Csepel.hu
Szendrey Júliát elsősorban Petőfi Sándor költő feleségeként ismerik az emberek, de kevesebbet tudnak arról, hogyan bontakoztatta ki írói tehetségét és hogyan élte mindennapjait férje halála után újraházasodva, egy új családban.
Gyimesi Emese 2009-től kezdte el kutatni Szendrey Júlia életpályáját, s az azóta eltelt időben számos eddig ismeretlen kéziratot, verseket, naplóbejegyzést, levelet tett közzé. Előadásának címe ez volt: „Egy nő, több mint asszony”, amely sorokat maga Szendrey Júlia írta meg utolsó levelében férjének, Horvát Árpádnak 1868-ban, akivel 1850-ben kötött házasságot.
Szendrey Júlia művelt nő volt: sokat olvasott, megtanult németül és franciául, kitűnően zongorázott. Írói tehetségről árulkodnak 1847-ben született naplóbejegyzései, amelyekről kritikusai úgy vélekednek, hogy „az önelemzésre koncentrál, ami megkülönbözteti a kortársak naplóitól”. Ábránd címmel jelent meg eszmefuttatása magyarul és németül 1848-ban, majd egy évre rá közölték Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című írását, amelyben arra biztatja a az anyákat és feleségeket, hogy fiaikat és férjeiket küldjék a csatába.
Petőfi Sándor halála után férjhez ment Horvát Árpád történészhez, akitől négy gyermeke született: Attila, Árpád, Viola és Ilona, miközben nevelte a még csecsemő Petőfi Zoltánt is. A Hársfa utca egy lakásába költöztek, amely akkor Pest külvárosának számított. Egyszerre volt író és anya, amelyről így vallott 1854-ben: „Nem feledhetem, hogy nem írónő, hanem anya, feleség, háziasszony vagyok, hogy gyermekeim, férjem, háztartásom van, s kötelességem mindenek felett ezeknek szentelni időmet”. Első verspublikációi 1857-ben jelentek meg, s szintén ebben az évben látott napvilágot önálló kötete, amelyben Andersen meséit fordította magyarra. Abban az időben ritkaságnak tekintették a női írókat, de Szendrey Júliát értékelték a kortársai. Családja körében megszokott volt, hogy gyermekei is írtak verseket ünnepek alkalmából az anyjuknak és egymásnak. Három rózsabimbó című versében például így ír Attila gyerekéről: „Csak alig mer ajkam/ Csókot lehelni rád,/ Alig mer illetni, / Te kis fehér virág!”. Legkisebb lánya, Ilona élt a legtovább, aki idős korában is szívesen emlékezett gyerekkorára. A Pesti Naplónak azt nyilatkozta 1934-ben, hogy édesanyja, Szendrey Júlia nagyon készült a karácsonyokra: mindig szépen megterítette az asztalt és szeretett ajándékozni. Büszke volt rá, hogy olyan mesekönyve volt, amelyet édesanyja fordított magyarra: Andersen meséi.
Szendrey Júlia boldogtalan házasságban élt Horvát Árpáddal. Életének utolsó évében elköltözött férjétől a mai Horánszky utcába azzal a szándékkal, hogy hivatalosan is elválik tőle, de ez végül nem történt meg. Súlyos betegen, 39 éves korában, 1868-ban halt meg.
A reformkori időutazások másik előadásán Pintér Zsófia illatkreátor kalauzolt el a parfümök világában, visszatekintve az akkori évek szokásaira az Összetartozás Házában március 8-án annak jegyében, hogy milyen volt a női sors a reformkor Magyarországán.
Forrás: Csepel.hu
