Németh Szilárd: “„Mi magyarok és szlovákok, békében egymás mellett élve, együttműködve erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Mai rendezvényünk csodálatos példája a határokon átívelő közös összefogásnak, együttműködésnek”
Faragó Fanny/ Honvédelem.hu, Csepel.info
Fotó: Dévényi Veronika
„Rákóczi Ferenc erkölcsi nagysága, szellemi öröksége ma is meghatározó és iránytűként szolgál a határon innen és túl élő magyarság számára” – fogalmazott Németh Szilárd miniszterhelyettes, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára Kassán, a II. Rákóczi Ferenc Emlékház udvarán, október 27-én.
Közel háromszázötven utas érkezett a „II. Rákóczi Express” elnevezésű történelmi emlékvonattal vasárnap délelőtt, a szlovákiai Kassára. Az egész napos program részeként magyar nyelvű szentmisén vettek részt a Szent Erzsébet Főszékesegyházban, ezt követte a központi megemlékezés a Rodostói ház udvarán.
A törökországi ház pontos másolata a Kelet-Szlovákiai Múzeum népszerű kiállításaként mutatja be a szabadságharc vezetőjének mindennapjait, személyes tárgyait. Az emlékház udvarán 2006-ban, a fejedelem születésének 330. és újratemetésének 100. évfordulóján Rákóczi-szobrot avattak, amely egy Brazíliából hozatott nyolctonnás kőtömbön áll. Ennél az emlékműnél tartott központi megemlékezést a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a kassai főkonzulátus és a város vezetőségének közreműködésével.
A megemlékezésen Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere, Gaal Gergely, a Rákóczi Emlékév Testület elnöke és Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott beszédet. „Rákóczi Ferenc erkölcsi nagysága, szellemi öröksége ma is meghatározó és iránytűként szolgál a határon innen és túl élő magyarság számára” – fogalmazott a miniszterhelyettes.
A Rodostói ház udvarán Németh Szilárd kiemelte: kevés alkalmasabb hely van a mai megemlékezésre, mint ahol most vagyunk. „Itt megérint bennünket a történelem. Szinte érezzük a száműzetésbe kényszerült hazafi magányát, honvágyát és a hazatérésről való kényszerű lemondás fájdalmát” – tette hozzá a parlamenti államtitkár. Német Szilárd beszédében köszönetét fejezte ki a múzeum vezetésének és a kassai közösségnek, hogy ilyen odaadóan ápolják II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékét. „Mi magyarok és szlovákok, békében egymás mellett élve, együttműködve erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Mai rendezvényünk csodálatos példája a határokon átívelő közös összefogásnak, együttműködésnek” – hangsúlyozta.
A megemlékezés végén a résztvevők – köztük Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka és Antal László ezredes, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred parancsnoka helyezte el az emlékezés virágait a Rákóczi-szobornál.
Az emlékév alkalmából a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred – mint a fejedelem nevét viselő egyedüli katonai szervezet – szombaton indult Rákóczi emléktúrára közel ötven fővel. Első állomásuk Köröm település volt, ahol megtekintették a Rákóczi Emlékparkot, ezt követte a sárospataki Rákóczi-vár. Az alakulat képviselői vasárnap reggel csatlakoztak a nosztalgia vonattal érkező csapathoz, így ők is méltó képen megemlékeztek névadójukról.
A rendezvényről készült képgalériát az alábbi linken tekinthetik meg.
“Az országot kormányozva cselekedeteimet az igazságosság vezérelte. Jót tettem a szegényekkel […], a balsorsot erős lélekkel viseltem, a sikerek nem tettek elbizakodottá, a közérdeket a magánérdekeim elé helyeztem, nappalaimat, éjszakáimat pihenés nélkül munkában töltöttem, megvetettem a gazdagságot, a közjó szolgálatát egészségem, életem, családom gyarapodása elé helyeztem. Adott szavamat szentül megtartottam.”
(II. Rákóczi Ferenc: Vallomások)
Talán hihetetlen ma már, de az iránytű nem hazudott. Ez egy mélyen hívő ember gyónása – amit sem a kortársak, sem az utókor nem tudott kétségbe vonni.
Azért az egy kurva nagy szégyen, hogy Rákóczi kapcsán ez a szerencsétlen beszél!
pusssh folytathatja, hogy ezután házalt a magyar Szent Koronával, először lengyel nemesnek, majd Ágost lengyel/szász királynak, végül Péter cár fiának, Alexej cárevicsnek próbálta felajánlani.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Vagyis Nagyapó szerint Rákóczi egy Karigeri-fajta kapcabetyár volt Németh Szilárdhoz képest.
Meg tudná esetleg mondani, hogy manapság milyen próbababával kísérleteznek a koronaőrök? – mert pillanatnyilag meglehetősen homályos, melyik fafejre mutat jobb illeszkedést.
