benne Csepelt.
Éppen száz éve született Csepeli Szabó Béla, József Attila-díjas költő, író, újságíró. Iskolai tanulmányait Csepelen végezte. 1939-től a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben dolgozott szerszám- és géplakatosként, valamint vasgyári kifutófiúként. 1952-től a ELTE BTK magyar szakos hallgatója lett. Irodalmi pályája a gyárban indult. Az 1940-50-es években a Friss Újság, és a Szabad Ifjúság munkatársa, majd szabadúszó lett, rövid ideig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének titkáraként is tevékenykedett.
Első irodalmi sikereit az ötvenes években aratta. Mivel közvetlenül tapasztalta meg a munkások életkörülményeit, így korai költeményei mai szemmel is hitelesek. Optimista szemlélete később sokat finomodott, költészete kiteljesedett. Az 1970-es évektől kezdve írta legjobb, Csepelről szóló, mélyen humanista szellemiségű költeményeit, ahol nemcsupán a mindennapi élet nehézségeit énekelte meg, hanem megragadó ecsetvonásokkal mutatta be a kerület szépségeit.
Irodalmi munkásságáért 1958-ban József Attila díjjal tüntették ki. 1975-től a Képes Újság munkatársaként dolgozott. Ugyanebben az évben Csepel Művek Oktatási Intézeténél szerkesztőként tevékenykedett. Rendszeresen részt vett a Munkásotthonban szerveződő irodalmi összejöveteleken. A Csepel Művek támogatásával, aktív szerkesztői munkát vállalva, 1970 és 1977 között jelentek az Acélsziget, a Csepel Szikrái és a Vastükör című kötetei. Az 1960-as évektől a Tárház utcában élt, lokálpatrióta elköteleződése, az alkotás szeretete egész életében töretlen maradt, amiről több verse és regénye tanúskodik. A Csepel Művekből ment nyugdíjba 1984-ben. 2004-ben Csepel díszpolgárává választották. 2013. márciusában bekövetkezett haláláig rendszeresen írt, publikált.
