Csepel.info

Csepel.hu

Csepel életében megkerülhetetlen a Duna szerepe. Jótékony hatása mellett néha bizony gondot, bajt is okoz.  Így volt ez 1838-ban is, amikor az árvíz nemcsak Pestet és Budát, hanem Csepelt is elöntötte. Ennek történetét dr. Bolla Dezső helytörténész elevenítette fel.

Az árvíz után gyakorlatilag a teljes falut másik területre kellett költöztetni. Amíg Budán és Pesten a házak hetven százaléka dőlt össze, addig Csepelen a 111-ből csak öt maradt. A Duna vízállása elérte a kilenc méter huszonkilenc centit, és mivel még nem épült meg a zsilip- és gátrendszer, így százhúsz települést öntött el. Jellemzően a Dunától húsz kilométerre is víz alatt álltak a falvak.

Ahogyan olvasni lehet, voltak már ugyan kisebb gátak, de ezek nem bírták a víz terhelését.

Valóban, de vissza kell mennünk a Duna szabályozásának a történetéhez. A XVIII. század végén már foglalkoztak vele, de mai állapotát csak jóval később nyerte el. Szigetünk északi csücskénél egy kilométer széles volt a Duna, e miatt a jég feltorlódott, és lefagyott a mederbe. 1838-ban a havazások a Gellérthegyen lavinákat indítottak el, január 6-án pedig beállt a Duna. Először a soroksári Duna-ág dugult el, a jég feltorlódott és elöntötte Pestet és Budát, majd március 14-én Csepelt. Az Ófalu ekkor a kikötőben volt, és az ott lévő templom körül gyűlt össze mindenki. Szerencsére senki sem vesztette életét.

Az Ófalut nem építették újjá, mert egy újabb árvíz ismételten elsodorhatta volna. Ekkor döntött az elöljáróság az új helyszínről. Kialakult a mai település központja, ami köré később újabb városrészek épültek  A tervek elkészítésével egy Mathias Stullmiller nevű német tervezőt bíztak meg, aki a mai Szent Imre térre és környékére álmodta meg a község új helyét. Rendben megtörtént az átköltöztetés, és míg a főtér mellé az egész telkes, gazdagabb jobbágyok, addig körbe a szegényebb jobbágyok és a zsellérek házai kerültek.

1871-ben gáttal zártál el a soroksári Duna-ágat. Ennek is köszönhetően az öt év múlva bekövetkező árhullám nem öntötte el a Csepel szigetet, pedig nagy volt akkor is a baj. Petz Ferenc bíró mindenkit kirendelt a gát megerősítésére. Jóval később, csak 1910 és 1912 között épült meg a Kvassay zsilip, ami újabb fontos állomása volt az árvízvédelemnek. A húszas években a Szabadkikötőt, a Gubacsi hidat, majd a Kvassay hidat adták át.

Az árvíz százhetvenötödik évfordulója van az idén. Elődeink 1938. június 16-án, az ünnepi hét keretein belül emlékeztek erre a nem minden napi eseményre. Az idén előadással egybekötött sétát tartottunk, májusban pedig hajókirándulást szervezünk.

Forrás: Csepel.hu

This entry was posted on 2013. április 2. kedd at 08:25 and is filed under Érdekes, Csepel, Csepel-sziget, Duna, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.