Amerikai álmokat kergetnek
Ingatlanmagazin
Számos fejlesztés kezdődött, vagy kezdődött volna el Csepelen, de ez az ott élőkőn nem sokat segít. A szigeten lakók ugyanis azzal törődnek, hogy tudják minél jobb árban eladni lakásaikat. Az árak ugyanis itt a tavalyi évhez képest 10 százalékot estek, a nagy alapterületű panelok pedig eladhatatlanok.
A lakásárakon az sem változtatna, ha a Csepeli-szigeten tényleg toronyházak épülnének. A csepeli Manhattan kérdése októberben kerül a fővárosi közgyűlés elé, de az ingatlanos szakemberek már most jelzik: a fejletlen infrastruktúra gátat állíthat az elképzelésnek.
Magas labda: magasházak épülhetnek Csepelen
Októberben kerül a fővárosi közgyűlés elé a csepeli magasházak kérdése. Ikvai-Szabó Imre, Budapest főpolgármester-helyettese ugyanis a nemrégiben rendezett milánói ingatlanos szakvásáron befektetőknek elmondta, hogy a tervek szerint a fővárosban a jövőben csak a Csepel-szigeten épülhetnének 55 méternél magasabb épületek. Ezt az elképzelést Schneller István Budapest korábbi főépítésze is támogatta, ám szerinte „mivel a magyar főváros a világ egyik legszebb elhelyezkedésű városa, az itteni domborzat mindig pótolni tudja azt, amit más településeknél a toronyházakkal igyekeznek ellensúlyozni. Ha természetföldrajzilag nézzük, akkor a Csepel-sziget ideális helyszíne lehet ennek a magasház-építési törekvésnek, ám értelme vajmi kevés lenne”.
Ikvai-Szabó bejelentésével Csepelen eldőlni látszik az szabályozási probléma, ami eddig gátat állított a felhőkarcolók elé. Ma ugyanis Budapesten a magasházak, toronyházak szabályozási környezete egyáltalán nem nevezhető egyszerűnek, alapvetően egy többszintes szabályozási rendszer határozza meg, hogy hol, milyen magas épületet építhetnek a fejlesztők: az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK) szerint egyébként magasépítménynek azok az épületek számítanak, melyekben a legfelső építményszint szintmagassága meghaladja a 30 métert.
A Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) definíciói szerint ugyanakkor magasháznak az a műtárgy minősül, mely 30 méternél magasabb, de az építménymagasság nem nagyobb 45 méternél, és az épület legmagasabb pontja nem éri el az 55 métert. A BVKSZ ezen kívül meghatároz egy “különleges magasépület” kategóriát, ahol “önálló rendeltetési egység vagy helyiség csak 65 méter magasságig helyezhető el”, és ahol a legnagyobb vízszintes vetület maximum 25 méter lehet. A BVKSZ alapján a “különleges magasházak” egyetlen pontja sem haladhatja meg a 90 métert.
S a jéghegy csúcsa: a csepeli szigetcsúcs álmok
A magasházas Csepel-Manhattan gondolata már áprilisban eldőlni látszott. Akkor ugyanis több éves politikai és szakmai vita után a tulajdonosok között egyetértés született a csepeli szigetcsúcs látványos fejlődéséről. Az összességében 175 hektáros még beépítetlen terület döntően a főváros, a XXI. kerület és a spanyol Martinsa-Fadesa ingatlanfejlesztő tulajdona. (A Martinsa-Fadesa tavaly csődvédelmet kért, mert az építőipari vállalat a spanyol ingatlanpiac összeomlásának egyik legnagyobb áldozata.) Elvben mindhárman támogatják azt a hosszú távú fejlesztési programot, amely egyesíti a fent leírt magasház-építési álmokat tömörítő Csepel-Manhattan és a Csepel Víziváros gondolatát: 25-30 éves távlatban 2,5 millió négyzetméteren üzleti negyed, lakások, oktatási és szabadidős létesítmények épülhetnek.
Voltak egyéb tervek is
A NAOS design tanácsadó cég koncepcióterve alapján a programot a két legnagyobb hazai várostervező cég – a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. (BFVT) és a Mű-Hely Zrt. dolgozta ki. A terv egy a londoni dokk negyed mintáját követő, de a Csepel sziget helyzetét és városképi sajátosságait figyelembe vevő sokszínű városrész kialakítását tűzi ki célul. A fejlesztés érdekessége, hogy a terület fele zöld- és vízfelületekből állna majd: a leendő hatalmas zöldfelületekkel megkétszereződik a főváros sport- és szabadidős közparkjainak a területe, lehetőség nyílik, hogy Budapest 2011-ben megpályázhassa a 2020-as nyári olimpiai játékok rendezését. Annak egyik lehetséges fő helyszíne ugyanis a szóban forgó terület. Ezek mellett a programmal előre hozhatók olyan nagy infrastruktúra-beruházások is, mint a régió négy új Duna-hídjának (távoli tervként az ingatlanmagazin.com által elsőként bemutatott Zoboki-féle hétemeletes lakóhíd) az észak-déli gyorsvasút, illetve egy új metróvonal megépítése.
