Csepel.info

Csepel.hu

Öt éve annak, hogy 2009. január 7-én brutális kegyetlenséggel megölték Takács Józsefet, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola intézményvezetőjét és Papp László tanárt. A tetteseket még aznap éjjel őrizetbe vették. Kun Tamást, az iskola gondnokát később tényleges életfogytiglani, Deme Gábort, az iskola gazdasági igazgatóját szintén életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték azzal, hogy leghamarabb 36 év múlva szabadulhat feltételesen. 2009. január 4-én már kész volt a terv a leszámolásra, de a gyilkosok az utolsó pillanatban elhalasztották a kivégzést. Vajon miért?

Az egész országot megrázó bűncselekmény előzményeiről akkor még kevesen tudtak. Ahogy azonban a tárgyalásokon egyre inkább világossá vált, Deme Gábor, aki gazdasági igazgatói beosztása mellett a csepeli szocialista frakció tagja is volt, sikkasztások sorozatát követte el. Saját tanúvallomása szerint erről az akkori önkormányzat és az MSZP csepeli szervezete valamennyi vezetőjének tudomása volt. Mégis mindenki úgy tett, mintha semmiről nem hallott volna. A Csepel.hu most napról napra felidézi az öt évvel ezelőtt történteket, és azt is, hogy milyen indítékok vezethettek a tragédiához.

Öt évvel ezelőtt január első napjaiban iskolaszünet volt, január 4-e vasárnapra esett. Az iskola üres, a tanárok és a diákok még pihentek. Kihaltak a tantermek, senki sincsen a közelben.

A hóhérkodás terve összeállt

Deme Gábor a kora délutáni órákban érkezett meg Kisvárdáról Budapestre, s egyenesen Csepelre tartott. Szintén a kerületbe igyekezett Kun Tamás, akit Deme értesített a délutáni megbeszélésről. Pár órával korábban sikerült kikönyörögnie egy találkozót Takács Józseftől, de a célját nem árulta el. Az intézményvezető nem szívesen egyezett bele a találkába, mert Demének már egy szavát sem hitte el, de túl akart lenni a szakításon. Telefonon mindenesetre megkérte D. Margit megbízott igazgatót és Papp Lászlót, hogy vegyenek részt az összejövetelen, mert szerette volna, ha tanúk előtt beszélik meg az iskolából való távozás körülményeit. D. Margit a férjével, K. Sándorral együtt érkezett a helyszínre körülbelül háromnegyed ötkor.

Aznap komor idő volt és korán sötétedett. Takácsék felkapcsolták a lámpát az iskolában, így az utcáról jól kivehető volt, hogy kik és hányan tartózkodnak az épületben. A bent lévők hiába várakoztak Demére, az igazgató nem jelent meg. Csaknem félóra eltelt, mire ráuntak a felesleges időtöltésre. Takács bosszúsan jegyezte meg, hogy Deme megint a „bolondját járatta velünk”.

Csakhogy Deme ott volt az iskolánál Kunnal az oldalán… Erősen gyanítható, hogy már január 4-én készültek a gyilkosságra, hiszen a tervük összeállt. De meggondolták magát. Az események későbbi fényében jogosan merül fel a kérdés: vajon miért?

Deme Gábor a bíróságon azt vallotta az esetről, hogy Kun Tamással együtt valóban az iskola közelében tartózkodtak, de azért nem mentek be az épületbe, mert Kun arra figyelmeztette: „ezek bármire képesek”.

Már a megbeszélt időpont előtt az iskola körül ólálkodtak, szemrevételezték a terepet, s miután meggyőződtek arról, hogy „túl sokan” várják őket, letettek a tervükről. Demét csak ez az egyetlen körülmény zavarta, más oka nem volt arra, hogy ne menjen be az épületbe.

A 40 töltény rejtélye

A „túl sokan vannak” ténye adhat magyarázatot arra a rejtélyre, hogy Kun Tamás miért vitt magával 40 tartalék töltényt három nappal később, január 7-én. Önmagában ugyanis értelmetlennek tűnik, hogy miért kellett ilyen mennyiségű plusz muníciót magánál tartania, hiszen fel sem használták, nem volt rá szükség… A január 4-ei események adják meg a választ. Miután Deme és Kun meggyőződött arról, hogy a várakozásukhoz képest akár több személy is részt vesz a találkozón, a gyilkoláskor valószínűleg nem lesz elegendő az a tölténymennyiség, amely a pisztolytárban volt. Hét töltény, amely a pisztolyban elfért, alighanem kevés lesz… Szükségük volt több munícióra, hogy mindenkivel végezni tudjanak. Merésznek tetszik a feltevés, de logikusnak tűnik a magyarázat. Deme és Kun addigra már minden gátlásukat levetkőzték, nem számított nekik, hány ember esik áldozatul: ha két személyt lelőttek, végeztek volna hárommal, néggyel, akárhánnyal. Semmi sem számított már!

A január 4-ei eset után Deme és Kun azt szűrhették le, hogy tervüket tovább kell finomítani. Ebbe beleillik, hogy még több töltényt vigyenek magukkal, mert egy „tökéletes gyilkosság” során egyetlen tanú sem maradhat életben. Kun Tamás egy vallomásában gyakorlatilag felfedte szándékát: „… aki elszánja magát a hóhérkodásra, hogy 2-3 embert megöljön, van olyan idióta ember, aki életben hagy egy tanút, úgy őszintén?” A kérdésre maga adta meg a választ: „Nem vagyok ilyen hülye”.

Forrás: Csepel.hu

This entry was posted on 2014. január 4. szombat at 17:25 and is filed under Csepel, Krimi, Pártok, Társadalom. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.