Árával győzte le a Csepelt a benzinzabáló ZIL

Magyar teher: a kormány valutában fizetett a szovjeteknek az osztrák licencdíjért

Népszabadság

Katt a Népszabadság galériájához!

Hatvan éve alapították az autógyárat, mely fénykorában tizenegyezer embernek adott munkát, és évente ötezernél több tehergépkocsit készített.

Az egykori Dunai Repülőgépgyárat 1944. április harmadikán szőnyegbombázás tarolta le, később ez lett a magyar teherautó-gyártás központja. Ma már csak kiállítások alkalmával gurulnak Csepel teherautók az egykori gyár területén, ahol napjainkban több cég folytatja a járműipari hagyományt a szigethalmi ipari parkban, ahol megemlékeztek a legendás márka születéséről.

A háború utáni újjáépítésben megnőtt Magyarországon is az igény a szállítójárművek iránt. A Waggon és Gépgyárban, 1946-ban készült 3 tonnás Rába Superek teherbírása kevés volt, ezért a győriek a MÁVAG-gal erősebb autót fejlesztettek. Az első Buldog öt tonnát, a második már hat tonnát bírt szállítani, és közben négy tonnával terhelt pótkocsit is elhúzott a Láng gyár 105 lóerős teljesítményű dízelmotorjának köszönhetően.

A Nehézipari Központ elhamarkodott profiltisztítása miatt 1948-ban leállították Győrben a teherautó-gyártást, és a Lángban sem készültek tovább dízelmotorok. A megmagyarázhatatlan döntés miatt Magyarországon halódott a haszonjármű-ágazat, pedig új teherautó kellett. A gyárnak helyszínt kereső szakbizottság az államosított Dunai Repülőgépgyár Részvénytársaság szigetszentmiklósi telepét választotta.

A Csepel Autógyár Nemzeti Vállalatot 1949. november 3-án a Népgazdasági Tanács jegyezte be cégként, az alapítólevélben székhelyként a budapesti Akadémia utca 9. szerepelt. Új modell fejlesztéséhez kevés volt az idő, ezért az 1944-es Steyr D 380-as teherautó benzines és dízel változatának gyártási jogát szerezték meg. Az osztrák Steyr művek háborús jóvátételként a Szovjetunió tulajdonába került, a szabadalomért és a gyártási tervdokumentációért valutával fizetett a magyar kormány. A romeltakarítás és újjáépítés után közel ötszáz szerszámgéppel és százötven vagonnyi nyersanyaggal indult meg a termelés.

A prototípust sok osztrák alkatrész felhasználásával a Rábával és Ikarusszal készítette a Csepel, a hajtóművet a Hofherr traktorgyárban tesztelték. Az első dízelmotor 1949. december 21-én, az első Csepel teherautó 1950. április 4-re készült el, az üzemszerű sorozatgyártás 1951-ben indult. Az első 350-es teherautó önköltségi ára 81,5 ezer forint volt. 1952-ben a tízezredik, 1954-ben már a húszezredik gördült le a szalagról. Előbbit a Magyar Néphadsereg kapta, utóbbit az árvíz sújtotta hédervári Rózsa Ferenc termelőszövetkezetnek ajándékozták. A csepeli motorokat buszokba, dömperekbe, terepjárókba, lánctalpasokba és útépítésnél használt kompresszorokba is beszerelték.

A termelés folyamatos nőtt, az 1968-as rekordévben közel hatezer Csepel teherautó készült. Felmerült egy terepjáró gyártásának lehetősége is, ám a partner Volvo később visszalépett az együttműködéstől, a Lapplander egy példánya a gyár göteborgi múzeumában látható.

Az évtized vége a teherautógyártás végét is jelentette, mert a magyar piacon kínált 135 ezer forintos dízel Csepeleknél a benzines szovjet ZIL-ek 20 ezer forinttal olcsóbbak voltak, az üzemanyag-takarékosság pedig akkoriban még nem számított. Aztán jött a KGST-n belüli szakosodás, a magyar járműiparnak a busz jutott, el kellett búcsúzni a teherautótól, ezért későbbiekben a Csepelnél motorok, sebességváltók és szervokormányok mellett önjáró alvázakat gyártottak az Ikarusnak.