Eladhatatlan a panel Csepelen
„Csepelen nem megfelelő az infrastruktúra, így azt gondolom, így ha ide toronyházak épülnének, akkor az ott élők nagyon nehezen jutnának be a városban” – véli Máramorosi Zoltán a Délpesti Ingatlancentrum tanácsadója. Az ingatlanos szakember elmondta, hogy kocsival már most is problematikus a Szabadkikötő úton közlekedni. Véleménye szerint az emberek legfőképpen ezért tiltakoznánk a felhőkarcolók ellen, amelyeknek a léte egyébként nem változtatnának ingatlanok árán.
A lakásokat egyébként itt most a tavalyi évhez képest 10 százalékkal kevesebbért lehet eladni – mondta a szakember, aki hozzátette, hogy vásárlók körében Csepelen is a téglaépítésű lakás számít favoritnak, a nagy alapterületű panelokat nem lehet eladni. A házgyári lakásokat itt is leginkább a fiatalok keresik, mert sokan csak ezt tudják megfizetni – mondta a Délpesti Ingatlancentrum szakértője, aki úgy tapasztalta, hogy a bankok a hitel megítélésénél előnyben részesítik a házgyári lakásokat.
A szakember arra alapozza ezt a kijelentését, hogy tapasztalata szerint, míg az értékbecslők a csepeli paneloknál a tényleges eladási árhoz igazítják, addig a gázfűtéses lakásoknál jóval alábecsülik az árat. Tavaly például egy 48 nm-es gázfűtéses lakást 7,5 millióra becsültek fel, amelyet utána 10 millióért adott el gazdája – mondta.
Manapság a szigeten a 30-35 nm négyzetméter alapterületű panelok 7,3-8 millió-, a másfél-két szobások 8-9 millió-, a két és félszobások pedig 8,5-9,5 millió forintért cserélnek gazdát. Az ennél nagyobb szobaszámmal rendelkező lakások árával kapcsolatban Máramarosi Zoltán azért nem adott tájékoztatást – mert mint ahogy már fent megemlítettük-, mert azok hónapok óta eladhatatlanok.
A szakértő viszont elmondta, hogy Csepelen a Katona József – Táncsics Mihály – József Attila – Bajcsy-Zsilinszky utcák által határolt területen találhatók a legkelendőbb lakások. „Itt, ha lenne eladó lakás, akkor arra más most meglennének a vevők, de az előjegyzés szerint ugyanígy megvannak már a sportpályánál található lakások új gazdái. Ezek a részek ugyanis Csepel legfrekventáltabb részei, ahol bizony nem csak a kertes házak, de a gázfűtéses lakások is nagyon gyorsan cserélnek gazdát” – mondta az ingatlanos szakember. A szigeten egyébként a legolcsóbb lakások Kossuth Lajos utcánál, illetve a HÉV végállomásánál, az Erdősor utcánál találhatók. Ide a közbiztonság miatt nem szívesen költöznek az emberek, ezekre a helyekre települtek be ugyanis a IX. kerületből kiköltöztetett roma családok.
A szennyvízfaló betonszörny
Március végén még azt tudtuk, hogy Csepelen finisben van a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep kivitelezése, amely három éves előkészítési időszakot követően, 2007 év elején kezdődött el. A Víz Világnapján a beruházó be is mutatta a már 80 százalékos készültségi szinten tartó projektet: március végére a Csepel északi sziget-csúcsán található építményben elkészült már a szennyvíztisztítási folyamatnak helyet adó 10 műtárgy, valamint az irodaépület.
Tóbiás Sándor projektvezető lapunknak azt mondta, hogy a telep építése rendben halad, így a tervek szerint 2009 augusztusában indulhat az egyéves próbaüzem. A terv viszont megváltozott: a Főpolgármesteri Kabinet ugyanis a 491 millió euróból megvalósuló beruházás két évvel történő meghosszabbítását szorgalmazta. Tájékoztatásuk szerint a fővárosi önkormányzat februárban már kezdeményezte az Európai Bizottságnál, hogy az unió által szabálytalan közbeszerzések miatt megvont 40 millió eurót, illetve a közbeszerzések során megtakarított 63 millió eurót új projektelemekre fordíthassák. Az eredeti költségvetésből fennmaradó megtakarításokkal együtt összesen 132 millió euró sorsa függ attól, hogy az EU hozzájárul-e a befejezési határidő kétéves meghosszabbításához – hangsúlyozták fővárosi politikusok.
