Csepel.hu
Tisztelt Csepeli Polgárok!
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata tisztelettel meghívja Önöket és kedves családjukat az alábbi programokra:
- Wass Albert titkai – rendhagyó irodalomóra
2015. január 8. 15 óra
Előadó: Takaró Mihály irodalomtörténész
Helyszín: Csete Balázs Szakközép Iskola (1215 Budapest, Csete Balázs u. 6-8.)
- Adjátok vissza a hegyeimet – dokumentumfilm
2015. január 8. 17.30 óra
Bevezetőt mond: Dr. Medvigy Endre
Helyszín: Nagy Imre ÁMK (1214 Budapest, Simon Bolivár sétány 4-8.)
Forrás: Csepel.hu
“Wass Albert, az erdélyi születésű író katonai karrierjére emlékezünk meg az alábbi sorokban. 1920. június 4-én a trianoni diktátum értelmében a korabeli Magyar Királyság elveszítette területének kétharmadát úgy, hogy a különböző országokhoz került területek lakosságának mintegy harmada minden esetben magyar volt. Ez a döntés kényszerpályára állította az országot, evidens volt, hogy oda húz az ország, ahonnan segítséget remélhet. Ezt a segítséget végül a Tengelyhez tartozó országok adták meg.
A tárgyunkhoz szorosabban Észak Erdély és Székelyföld 1940-es visszatérése tartozik. Korábban Wass Albert a román hadsereg lovas hadosztályában szolgált, később ennek megfelelő beosztást nyer el a Magyar Királyi Honvédség kötelékében is. Azonban még ezelőtt át kellett élniük az uralomváltás. Wass Albert visszaemlékezése szerint 1940. szeptember 10-én, a falujukon áthaladó román erők kifosztották a házukat, elhajtották a marhákat és lovakat, lelőtték az egyik pásztort, egy másikat megsebesítettek. Másnap megérkeztek a Magyar Királyi Honvédség erői és az ő házukban szállásolták be magukat. Katonai közigazgatást vezettek be a visszatért területeken, minimum három hónapi időtartamra tervezve azt. 1941 januárjában állt fel a civil közigazgatás. 1942 májusában három hónapos kiképzésre hívták be, mely után tartalékos zászlósnak lett kinevezve és a lovassághoz osztották be. 1943-ban az Ellenzék című lap ideiglenes főszerkesztőjeként július elsején azzal szembesült, hogy a Gestapo ellenőrizni kívánja a sajtóorgánumot. Erre Ő elhagyta a szerkesztőséget és mivel a németek keresni kezdték Veress tábornok Ukrajnába küldte.
Itt a megszálló alakulatokhoz volt vezényelve, ahol a fő feladata a partizánok semlegesítése volt. Ez idő alatt kiérdemelte a német Másod és Első Osztályú Vaskeresztet. A Másodosztályra 1943. december 19-én terjesztették fel, miután egy partizán vallomása után felszámolt egy partizáncsapatot és egy német uszályhajó elleni merényletet ezzel meghiúsított. Az Első Osztályú Vaskeresztet 1944. január 20-án azért érdemelte ki, mert a Pripjaty mocsaraiból kivezetett egy német – magyar vegyes alakulatot, ezáltal megmentve őket a hadifogságtól. Az eset érdekessége az, hogy a felettese korábban a megadás mellett döntött, de Wass az őzeket követve, kivezetett a területről mintegy százharminc embert.
Magyar részről 1943. szeptember 7-én érdemelte ki az Első fokozatú Tűzkeresztet a tizenkét heti, első vonalban töltött frontszolgálata után. 1944 szeptemberében Kormányzói Dicsérő Elismerésben is részesült, ezért megkapta a bronz Signum Laudist. 1944-ben nevezték ki Brassóba egy olasz – német vegyes bizottság mellé kommunikációs tisztnek. A románok magyarok elleni kilengéseit kellett jeleznie a Bizottságnak. Napi két három esetről számoltak be Dél Erdélyben. 1944 januárjától – áprilisig tartott ez a kinevezés, ezt követően Veress tábornok szárnysegédje lett Wass. A kiugrás tervezésében részt vett, bár nem sikerült végrehajtani. Veresst letartóztatták a németek, Wass kiszabadult. Ekkor Kovács Gyula tábornok adjutánsa lett. Ezt követően Fónagy János vezérkari ezredes mellé, majd Tilger Ferenc tábornokhoz, mint segédtiszt. A román átállást követően voltak időszakok mikor egy egy települést sikerült visszafoglalni pár napra. Wass erről így nyilatkozott: „Amit ott láttam, sohasem tudom elfelejteni: halálra erőszakolt magyar lányokat, egészen kicsiket, hároméveseket is, megcsonkított, lefejezett magyar férfiakat és nőket. Az a gonosz vérengzés, amelyet a románok és oroszok a magyar civil lakosság ellen elkövettek, mindent felülmúlt, amiről valaha is hallottam.”
Mikor Tilger mellett szolgált, egy román vadász többször is rátámadott a magyar csapatokra. A korábban sokat vadászó Wass ezt megelégelve rálőtt a gépre, és annak motorját eltalálva leszállásra kényszerítette a román pilótát. A tiszafüredi híd védelme során égy harckocsit lőtt ki páncélököllel. 1945 januárjában így a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is kiérdemelte. A háború után már nem tért vissza ősei földjére.”
Az internacionalista komcsik kedvenc célpontja. Ha olvasták volna Bármelyik írását,
és magyarnak éreznék magukat, leégne mocskos pofájukról a bőr….Én nem tudtam
meghatottság nélkül olvasni könyveit. A románok mindig is féltek az okos emberektől.
Wass Albert nagy magyar, és nagyon okos ember volt. Ezért gyűlölik holtában is.