Csepel.info

A Strasbourgban működő Emberi Jogok Európai Bírósága 2016. február 2-i döntésében kimondta, hogy a korábbi magyar ítéletekkel sérült az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke, ami a kifejezés szabadságának gyakorlását garantálja, azaz nem lehet feltétlenül, korlátlanul felelőssé tenni az online médiát a felhasználók által írt kommentek miatt. Mit fog ez jelenteni a gyakorlatban? A Kazimír kávéházban rendezték meg a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) kerekasztal-beszélgetését Balogh Judit (ATV) moderálásával: Bodolai László és Bodrogi Bea ügyvédek, a beadvány készítői és Nádori Péter, az MTE volt elnöke, a Lapcom vezérigazgató-helyettese vettek részt a vitában.

EJEB: Egyoldalú ítéletek születtek

Az Alkotmánybíróság még 2014-ben hozott egy határozatot, amelyben kimondta, hogy a kommentek moderálása egyáltalán nem mentesíti a tartalomkezelőket a jogsértő tartalom közlése alól. Azóta több ítélet is született a magyar bíróságokon, amelyekben egyes hírportálokat bizonyos kommentek jogsértő tartalma miatt elmarasztaltak. Mint Bodolai László elmondta, ha az alkotmánybírósági döntést egy az egyben alkalmazzák a bíróságokon, az ítéletek sokkal problémásabbak és drasztikusabbak lehettek volna a tartalomkezelők számára. Azonban az, hogy ezt a határozatot nem alkalmazták, bizonytalanná tette a hazai ítélkezési gyakorlatot.

Nemzetközi szinten sem volt egyértelmű a kommentszabadság megítélése. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB – más néven a Strasbourgi Bíróság) egy korábbi döntése az Észtországból induló Delfi-ügy kapcsán szintén a tartalomkezelőt tette felelőssé a kommentekért, mivel az alperes sokáig kérte hiába, hogy az adott sértő kommentet távolítsák el az oldalról. Ezt a helyzetet bonyolítja most a legújabb strasbourgi ítélet, amely egyértelműen kimondta: a magyar bírósági ítélkezési gyakorlat, amely a szolgáltatókat sorra elmarasztalta azok objektív, kizárólagos felelősségére hivatkozva, sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Az ítélet lényegében a hazai bíróságok ítéleteit értékelte, amelyek a strasbourgi bíróság szerint egyoldalúak voltak. Eszerint a bíróságok nem mérlegeltek megfelelően, hiszen kizárólag a személyiségi jogokra fókuszáltak.

A valódi felelős megússza?

Úgy tűnik, hogy a kommentek igazi felelősének kiléte még mindig nincs egyértelműen azonosítva. Nádori Péter szerint az dönti el a kérdést, hogy az adott bíró szerint a portál a komment kiadójának számít-e. Ilyen értelemben a strasbourgi ítéletek sem teljesen egyértelműek, hiszen vannak esetek, amelyekben az adott hírportál nem tekinthető a komment kiadójának, máskor viszont igen.

„A Strasbourgi Bíróság eddigi gyakorlata alapján, ha az adott komment eléri a gyűlöletbeszéd határát, akkor a tartalom kezelője a komment kiadójának számít, egyéb esetben nem.” Ilyen értelemben tehát a februárban meghozott ítélet nem tekinthető az online hírportálok győzelmének, már csak azért sem, mert sokat változott negatív irányba a kommentek megítélése az utóbbi időben. „A magyar jogrendszer pedig a gyakorlatban sajnos egyébként sem úgy működik, hogy az elsődleges szerzőt akarnák felelőssé tenni egy adott tartalomért” – mondta Nádori.

Ahogy Bodolai László is elmondta, a bírói gondolkodás számára a lényeg sokkal inkább az, hogy a jogsértéshez mindenképpen találjanak egy felelőst. „Ha az alperes nem a tartalom kezelője, hanem ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést – amire 30 napon belül lehetősége is van –, akkor is nehéz megtalálni a nicknév mögé bújó valódi felelőst, de úgy legalább van rá némi esély.”

A jogi út csak a végső megoldás

Az EJEB legutóbbi ítélete alapján a kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy panasz esetén a felhasználónak előbb a hírportálhoz kell fordulnia és a szolgáltató leveszi az oldalról a kommentet. Esetleg, ha látszik, hogy az adott tartalom bíróság előtt is védhető és a tartalomkezelő nem veszi le a kommentet, olyankor természetesen lefolyhat a jogi per, de ez esetben a tartalomkezelő felelőssége egyértelmű.

Az igazi probléma akkor van, ha a komment tartalma ténylegesen gyűlöletkeltőnek bizonyul (ezt azonban a felhasználó nem igazán tudja eldönteni, még a bíróság is nehezen), ugyanis ilyenkor a felelősséget nem lehet a felhasználóra hárítani a személyazonosság visszanyomozhatatlansága miatt. Ilyenkor a tartalomszolgáltató büntethetősége nagy eséllyel fennáll.

A felhasználóknak tehát azt javasolták a kerekasztal szakértői, hogy sértő komment esetén először közvetlenül az adott portálhoz forduljanak, jelentsék az esetet, jogi útra pedig csak végső esetben tereljék az ügyet. Bodolai László szerint a rendszer eddig is alapvetően bejelentésekkel működött. „Próbálkoztak ugyan néhány helyen szűrőprogrammal is, de ez nem volt elég, kellett a jelentési rendszer.” Nádori Péter teljesen egyetértett ezzel: mint mondta, a szűrőprogram semmire sem jó, mert az emberek pillanatok alatt kijátsszák.