Demszky Gábor főpolgármester és Danuta Hübner, az EU Bizottság főbiztosa június 11-i megbeszélésén a főbiztos indokoltnak tartotta ugyan a határidő-módosítást, de jelezte, hogy ehhez év végéig módosítani kell egy bizottsági irányelvet. Egyebek közt a csepeli szennyvíztisztítóban keletkező iszap ártalmatlanításának végleges megoldása is csak 2012 végére valósulhat meg. A szennyvíztisztítóban hónapokon belül kezdődő próbaüzem alatt az iszapot ártalmatlanításra elszállítja majd az ez ügyben kiírt közbeszerzés nyertese.
Elúszott uszoda
Míg a szennyvíztisztítóból csak-csak lesz valami, addig a csepeli uszoda terve elúszott. Letett ugyanis a csepeli vezetés az uszodaépítésről, így az egy darabig sem az első tervezett helyszínen, a Csepeli Strandon, sem a második helyszínen, a Csepel SC területén nem fog megépülni. Pedig január közepén még arról volt szó, hogy kétfordulós, tárgyalásos közbeszerzésen kíván új fedett- és tanuszodát részletre vásárolni a csepeli önkormányzat.
Fiókban marad
A kerületi vezetőség abban látta a konstrukció lényegét, hogy a nyertes pályázó megépíti az uszodát, majd az önkormányzat részletre megvásárolja azt úgy, hogy havonta fizeti a részleteket. A kiírásban szerepelt, hogy pályázóknak rendelkezniük kell a létesítmény felépítésére alkalmas telekkel Csepelen belül, illetve az építésnek 2010. július 31-ig el kellett volna elkészülnie. Ez az uszodaépítés lett volna az egyetlen olyan kézzelfogható komolyabb fejlesztés, amelyet a helyi vezetés az Észak-Csepelért kapott 11,3 milliárd – nettó 9 milliárd – forintból megígért. De nem lesz! Nem cáfolta a csepeli MSZP azt az információt, hogy 2010-ig nem hogy nem épül meg, de meg sem kezdődik az egyébként 2006 őszére megígért csepeli uszoda építése.
Orosz Ferenc a költségvetésért felelős alpolgármester beszámolt arról, hogy hova lett a pénz: elmondta, hogy a 11,3 milliárd forint áfa köteles bevétel, amiből a kötelezettségek teljesítése után nettó 9,1 milliárd forint marad. Az eddig elköltött 4 milliárd forint nagyobb részét csatornaépítésre, a játszóterek felújítására, út és járdaépítésre fordították. A még el nem költött 5 milliárd forint pedig a bankban van.
Mindeközben a Csepelen működő 11 sportegyesület közös nyilatkozatban támogatja a Csepel SC Alapítványnak a klub otthonául szolgáló tízhektáros területre vonatkozó nemrégiben nyilvánosságra hozott 62 milliárdos beruházási tervét. (Korábban egyébként a csepeli sportbarátok még egyöntetűen tiltakoztak a stadion lebontásának és a Csepel SC beépítésének terve ellen.) Az elképzelés három ütemben valósulna meg. Az első ütem 2010-től 2014-ig tartana, s 5,6 milliárd forintba kerülne: ez az összeg egy fedett uszoda, egy-egy sport-, birkózó- és vívócsarnok, fitneszterem és pihenőpark megépítése elegendő, de 15,6 milliárd forint értékben épülnének még kereskedelmi és szolgáltató célú beruházások is. A második és harmadik ütemben pedig egészségügyi rendelők, lakások, irodaházak, üzlethelységek és közösségi parkok, bowling és fallabda-pálya, kiállító terem, valamint az egyesületek klubszékházainak felépítését tervezik.
Az egyesületek nevében Ludasi Róbert, olimpiai és világbajnok kenuzók mesteredzője elmondta, az a régebbi elképzelésünk, mely szerint egy olyan befektető érkezik, aki többmilliárdos beruházásának megtérülését kizárólag a sporttevékenységtől reméli, irracionális várakozás.
Mára szembesültek azzal, hogy két út van: az egyiken a kerületi önkormányzat és a csepeliek, valamint az állam finanszírozná a sportéletet. Ezt az utat megpróbálták, de zsákutcába vezetett. Így maradt a másik lehetőség, nyílt pályázat útján kiválasztani azokat a beruházókat, akik a meghatározott keretek között a kerületi, a sport és a saját érdekeiket összehangolva, mindenki számára nyereségesen tudják megvalósítani a kitűzött célokat. A tényleges munkálatok megkezdéséhez azonban szükség van a sportcélú felhasználás kizárólagosságát előíró fővárosi szabályozási terv módosítására, valamint az összes kerületi ellenzéki frakció támogatásának megszerzésére.