A beszállítóra korlátozódott szerep miatt elégedetlen munkatársak fájlalták a döntést, mert hogy “Milyen autógyár az, amelyik nem gyárt autót?”. Lelkesedésüknek köszönhetően azért még megszületett a D750-es, melyből 1978-ban és 1979-ben közel hatszáz darabot gyárthattak, mert speciális járműveket, többek között tartálykocsikat és tűzoltóautókat máshonnan nehéz lett volna beszerezni. Azt azonban a lelkes szakemberek is tudták, hogy a nyereséges termeléshez legkevesebb 1000-1500 járművet kellett volna gyártani évente. A 750-esek már győri Rába- motorral működtek. Az utolsó Csepel-motoros Csepel teherautó 1977-ben gördült le a szalagról, negyven év alatt 125 ezer teherautó készült az egykori repülőgépgyár területén.

A Csepel Autógyár fénykorában tizenegyezer embernek adott munkát, és egy év alatt ötezernél több tehergépkocsit készített. A Csepel Autógyár Állami Vállalat felszámolása 1992. október elsején kezdődött meg, utódja, a Csepel Autógyár Kft. 1996 közepétől működött tovább a megvett eszközökkel és átvett emberekkel, de kevesebb, mint három év után újabb felszámolás következett.

Az ÁTI-Sziget Kft. 2002. március 1-jén vette meg a korábbi autógyár 80 hektáros területét és a komplex szolgáltatást nyújtó ipari park fejlesztésére eddig négymilliárd forintot fordított, tájékoztatta lapunkat Boér Gábor ügyvezető. Azóta működteti és fokozatosan újítja fel a régi épületeket, egy hónapja fejezték be egy hétezer négyzetméteres csarnok munkálatait. A beruházásoknak köszönhetően ismét kezd benépesülni az egykori gyárkomplexum. Fejős Mihály operatív ügyvezető elmondta, hogy jelenleg 39 cég bérel épületet (legnagyobbak a dán Nilfisk Advance és a svéd Atlas Copco), további 23 pedig saját tulajdonú ingatlanban működik. A kétezer foglalkoztatottból 1270 fő a járműiparban dolgozik. Készül itt teherautókba és buszalvázakba szervokormány, az esztergomi Suzukikhoz több karosszériaelem, a PEX Hungária pedig autóipari érzékelőket és jeladókat gyárt világmárkáknak.

Krónika

1949. november 3-án a Népgazdasági Tanács cégként bejegyezte a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalatot.

1950. április 4-én elkészült az első 350-es teherautó, melynek önköltségi ára 81,5 ezer forint volt.

1951-ben indult az üzemszerű sorozatgyártás.

1952-ben a tízezredik autót a Magyar Néphadsereg kapta.

1954-ben a húszezredik darabot árvízkárosultaknak ajándékozták.

1968-ban közel hatezer teherautó készült.

1977-ben gördült le a szalagról az utolsó Csepel.

1992. október 1-jén elkezdték a Csepel Autógyár Állami Vállalat felszámolását.

Forrás: Népszabadság

5 hozzászólás “Árával győzte le a Csepelt a benzinzabáló ZIL” bejegyzésre

  1. Jeniszej szerint:

    Illeszkedett a “testvéri hadsereg” jármű parkjához a benzinfaló ZIL.

  2. Vica szerint:

    A ZIL-ről eszembe jut egy szakálas régi vicc:

    – Melyik a leggyorsabb jármű az utakon?
    – A ZIL, hiszen mindíg az halad a kocsisor élén.

  3. Jani szerint:

    Én ezt IFA-val ismertem!:)

    De mondjuk az szomorú, hogy a magyar gépészet 1945-ig elég magas színvonalon működött, amit sikeresen szét is vertek(illetve bombáztak és loptak).

  4. Vica szerint:

    Nem, kedves Jani!
    Nem az a szomorú, hogy ’45-ig magas színvonalon működött, hanem az, hogy most hol tart. ’45 óta eltelt egy kis idő, s mi sűlyedünk itt szépen a kis mocsarunkba…

  5. Jani szerint:

    Vica:na ezt akartam írni!:) De ezek szerint sikerült jól megaszondnom!:D

Itt lehet hozzászólni !