Csepel.hu
Csepel, Panni és Pannónia motorok, Orion rádiók, varrógépek – a Csepel Művek nagy öregjei repítették vissza az időben azokat, akik július 20-án ellátogattak a Radnóti Miklós Művelődési Házba. A gombostűtől a teherautóig valóban rengeteg, a XX. század elejéről és az úgynevezett retro-korszakból, a 60-as évekből származó tárggyal ismerkedhettek meg, nosztalgiázhattak a csepeliek.
A Csepek Művekben vagy az ott készített alkatrészekből előállított kisebb-nagyobb használati tárgyak, a zenés- és kézműves programok Csepel ipari múltja előtt tisztelegtek. Az egésznapos családi programon a gyerekekre is gondolt a szervező Csepeli Városkép Kft.: a rendezvény kezdetén rögtön nekik kedveskedtek Vitéz László történetével, amelyet a Fabula Bábszínház tolmácsolt. Tárnok Marica bábművész ezúttal A csepeli kis gömböc históriájat vezette elő a tőle megszokott energikus előadásban. A korhű hangulatról az Operett-Musical Voices Énektársulat és a Pódium Színház gondoskodott. Elsősorban a fiúk, férfiak körében aratott sikert a gombfoci kapuralövő-verseny, a bunker viszont nemre és életkorra való tekintet nélkül elbűvölte az érdeklődőket, akiket egy Csepel teherautó szállított a hamisítatlan retro helyszínig.
Sokan megkeresték a Hagyományőrző Rendőrszázad tagjait, akik az 1909-ben rendszeresített Budapesti Államrendőrség által használt altiszti egyenruhát viselték. Barta Mihály törzszászlós és Bogdán András alezredes elmondták: a gyönyörű ruházat a mai kor követelnényeinek ugyan nem felel meg, de díszítése, különlegessége mindenki tetszését elnyerte.
Az izgalmas programokhoz és a finom falatokhoz jó zene dukál: a Retro Team és a Standard Band Hungary retro slágerei jól estek a kézműves sör és a gulyásleves, rétes mellé. A csillagtelepi időutazás nem csak a résztvevőket kovácsolta össze, a kiállított tárgyak legnagyobb részét csepeliek ajánlották fel, emlékeikkel, történeteikkel alakították a kezdeményezés arculatát. Zámbó Károly is, aki Pannónia P10-es motorját ismertette meg az érdeklődőkkel. A büszke tulajdonos elmondta: a 46 éves örökifjú veterán nem igényel különleges odafigyelést, de mindennap már nem használja, koránál fogva is kíméli. “Hogy mi a varázsa? Már a hangja is egy csoda. A mi generációnk ezzel indult el az utakon és azóta is gyönyörűen működnek. Kell ennél több?”
Ezeknek a gépeknek még lelkük van
Molnár Krisztián művelődésszervezővel, az esemény egyik motorjával mozgatórugókról, rádiókról és a fogyasztói társadalomról beszélgettünk.
– Hogyan jött az ötlet, hogy egy nap a Csepel Művekről és annak fénykoráról szóljon?
– Édesapám egyszer egy Orion elektroncsöves radióval a hóna alatt jött haza. Azóta gyűjtöm őket én is őket. Tavaly a népművészetet, a népi mesterségeket ünnepeltük, arra gondoltam, idén a kronológia jegyében a Csepel Műveket állítjuk a középpontba. Nonszensz, hogy rengeteg olyan esemény van, amely a veterán közlekedési eszközökre épít, Csepelen pedig, ahol ezek készültek, itt pedig még nem volt hasonló rendezvény.
– Nem csak a hivatásos szervezők érdeme a siker…
– Van itt egy úr, aki ha bármilyen helytörténeti kérdés felmerül, szívesen segít nekünk. Azt veszem észre, gyakran egymásra se nézünk, úgy megyünk el egymás mellett. De ha megvan a csatlakozási pont – jelen esetben Csepel – akkor komoly eredményekre vagyunk képesek. A kiállított eszközök legnagyobb részét csepeliek ajánlották fel. Sok segítőnk volt: egy úr, aki két évtizeden át volt a varrógépgyár vezetője, egy hölgy, akinek a nagypapája a Weiss Manfréd tábori mozgókonyhák fejlesztésében vett részt és olyanok is jöttek, akik idegurultak a veterán motorokkal, hogy bemutassák őket.
– Kiknek szól a rendezvény?
– Elsősorban nem a klasszikus veterán-rajongóknak. Az a cél, hogy a gyerekek, a fiatalok megismerjék ezeket a még ma is használható, jó minőségű eszközöket. Sajnos nagyon sok fiatal nem tudja, hogy Csepel milyen komoly ipari múlttal rendelkezik. De volt más cél is. A varrógépeket ki is lehet próbálni, akár élesben, anyaggal, akár próbaként újságpapírral. Szeretem, amikor a technika világának embere rájön, hogy a számítógép előtt is volt élet. Hogy valamit úgy is el lehet készíteni, kellő türelemmel, rengeteg munkával, rafinériával és szaktudással, hogy nem kell hozzá elektromosság. A fiatalok szempontjából ezt nagyon fontosnak tartom, az időseknek pedig meg kell adni a nosztalgiázás lehetőségét.
– A kiállítótérben egy úr egy oldalkocsis motort nézegetve felsóhajtott: “Igen, ezeknek a gépeknek még lelkük van.” Valóban így van?
– Mindennek lelke van, amit ember rakott össze, mert az ember egy kicsit a lelkét is beleszereli ezekbe az eszközökbe. Ha megnézük például egy kiállított rádiót, már a külsején is látszik a beletett energia, a szaktudás. Nem kedvelem a fogyasztói társadalmat. Itt ma minden arról tanúskodik, hogy egy rádió, egy varrógép 50-60 év után is lehet használni.
Forrás: Csepel.hu
Igen, Csepelnek van multja. Sikeres, fényes mult
Jövú? arról senki nem tud semmit. Csak megy a rablás, tízmillió szájtáti szemeláttára.
Viselkedjél és ne hazudozz!
Nem hazudik igazat mond!
Vörös Csepel! Ugye nem emlékszer arra, hogy éhező munkások vasbunkóval indultak
Pestre tiltakozni sanyarú sorsuk miatt? ÁVHs géppuskások várták őket a Gubacsi híd
túloldalán, tűzparanccsal? (Sikerült végül leszerelni őket) 1956-ban érzékeny veszteséget
okoztak a hős szovjet Kádárt tankban hazahozó csapatoknak? Nézz utána, hány csepeli munkást akasztatott föl dicső példaképetek! Öntudatos munkásőr ezredek léptei alatt dübörgött
a szégyenkező csepeli föld.Gyakorlatoztak és ittak. Leginkább ittak Lucifer! Nomen est omen. (Az éhségmenetről résztvevőtől tudok)Csepel a magyar ipar büszkesége volt.
Amíg leleményes vezetői el nem kótyavetyélték.Párttitkáraival az élen.
Bonifác, csak sajnálni tudlak, olyan buta vagy. Az orrodig se látsz. Olvastad Bolla úr “Csepel 1ö56” című írását? Őéyat ír, hogy “Buri István a háború alatt a csendőrségnél szerzett tapaszttalatai alapján lelkesedéssel vezette a csepeliek harcát” Ajánlom, olvasgass Horthy csendőreiről is. Az AVH -sok kisinasok voltak hozzájuk képest.