A Wallis kiszállt
Az észak-csepeli terület hasznosítására külön cég jött létre, aminek tulajdonosai a Wallis Ingatlan Fejlesztési, Kereskedelmi és Szolgáltató Rt., illetve a Lepp testvérek (Gyula és Judit) érdekeltségébe tartozó HVL Invest Ingatlanfejlesztő és Szolgáltató Kft, illetve a XXI. kerület és a fővárosi önkormányzat voltak.
Az Észak-Csepel Ingatlanfejlesztési Rt.-ben (ÉCS) igazgatósági tag volt Podolák György csepeli képviselő, Kóka János gazdasági miniszter, elnöke pedig Baráth Etele tárca nélküli miniszter volt. A cég a terület felparcellázása, eladása után remélt haszon 30 százalékát kapta volna meg, de az ÉCS 2004-ben megszűnt, mivel a több száz milliárdos projekt csak egy 2001-es tervpályázatig jutott el, Podolák elmondása szerint “nem tudták kivárni, míg rendeződnek a dolgok a területrendezés körül”.
Erre a pályázatra született meg, és lett fődíjas a csepeli Velence terve, ami a Dunából leválasztott csatornákból, parkokból, lakóépületekből és vízisportra alkalmas épületekből álló negyed lenne.
Elolvastam…
Én is!
Ez ezógy zervzett szervezetlenség!
Hozzá nem értés!
Mutyi!
Gazemberek vezetik az országot!
MAFFIA az állam!
Gazemberek vezetik a kerületet, meg egy Szélhámos!
Ez egy szervezet szervezetlenség! 😉
Vagy egy jól megszervezett bűnszervezet? 😉
A cikk korrekt, 20-30 éves távlatról tesz említést. Az is nyilvánvaló, hogy a csepeli panel árát a jelenben, nem a hosszú távú álmok határozzák meg.
A közlekedés káosza, az infrastruktúra elmaradottsága és a munkahelyek hiánya értékeli le a kerületiek lakásállományát (plusz egy kis IX. kerületi import).
Abban sincs semmi meglepő hír, hogy egyesek több tucat cégben érintettek.
Plusz a Csepeli Önkormányzat hozzá nem értése is lefelé nyomja az árakat! 😉
Amíg gyárak helyett lakóparkok, irodaház-szörnyek meg wellness centrumok épülnek, senki ne csodálkozzon azon, hogy csepeli panelek szép egyenesen tartanak a nyomortanya státusz felé.
Ha szántóföldekből logisztikai központok lesznek, ahol raktározzák a kínai szemetet, és ipari parkok, ahol ezeket újracsomagolják, a legjellemzőbb importunk a pár évtizeddel ezelőtti kínai nyomor, amit meg is tarthatunk.
Miután az elmúlt húsz év arról szólt, hogy exportáltuk a termelést és a munkahelyeinket, megérdemeljük, amit kapunk érte cserébe.
Pont most jött el az ideje, hogy emlékműveket is építsünk a hülyeségünknek. Például nagy tornyokat Csepel csúcsán. A WTC mintájára nevezzük nyugodtan MHC-nek /Magyar Hülyeség Center/. Azt tuti nem fogja lerombolni senki. Örök darab lesz.
He-He!
Prendick, “gyárak helyett”…? A papírgyári fejlesztéseket pár éve éppen lakossági nyomásra nem engedték… Most meg hiába siratja minden érintett: a tulaj inkább Dunaújvárosban épített egy vadiúj, hipermodern gépsort… Ott teremt munkahelyet, oda adózik… Biztos, hogy a lakosság mindig pontosan tudja, mi az érdeke?…
Gigi, a lakoság elvileg nem tévesztendő össze pár ráérő, hiperaktív nyugdíjassal és “társadalmi aktívával”. Ha meg összetéveszthető, akkor meg nincs esze.
Mert mindig van aki tiltakozik minden ellen. Így teljesen profanizálódik a “lakossági nyomás” fogalma. Mert tényleg van, amikor szükséges.
De az, hogy mindig, mindenhol tiltakozni kell, az a hülyeség teteje.
Én nem hiszek a besózott tiltakozásban. Egy komoly részvételű népszavazásban igen, de annál meg alapfeltétel, hogy azokat kérdezzék, akiket érint. Mert lehet, hogy kellemetlen egy gyár telepítése azon a mezőn, ahol eddig futtattuk a kutyát, de ha nincs gyár, nincs munka, ha nincs termelés, nincs gazdaság. Aztán lehet sírni, hogy nincs pénz kutyakajára se.
A Csepel Művek üzemelhetne!
A papírgyár is!
Szerintem. 😉
A Csepel Művekben, ha folyna a termelés, szép adója lenne a kerületünknek.
Dehát az elvtársak azt is ………………………?!