A bírói gyakorlat sem kifogástalan

Ha már mindenképpen a bíróságra viszi valaki az ügyét, Bodrogi Bea számára egyértelmű, hogy a strasbourgi ítélet nyomán kialakult magától értetődő ítélkezési gyakorlat az lenne, hogy több komplex szempont szerint történne az adott ügy elbírálása. „A kommentek kontextusát, azaz a cikk tárgyát, valamint a többi komment tartalmát, a kommentek minőségét, valamint az alkalmazott kommentelési rendszer típusát is figyelembe kell venni ugyanis, ha egy komment miatt beperlik a tartalomszolgáltatót.” Bodrogi azonban hozzátette, hogy a gyakorlatban a bírák sajnos nem ismerik az internet működését, ezért az említett szempontok érvényesítése problémákba ütközhet.

Bodolai László ezzel nem értett egyet, ugyanis tapasztalatai szerint az illetékes bírák kezdik megérteni az internet sajátosságait. A probléma, hogy még ezzel együtt is képesek vitatható döntéseket hozni. „Sajnos néhányan még mindig nem hajlandóak különbséget tenni az internetes és a ténylegesen szerkesztett, nyomtatott lapok tartalma között.”

Nádori Péter ehhez hozzátette: nem kellene a bíróságoknak ahhoz asszisztálni, hogy az odavetett „anyázáson” valaki felkapja a vizet. A személyiségi jogsértésnek ugyanis el kellene érnie egy komolysági fokot, a komolyságnak a mértékét pedig a bíróságnak mérlegelnie kell. Hiszen „nem emberi jog névtelenül hülyeségeket írogatni a cikkek alá”. Ezen felül Nádori szerint ki kellene mondani végre a bíróságon, hogy ha a tartalomkezelők betartják a moderálási szabályokat, akkor mentesülnek a felelősség alól.

Jogbizonytalanság: mit tehetnek mégis a szegény tartalomkezelők?

A magyarországi hírportálok is összezavarodtak az ellentmondásos bírósági ítéletek miatt. Előfordult, hogy 5-600 ezres bírságokat kellett fizetniük a semmiért, ezért nem merik engedni a szabad kommentelést – állította Bodolai László. „A fő probléma tehát a jogbizonytalanság.” A magyar bírósági gyakorlat az internetes szolgáltatókat sújtja elsősorban, jogbizonytalanságot okozva.

Ennek tudatában néhány javaslattal élt Nádori Péter a tartalomszolgáltatók felé. Mint állította: léteznek  olyan kommentek, amely esetében a portál felelősségre vonása az EJEB szerint is elfogadható, ehhez azonban tényleg rettenetes kommentre van szükség.„Ezen felül, ha valaki kéri egy adott komment levételét, de ezután a portál nem veszi azt le, akkor a felelősség teljesen a portált terheli.” Egy Nádori szerint üdvös gyakorlat értelmében egyes hírportálokon pár naponta törlik az összes kommentet, így a kommentekért vállalt felelősségre vonhatóság igencsak lecsökken.

Bodolai László ezt még azzal egészítette ki, hogy a szolgáltatónak minden komment jelentése esetén mérlegelnie kell, hogy beleáll-e egy lehetséges bírósági ügybe vagy sem, azaz hogy leveszi-e az adott kommentet. Bodrogi Bea szerint ennek a mérlegelésnek három szempont szerint kell történnie: a komment kontextusa, a cikk témája, valamint a kommentkezelési rendszer típusa mentén.

Mi változhat meg a strasbourgi döntéssel?

Hogy az EJEB februári ítélete min változtat majd, abban nem értettek egyet a kerekasztal résztvevői. Bodolai László azt vetette fel, hogy a bírák gondolkodásmódja nem kiszámítható. Nem tűnnek igazán rugalmasnak és lehet, hogy éppen a saját korábbi bírói gyakorlatukra fognak hivatkozni a következő kommentszabadságot érintő ügyeknél a nemzetközi jog alkalmazása helyett. Bodrogi Bea is egyetértett ezzel: mint elmondta, nem lehet tudni a következményeket, mert egyedi ügyekben való döntésről van szó. „Az ítélet jó mankóként szolgálhat a bíróságok számára, mindazonáltal a strasbourgi esetjog nem jellemző, hogy irányadó lenne a magyar bírói gyakorlatban.”

Nádori Péter sokkal pesszimistább hangot ütött meg, mert szerinte a bíróságok működésére semmilyen hatást nem vált ki az ítélet, mert nem így működik a bírói gyakorlat. „Ami egyedül biztató lehet, hogy a tartalomkezelőket képviselő ügyvédek kezében jó ütőkártya lehet a strasbourgi ítélet.”

Akkor most szüntessük be a kommentelést?

A hallgatóságból egy újságíró felvetette: nem lehetne csak egyszerűen bezárni a komment-szekciókat? Nádori Péter elmondta, hogy most valóban erre megy a közgondolkodás és a gyakorlat is, habár még erősen próbálkoznak a szűrőprogramokkal.

A  kommentelés jövője azonban inkább a lehetőségek beszűkítésében lesz. „A fő probléma a kommentekkel ugyanis, hogy egyáltalán nem a közhangulatot jelzik, hanem csak egy agresszív kisebbség véleményét többnyire. Egyáltalán már az is kérdés, hogy miért írhat ki bárki bármit úgy, hogy nem vállalja a nevét” – zárta a beszélgetést Nádori Péter.