Csepel.info

Csepel.info

A “Gyerekek”, másik forrásunk szerint “Játszó gyerekek” szobor a Csepeli Strandfürdő bejáratánál, a fürdő területén látható. Sok tízezer csepeli látta minden alkalommal, amikor strandolni érkezett. Túlnyomó többségük nem sejtette mit ábrázol valójában, mitől különleges ez az alkotás.

Mi azonban találtunk egy cikket, amely az alkotó, Vilt Tibor szobrairól szól, kiemelve ezt a csepeli alkotást, amely életművének talán legfontosabbja volt. Az alábbiakban ebből a cikkből idézünk:

“Az 1950-es évek végén a Csepel Vas- és Fémmű társadalmi munkában kialakítja a Duna bal ágának jobb partja mellett a csepeli strandot, az elkészült létesítményt az Országos Fürdőigazgatóság kezeli. Ők kötnek szerződést 1960 májusában Vilt Tiborral a strand területén elhelyezett díszítőszoborra. Vilt a munkával el is készül, az 1962 nyarára kész, kiöntött szobrot azonban a képviselői útján végig fogadókésznek látszó megbízó végül nem hajlandó átvenni.

Három magasba nyúló fiatal ember alakja, két fiú, egy lány,

nem egészen szabályos mértani elrendezésben,

a körből valamelyikük

a nézőponttól függően

minduntalan kifordul.

Még furcsábbak a kézben tartott tárgyak, a labda még hagyján,

a magasba emelt kendő (vagy röptetésre szánt madár) is belefér a korban szokásos narratívába,

a lendítésre emelt bot,

a bot ellenpárjául emelt,

számomra azonosíthatatlan valami

és az élettelenül lefele lógó csirke feltétlenül feszültséggel tölti meg a szobrot,

amivel viszont megintcsak ellentétben áll a három

részletesen kidolgozott,

mindent összevetve

mégis inkább közömbös,

tétlen,

erőteljesebb szenvedélyektől mentes gyerekarc. Az egész a Viltre oly jellemző tépett-gyűrött szobortextúrával. A szobrot végül sohasem avatták fel, sorsán aligha segített Aczél György 1963 januárjában a Művészeti Bizottság ülésén elejtett pikírt megjegyzése (“Herman Lipótnak van egy mondása, hogy egy kép sorsa attól függ, mit írnak alá, mi a címe. Lehet, hogy Vilt szobra mint Emlékmű Auschwitzba címmel elfogadható lenne, talán érdekes is, de ez a szobor a csepeli strandon abszurd dolog.”). Az 1970-es évek elején a szobrot egyszerűen kiszállították a csepeli strandfürdő területére, ott a strand egy félreeső helyén, talapzat nélkül állt éveken át.

Épített talapzata ma sincs, noha elvben exponáltabb helyen, egy neki készített, betonkerettel körbevett földhányáson, a strand főbejáratánál áll (nem kizárt, hogy a betonkeret eredetileg medence volt, ami a szobor eredeti elképzeléseiben szerepelt), a növényzet azonban mostanra annyira körbenőtte, elborította, hogy megközelíthetetlen és köztéri értelemben jóformán érzékelhetetlen műalkotás. A sűrű borostyán miatt

egyáltalán nem kivehetők például a lábfejek a szobortalpon — figurális szobornál a legdöntőbb, legárulkodóbb tényezők.

Anélkül, hogy részletesebb alkotáslélektani fejtegetésekbe bocsátkoznék, azt gondolom, Vilt 1960 körül, ötvenes éveinek második felében megelégelte a cipőt, amiben addig járni kényszerült. Kapva kapott az alkalmon, hogy egy viszonylag semleges helyen felállítandó köztéri szobrában megmutassa az igazi Viltet. (Ugyanezzel próbálkozik pár évvel később Pesterzsébeten, az említett szovjet emlékműnél, ott azonban az alkalom és a közelebbi műfaj keresztülhúzza terveit.) Menet közben ellágyult ugyan, megkötött bizonyos kompromisszumokat, hagyta például a derűsebb arckifejezéseket, a botrányt mégsem úszta meg. Ellentétben Rózsa Gyula a Budapest folyóirat 1971. júliusi számában olvasható, az akkori közízlés meggyőzésére szánt igen szép apológiájával (hosszabb idézet a szobor köztérképes műlapján is hozzáférhető ebből),

a csepeli Játszó gyerekeket változatnak tartom

Vilt szobrászatának vezérlő gondolatára, az agresszió, a szorongás, a félelem, a rettegés kifejezésére és érzékeltetésére. Ahogy vannak könyvek, amelyekre rámondjuk, nem strandregények, úgy egészen biztosan a Játszó gyerekek sem strandszobor. De itt, ebben a szoborban vitathatatlanul benne van, benne volt, és amíg áll, benne lesz Vilt — máskülönben nem lett volna ennyire bonyodalmasra gyűrődő története.”

Forrás: Csuhai.com

This entry was posted on 2021. szeptember 20. hétfő at 10:23 and is filed under Csepel, Kultúra, Szabadidő és szórakozás, Társadalom, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.