“Az Észak-Csepel Ingatlanfejlesztési Rt.-ben (ÉCS) igazgatósági tag volt Podolák György csepeli képviselő, Kóka János gazdasági miniszter, elnöke pedig Baráth Etele tárca nélküli miniszter volt. A cég a terület felparcellázása, eladása után remélt haszon 30 százalékát kapta volna meg”
Ez mindent elmond..
“A szigeten egyébként a legolcsóbb lakások Kossuth Lajos utcánál, illetve a HÉV végállomásánál, az Erdősor utcánál találhatók. Ide a közbiztonság miatt nem szívesen költöznek az emberek, ezekre a helyekre települtek be ugyanis a IX. kerületből kiköltöztetett roma családok.”
És ez vajon kinek az ötlete volt? Mert nem hiszem, hogy az összes roma család véletlenül pont csepelen talált jó áron ingatlant. Az aki ezt kitalálta, a saját kerületét teszi értéktelenné. Hülye állat. Az is érdekes, hogy az ingatlankereskedő is tudja, hogy rossz a közbiztonság, csak ez az info valahogy a rendőrséghez nem jut el..
Miska, ez nem ezeknek az elvtársaknak a hibája.
Már brüsszeli elvtársaké. Tudod, mi nem gyárthatunk, meg nem tarthatunk fent vámot az EU-ban /csak a kocsikra, meg a cigarettára, meg olyasmire, amit magánember hozna be magának/.
De például behajózik Dániába évi egymillió tonna kínai papír. Készen, fényezve, vágásra előkészítve, bagóért.
Ez ugye elvileg nem lehet. De pár boríték gazdát cserél Brüsszelben és az illetékes hatóság máris cellulózbázisú nyerstermék címen regisztrálja, ami nyersanyagbehozatalként simán befér a kvótába. Aztán Dániában becsomagolják, és mindenféle márkaneveken eladják az EU országaiba, úgy a kétharmadáért annak, amennyiért bármelyik másik gyár megtermelheti.
A nagyobb országokba persze drágábban és keveset, mert az ottani gyárak tulajdonosai elkennék a szájukat. A kis gyarmatokra viszont mehet. Sőt, néhány újabb boríték ellenében a kis gyarmatok kapnak egy kis aprópénzt, cserébe le kell rombolniuk a gyáraikat és felszántani a helyét. Mert az ő gyártásuk már nem férne be a kvótába. Ők inkább csak vásároljanak.
Nem csak papír, de a cukorgyárak, az üveggyárak, a fémgyártás, illetve bármilyen stratégiai jellegű alapanyaggyártó üzemek mehetnek a levesbe.
Majd megnyílik itt a dánok csomagolóüzeme, a német összeszerelő cég, a bármilyen gyarmattartó nemzetből érkezett cipőpucoló kombinát és lehet nekik szedni a gyapotot.
“Az is érdekes, hogy az ingatlankereskedő is tudja, hogy rossz a közbiztonság, csak ez az info valahogy a rendőrséghez nem jut el..”
Papasa, azért nem jut el, mert a rendőrségnek ki van adva, hogy ahogy bűnöző cigányokról kapnak hírt, el kell menniük dadogós, vöröshajú elkövetőket keresni. Az meg elég nehéz, mert nincs túl sok ilyen, ezért a rendőrség semmi másra nem ér rá.
A papírgyárral kapcsolatban a lakosságra kenni a gyár bezárását, enyhén szólva is valótlan.
Egyrészt azért, mert nem emlékszem arra, hogy az önkormányzat valaha is megmerítítette a témát szélesebb körben a kerületi lakosok előtt.
Másrészt azért, mert arra sem emlékszem, hogy nagyobb összefogás nyomására kellett volna az önkormányzatnak engednie.
Harmadrészt azért, mert a válság előtt olyan híreket hozott a kis- duna felől a szél, hogy a kerület vezetői a teljes szakaszon wellness álmokat szövögetnek, üzletet láttak benne. A válság persze betett egy időre. A beruházás sorsa meg -menet közben-eldőlt.
Nem baj, ráfogjuk a lakosságra. Legalább is, jeles képviselőjük most megtette. Persze, nem csodálkozom.
“Közbiztonság?”
Hihihi!Hol?
Nem rég egy egész gyátat elloptak a CSM területéről.Úgy,hogy egyetlen teherautó nem ment ki a kapukon.Reggel mentek volna a melósok melózni,de csak a meztelen falakat találták.Mindent elvittek,gépek,anyagok,minden eltünt.A mai napig sincs meg a tettes.
Ezekután mit lehet várni?
A papírgyár elég büdös volt. Szenvedtek is a környékbeliek tőle.
Lehetne ezt boncolgatni… Büdös volt, persze, csak éppen betartotta a szigorú emissziós határértékeket… És vajon azok a lakók, akikért épült közvetlenül a munkahelyük mellett a lakóhelyük (vö. Ady-lakótelep), egy idő után miért lettek finnyásak a szagra?
