Csepel.hu
„Elleneztem a csepeli kórház bezárását” – sommázza véleményét a 84 éves Moldova György, Kossuth-díjas író arról az időszakról, amikor emlékezete szerint utoljára járt Csepelen.
Éppen a kórház megszüntetése ellen tiltakoztak, Moldova pedig a tüntetők mellé állt. Az utóbbi napokban több alkalommal is megfordult kerületünkben, s valószínűleg még számos napot eltölt nálunk. A sokak által népszerű író rója az utcákat, emberekkel beszélget, felkereste az önkormányzatot és a Csepeli Nyugdíjasházat is.
-Mi járatban Csepelen? – kérdeztük.
-Riportkönyvet írok a nyugdíjasok országos helyzetéről. Tavaly júliusban kezdtem el a munkát, s ennek eredményeként idén márciusban jelent meg a könyvem első része. Ezt folytatom tovább, az ország különféle városait keresem fel. Csepelről egy külön fejezet fog szólni, tervem szerint körülbelül száz oldal. Az első részben Hódmezővásárhelyről, Komlóról, Pécsről, Szombathelyről írtam. Megkérdeztem a települések vezetőit, de főként az egyszerű emberek életére voltam kíváncsi. A nyugdíjasok életformája, szokásai, anyagi helyzete, szociális ellátásuk érdekel. A könyv elkészítését magam kezdeményeztem, saját költségemen fedezem az anyaggyűjtéssel járó kiadásokat. Ez megadja a függetlenség érzését, és felment mindenféle számonkérés alól.
-Mikor járt utoljára Csepelen?
-2003-ban, amikor tüntetést szerveztek a csepeli kórház bezárása ellen. Magam is a tiltakozók között voltam, mert felháborított az intézmény felszámolása. A csepelieknek szükségük volt egy helyi kórházra, hogy ne kelljen messze a városba eljárniuk… Egyébként éppen akkor írtam riportkönyvet az egészségügy helyzetéről A tékozló koldus címmel, tehát ismertem a körülményeket.
-Éppen a szocialista-liberális fővárosi vezetés szorgalmazta a csepeli kórház bezárását.
-Emlékszem… Nem szeretem őket.
-Korábban milyen alkalmakkor jött Csepelre?
-Szeretem a focit, világ életemben Vasas drukker voltam. Amikor a Vasas Csepelen játszotta meccseit még az ötvenes, hatvanas, hetvenes években, rendre eljöttem ide szurkolni a csapatomnak. Óriási meccseket vívtak, a Vasas és a Csepel is erős együttes volt. A Vasas mérkőzéseire egészen az utóbbi időkig kijártam, de mióta a Fáy utcában nem rendeznek meccseket a stadion átépítése miatt, nem járok el szurkolni. Később, már a kilencvenes években azért látogattam Csepelre, hogy megnézzem a gyárat, illetve azt, ami megmaradt a helyén.
-Milyen benyomása van most Csepelről?
-Csepel neve nekem még ma is a régi Csepelt idézi fel. Egyrészt munkásmozgalmi bázis volt, másrészt azt is tudom, hogy a háború előtt számottevő nyilaspárt is működött itt. A régi Csepel ugyanakkor megszűnt; odalett a gyár, nincsen élvonalbeli futballcsapata, az utcák elég kihaltnak tűnnek… Bár ez más városokra is jellemző, például Hódmezővásárhelyre. De ez csupán személyes benyomás, ne vegye perdöntőnek…
-Hogyan bírja a napi strapát, hiszen az egészsége már törékeny?
-Egyre nehezebben viselem a fizikai megterhelést, de csinálom, amit eltervezek, mert szeretem. A szívemmel már voltak komoly problémáim. Amikor Komlón jártam, egy alkalommal annyira rosszul lettem, hogy kórházba szállítottak. Most Csepelen is megesett, hogy Hároson gyalogolva megszédültem a tűző napon… Kicsit megpihentem, aztán folytattam az utam. Különösebb hobbim nincs. Az írás a szenvedélyem: ha nem melózok, lelkiismeret-furdalás gyötör, hogy csak pazarlom az időmet.
Cs. A.
“sokak által népszerű” — ezt Cs. A., azaz Csarnai Attila volt képes leírni?
Fogalmazásgátlót vett be Csarnai úr?
Már azt hittem, hogy Mr Gabee írta a cikket.