Rovásírás – egy ősi írásmód nyomában

Csepel.hu

Az Összetartozás Háza tavaly júniusban nyitotta meg kapuit. A Trianon emlékkiállítás nagy népszerűségnek örvend, az elmúlt közel egy évben nemcsak a kerületből, az ország minden pontjáról érkeztek ide látogatók.

Az állandó kiállítás mellett az előadások, a tematikus programok is kedveltek.

Fába, kőbe

A rovásírás szakkör kéthetente várta az érdeklődőket. „A székely‒magyar rovásírás a honfoglalás koráig vezethető vissza, a lovas, nomád türk népek jellegzetes írásformája volt. Nem egységes szabályrendszerrel alkották meg, sokszor helyi sajátosságok alakították, formálták. A gazdasági eseményeket, ünnepeket egykor rovásírással jegyezték fel, melyet fába vagy kőbe véstek, illetve róttak. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mint az ívesebbeket. A rovásírás történetét, múltját itthon a rendszerváltás után kezdték komolyabban kutatni. Magyar Adorján és Forrai Sándor összegezték a rovásírás ma használt és elfogadott rendszerét. Az írásjelekben, a szabályrendszerekben, az összevonások, összerovások tekintetében egy-egy közeli település között is voltak különbségek, eltérések. Az általunk ismert és fennmaradt rovásírásos tárgyi emlék közül nem találunk olyat, ami egy az egyben bármely ismert ábécével lefordítható lenne” ‒ magyarázza Lengyel Tamás, a rovásírás szakkör vezetője, aki könyvelőként dolgozik, tizenegy éve kezdett komolyabban foglalkozni a rovásírással. Már gyerekkorábban érdekelte a történelem és a néprajz, többek között az egyiptomi és az inka kultúra, így az inka csomóírás is. Az, hogy a magyaroknak is volt egy ősi írásformájuk, jóval később tudta meg.

Gyorsan megtanulható

Lapunknak elmondta, hogy a rovásírás alapjai kellő szorgalommal viszonylag gyorsan, hat hét alatt elsajátíthatók. Azok, akik januárban kezdték a szakkört, már folyékonyan írnak és olvasnak. „A gyakorlat irányából haladunk az elmélet felé, úgy tapasztalom, ez hatékonyabb. Amikor megismerkedünk a betűkészlettel, akkor a csoportosításukról, a rendszerükről is beszélünk, de a szimbólum- és mondavilággal is megismerkedünk az órákon. A tanfolyam tízéves kortól ajánlott, szinte valamennyi korosztály képviselteti magát a foglalkozásokon. A visszajelzésekből is látom, hogy a közös alkotómunka jó hatással van az önbecsülésre, az énképre. A gyerekek is örömüket lelik e tevékenységben, nem nyúlnak azonnal az okostelefon, a digitális eszközök után. Ugyanakkor az aprólékos munka a koncentrációt, az összpontosítást is javítja, segíti. A foglalkozások barátságos légkörben zajlanak, itt alkalom nyílik arra, hogy kikapcsolódjunk, kilépjünk a mindennapi stresszből. Nincs számonkérés, nem kell teljesíteni, de van eredménye az itteni alkotómunkának” ‒ teszi hozzá. A szakkör októberben folytatódik.

Forrás: Csepel.hu

Itt lehet hozzászólni !