Az önkormányzat szerint a hosszú távú elképzeléseik nem engedték meg, hogy egy lakóövezetben folyjék ipari termelés, ezért nem járultak hozzá a fejlesztéshez. Ha nincs lakossági nyomás (panaszokkal, fórumokkal, emlékezzetek), akkor talán a képviselők is mást mérlegelhettek volna a döntéshozatal során…
Prendick, jól beszéltél 19:23-kor és 20:06-kor is… 🙂
Tájékozatlanoknak.
A papírgyárhoz valamikor az RSD mellett egész sorderítő tavak tartoztak- egészen a Hollandi útig,
benőtt nádasokkal, szűrő rendszerrel melyek feladata volt a papírgyártás során keletkezett mérgező anyagok kiszűrése iszap ülepítése. Az elmocsarasodott derítő tavak környéke szúnyogok moszkitók tanyája lett.
A lakótelepek rátelepítése a közvetlen közelébe tarthatatlan volt. A szűrő szerepét betöltő rendszert ezért betemették.
Ezek eltűntek és így az RSD élővilága veszélyezetté vált.
Nagyon nagy hiba volt, hogy a hozzáértő várostervezők szinte körülölelték
beton rengetegükkel egy ilyen maró szagot árasztó ipari létesítményt.
Ez nem a tyúk és a tojás tipikus esete!
T.Gigi:
Tájékozatlan! “Nem egy kicsit hanem nagyon.”
Azér itt is vannak iróasztal forradalmárok – mondhatom!
Nem gondolom, hogy ott tartanánk már, hogy megengedhessük magunknak a fintorgást.
Sajnos csak két eset lehetséges. Vagy vannak büdös gyárak és keresünk valami pénzt, vagy van szagtalan levegő és akkor élhetünk a levegőből, mert más kereset nincs.
Sok ország meggazdagodott a büdös gyáraiból, mi meg szívhatjuk a jó levegőt, meg még sok mindent, mert nincsenek gyáraink. Se büdösek, se illatosak.
ttp://www.varju.hu/files/varju.hu/file/Archivum/375/rsd_kiadvany.pdf
Az 1960-as évektől kezdődően, elsősorban a fővárosi lakosság igényelte a vízparti, vízközeli üdülőtelkeket. Ekkor kezdődött meg a Ráckevei (Soroksári) Duna mai arculatát is meghatározó üdülőterület kialakulása, a vízparti területek, szigetek felparcellázása. Ennek következtében, noha a Duna-ág egyre inkább az üdülést szolgálta folyamatosan és erősen szennyezték. Az 1960-as, 70-es években a fővárosi ipari üzemek (Csepeli Papírgyár, stb.) több nagyobb halpusztulás idéztek elő.
Azért van ez így, mert a sok hozzá nem értő ember, aki a jelenkorban a politikából él és magyarázza a megmagyarázhatatlant – ide jutatta az országot.
Tévedsz barátom!
A munkára termett emberek is meg tudnak lenni bűz nélkül, egészségtelen életkörülmények nélkül. Bár ezeket bizonyos emberek nem is tudják felfogni.
Szerintem legyünk környezetünkkel igényesek, mert mindenre van más megoldás.
Ezért kár is a kesergés, mert előbbre való a ráckevei Duna ág élővilágának megóvása és az itt élő több százezer ember egészséges élettere.
Jeniszej, nem hiszem, hogy tévednék. Lehet az ember a környezetével igényes, lehet keresni a megoldásokat, ki lehet jelölni a prioritásokat.
De nem lehet állandóan tiltakozni.
Egy gyár mindig jár valami kellemetlenséggel. Ha képtelenek vagyunk kompromisszumra, mehetünk vissza a köbaltához, vagy ehetjük ki a halakat a megóvott ráckevei Dunaág medréből.
Felesleges az ország romlásáért állandóan másokra mutogatni. Főleg akkor, ha a “társadalom” tízből kilencszer, vagy akár tízszer is, nem az ellen tiltakozik, hogy bezárjanak egy gyárat, hanem az ellen, hogy felépítsék.
Aztán a “munkára termett emberek” ülnek otthon munkanélküliként.
Az “egészséges élettér” hazai viszonylatban a puszta nyomort jelenti.
Azért ne legyen már fontosabb egy pár kormorán, meg paptetű, mint ezer ember megélhetése.
Az meg külön felháborító, hogy állandóan lerombolni akarják a helyiek a büdös gyárat, ahelyett, hogy arra bírnák rá, hogy javítson a technológiáján. Pedig még be is tudnának segíteni, de az elképzelhetetlen.
Inkább üdülni akarnak.
A vége úgyis az lesz, üdülhetnek életük végéig, az országot meg megeszi a fene.
Jenyiszej,
ez a fórum többek között azért jó, mert ha valakinek bővebb, pontosabb, árnyaltabb infója van a felvetett témáról, azt közreadhatja, és meghallgattatik. A minősítéseidre a békesség kedvéért inkább nem kontrázok.
Viszont jól értem, hogy tudomásod szerint az elmocsarasodás miatt kellett beépíteni a környéket? (Mondjuk, én az Ady-lakótelepre céloztam, ahonnan a panaszok érkeztek, és az nem a Duna-part…)
És jól értettem, hogy szerinted sem lakóteleppel kellett volna megoldást találni?
A “maró” szagról csak annyit, hogy nem minden árt, ami mar. 🙂
Igen, Prendick, épp ez az: piaci és környezetvédelmi hatósági nyomásra a papírgyár óriási technológiai fejlesztéseket tervezett – mindaddig, amíg az önkormányzat egyetlen szavazással (ha jól emlékszem, 2003 táján), lakossági nyomásra hivatkozva el nem lehetetlenítette a terveket.
Megélhetési tiltakozók – sajnos, ma már ez is fogalom kis hazánkban. 🙁
T
Gigi
Sajnos félreérted.
A derítők azok elmocsarasodnak. Növényzet mely a területen megtelepszik ezekhez a berendezésekhez, hozzátartoznak. (nagyban a Kis Balatonnak is ez a szerepe, melyet egy időben a balgák előszeretettel lecsapolták.) Tönkre is ment a Balaton élő világa!
A papírgyártás mellékterméke a mérgező a természetre. A felhasznált víz tisztításának lehetősége szűnt meg, mert a derítők mellé, (melyek elmocsarasodtak, és benőtte a nád) az idióták lakótelepet építettek.
Ma még csak a kis küsz a kis vízi élőlény pusztul ki a környezetedből, de holnap
Te saját magad ember is kipusztítod magad! Úgy hogy elfajzol a sok méregtől és lehetőséged sem lesz dolgozni.
Nincs helye a büdös környezetszennyező műnek az emberek közvetlen közelében. A hangsúly, ezen van!
” Ide a közbiztonság miatt nem szívesen költöznek az emberek, ezekre a helyekre települtek be ugyanis a IX. kerületből kiköltöztetett roma családok.”
Micsoda véletlen!
Kedves Gigi!
Te tényleg azt hiszed, hogy az önkormányzat valamit “lakossági nyomásra” dönt el?
Szerintem inkább befolyásos érdekkörök a meghatározók, s azok nem a nagy hangú hőzöngők, hanem inkább a csendben mutyizók.
Üdv menyus
Kedves Prendick!
Azt írtad valahol az elején: “Miska, ez nem ezeknek az elvtársaknak a hibája.
Már brüsszeli elvtársaké. Tudod, mi nem gyárthatunk, meg nem tarthatunk fent vámot az EU-ban ..”
Szerintem ez is a hatalmon levők kreativitás hiányából, és érdektelenségéből vezethető le.
Gondold csak el: ha meg akarjuk védeni a saját termelőinket, olyan belső szabályokat kel hozni, melyekbe nem köthetnek bele az eurokraták sem.
Ha tilos a vám, akkor körnnyezetvédelmi illetéket, vagy termékdíjat kell kiróni, hogy az import összértéke semmiképpen se legyen alacsonyabb, mint az itthoni önköltségi ár!
Ki köthetne bele abba, hogy a termék árában megfizettetjük a szállítás, okozta környezetszennyeződés értékét is? Előbb-utóbb úgy is ez lesz, mert teljesen abszurd, hogy élelmiszereket kilométerek tömkelegén át utaztatnak, annak az összes káros környezetvédelmi, egészségügyi, biztonságtechnikai, vagyonvédelmi, stb kárával!
Ehhez persze olyan politikai elit kellene, mely nem a saját zsebét, hanem a népe érdekét szolgálja.
Üdv menyus
Menyus, igazad van, de ez a szabályozás csak kevés termék esetén lehetséges. Ha egy határt átlép a mennyiség, Brüsszel a “nagyok” érdekében azonnal lép és üt is.
Az természetesen axióma, hogy a vezetőink még a látszatát is alig tartják fenn annak, hogy az ország érdekeit képviselik és nem külső érdekeket képviselnek itthon. Egyes radikálisabb körökben a szemléletes “helytartó” névvel illetik őket. Kiváncs leszek, hogy a következő garnitúra mennyire tud ettől eltérni. Nekem, mondjuk, nincsenek nagy reményeim.
Az EU egyértelműen arra épül, hogy az alapítók érdekeit képviselje. Az azóta csatlakozott országoknak, némi biztonságért és az akol melegéért, ki kell őket szolgálniuk. Ez mára már nem vitás. Akinek nem volt elég az eddigi tapasztalat, megnézhette, hogyan reagálnak a válságra az országok. A belső kör klasszikus protekcionizmussal zárt, a külsőknek maradtak az uzsorakölcsönök, amiken végső soron szintén a belsők fognak nyerni.
Az anyavállalatokat kormányzati segélyben és piacvédelemben részesítik, azok meg szépen leépítik a külső országokban lévő egységeiket. Nekünk nagyon kevés “multink” van. De ha fellépünk a MOL, vagy az OTP érdekében, azonnal büntetnek azok, akik a sajátjaikat sokkal markánsabban támogatják.
Példa: A bankoknál még rosszabb a helyzet. Mindenki arról szaval, hogy a devizahitelezés miatt ilyen bizonytalan az ország pénzügyi státusza. Ezzel szemben a hazai bankok rettentően nyereségesek még mindig, a válság extraprofithoz jutatta őket, mert simán emelhették a haszonkulcsukat.
De a hazai bankok külföldi kézben vannak. Az anyabankok egész komolyan belekeveredtek az amerikai pénzügyi összeomlásba. Emiatt hiába nyereségesek az itteni leányvállalatok, döbbenetes mértékben vonják el a forrásokat, hogy a saját lyukaikat tömjék vele. Bankos körökben közismert, hogy régiós malus-szal adják a bankközi pénzt keletre. Ez annyira versenyellenes, hogy a rendszer létét kérdőjelezi meg.
Konkrétan pl. a belga KBC óriási támogatást kapott otthon. Hazai bankja a K&H rekordnyereséggel zárt tavaly, de idén be kellett szüntetnie a devizahitelezést, mert a KBC minden fillért visz haza. Ez azzal jár, hogy kirúgnak itthon egy csomó embert, hogy Belgiumban ne kelljen. Azzal meg főleg, hogy megszűnik az olcsó hitel, forráshiányos lesz a lakosság és vállalkozások nagy része. Ez öngerjesztő folyamat. Ha nincs fogyasztás, nincs szolgáltatás sem. Ipar híján meg ebből áll a gazdaságunk.
De Brüsszel számára ez érdektelen, hiszen a mi feladatunk az, hogy tartalékként szolgáljunk a belső körnek. Ezeket a tartalékokat most szépen le is hívják.
Kedves menyus,
a legtöbb döntést bizonyára önös érdekek mozgatják… – sőt, ha úgy vesszük, amikor lakossági nyomásra állnak el például a Kis-Duna-parti uszoda és/vagy wellness projekttől, lényegében az is önérdek, mert forintot ugyan nem zsebelhetnek be a beruházások elmaradásával, de szavazatokat igen (legalábbis ez a cél).
A papírgyárnál a döntés érve tudtommal a panaszáradat volt. De meglehet, hogy inkább ürügy volt, igen…
MANHATTEN? ÉN NEM OLVASTAM EL A CIKKET, DE KÖNYÖRGÖM, EGY FRANCOS GERINCUTAT NEM TUDNAK MEGÉPÍTENI, NEMHOGY MANHATTAN?
AZTÁN JÖN MAJD CHICAGO MEG NEW YORK, UGYE? GYEREKEK EZ TISZTA AMERIKA, 🙂 JA CSAK REALITÁS KELLENE HOZZÁ….LEGYEN MÁR EGYSZER RACIONÁLIS GONDOLKODÁSÚ A CSEPELI VEZETŐSÉG, MIKOR EKKOR HIMVESSZŐSÉGEKET GAGYOG…..NEVETSÉGES!
Lehet, hogy Csepel nagyon lepukkant, meg lehet az is, hogy itt olvasnak legtöbben Blikket (a HÉV-en 10-ből 8), meg lehet az is, hogy Budapesten itt fut a legtöbb fekete BMW, kigyúrt tetovált gépjárművezetőkkel, meg lehet, hogy itt kár is alapvető normák betartását várnod a környezetedben lévőktől, meg lehet az is, hogy egyre több, más kerületből kiszoruló sajátos “hagyományokat” őrző ember költözik ide, meg az is lehet, hogy soha nem épül meg a gerincút (ez egy régi csepeli legenda) de a lényeg az, hogy éljen a KISZ, meg a Párt! Meg éljen soká Tóth Misi, meg Orosz Józsi. Ja meg a nagyon szimpatikus Podolák elvtárs. Akkor is éljenek, ha semmihez nem értenek, meg ha mindent “ellopnak”, meg akkor is, ha mindent eladnak. Mert ők is a gyárból indultak el, ők közülünk valók! Ez a lényeg. Nem vagyok hülye, csak én is KISZ tag voltam, és az nagyon jó volt, mert akkor voltam fiatal meg szerelmes, meg volt kőbányai is. Ezért aztán ha kell vesszen Csepel, de örökké éljen a Párt! Soha nem szavazok jobb oldali jelöltre, még ha értene is valamihez az illető. Nem bízom Csepel vezetését az osztályidegen elemekre. Éljen a Gépszabadság!