Egyébként Rákóczi is csak próbálgatott. Nem oly könnyű az ilyesmit sikerrel meg is valósítani.
pusssh én folytattam az idézett gondolatmenetet. Vagy helytelent írtam? Nem ajánlotta fől a Szent Koronát pl. a cárnak??
’45-ben bejöttek. (Nyertünk 234 évet)
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Én is csak folytattam a gondolatmenetet. Azt a szegény koronát 301 óta állandóan fölajánlják valakinek, sokszor egyszerre többeknek is, vagy máskülönben valaki elkacsmarja. Ezekből az akciókból sokszor egészen jól jöttünk ki – pedig az Anjouk vagy Luxemburgi Zsigmond ellen is volt nagy sivalkodás -, különösen addig, amíg az etnikai nemzet intézményébe bele nem szerelmesedtünk. És volt úgy, hogy elég balul sült el a felajánlás és nagyon megzápult a nemzeti lelkesedés.
A Korona sajnos csak az egyetemleges Égben szuverén uralkodó, itt lenn a földön geopolitika van, és utólag az igazságos Mátyások is bizonyulhatnak hülyének sok kérdésben. Ha Cleopátrának kisebb lett volna az orra, bizonnyal ő lett volna a konstantinápolyi pátriárka is, de hát nagy volt neki, és épp ez volt a sexepilje…
Mellesleg Nagyapónál mióta szovjet az orosz cár? Már 234 éve? És a szegény Romanovok már 102 éve csak foroghatnak a sírban…
Értem. Szóval a koronával való házalás jogos volt? Különösen annak fényében, hogy élt a felkent, megkoronázott király, I. Lipót, aki megszabadította Magyarországot a töröktől.
Miért kellett volna egy cárevics (ezt Károlyi is felismerte)? Talán, mert Oroszország olyan fejlett volt? Ezt megismertük ’45-től.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Nagyapó, arcát a múlt felé fordítja ezért a feneke mutat a jövő felé.
😀
Nagyapó!
Az istentelen kuruc lázadód mindvégig XIV. Lajos segítségében reménykedett, orosz segítséget csak a legvégén, a szabadságharc összeomlásának végóráiban kért (és nem kapott), a bukás után pedig a lengyelek királyukká akarták emelni orosz jóváhagyással, de ezt nem vállalta. Az általad imádott jóságos I. Lipót pedig már 1705-ben meghalt, amikor a szabadságharc a legobb esélyekkel nyomult győzelmesen előre.
Haláláig azonban imádott Lipótod kétségkívül alaposan bevéste magát a magyarok legfeketébb történelmi emlékezetébe: a hirhedt vasvári békével elárulta a töröknek a magyar rendeket, aztán volt szíves elintézni a magyar rendi alkotmányt és az emiatt háborgókat (a Nádasdy-Frangepán-Zrínyi Péter fővesztéssel véget érő Wesselényi-féle összeesküvés és megtorlása), szíveskedett a végül vadkan által lelőtt Zrínyi Miklós ellenében a törökkel szemben mindent elvesztő Montecuccolit sztárolni, aztán leverte a Thököly-féle zendülést, miáltal Thökölyné, Zrínyi Ilona és kisgyermeke II. Rákóczi Ferenc a megtorlás kárvallottjaként nagy vegzatúrák közöt hányódhattak évekig, köszönvén imádott Lipótodnak birtokvesztést, legyelországi emigrálást erőszakos elszakíttatást és bécsi átnevelőintézet, amiért is Ferenc érthetően nem érzett kellő hálát a “felkent megkoronázott” uralkodóval szemben, aki mindvégig a Habsburg birodalom építésének abszolutista bajnoka volt a harmincéves háborút követő nagy európai hegemóniaharc és örökösödési háborúk csataterein, miközben a magyarokra ebbéli törekvéseit akadályozó cigánynépségként meglehetősen irritált rosszindulattal nézegetett. A töröktől sem ő szabadította meg az országot (nagyobb lepusztítások árán, mint amilyeneket a török valaha is művelt), hanem az általa kezdeményezett, s végül Lotharingiai Károlytól vezetett európai Szent Líga, melynek tagjai voltak: a Habsburg Birodalom, Velence, a Lengyel–Litván Unió, Bajorország, Oroszország, Brandenburg, Szászország és titokban az Erdélyi Fejedelemség is. A fényes felszabadító siker fémjelzője Caraffa generális fegyelmező akciói nyomán nemcsak egy véresen levert újabb hegyaljai kuruclázadás volt, valamit az új Habsburg örökösödési törvény lenyomása az országygyűlés torkán (minek következtében a továbbiakban az lett a “felkent és megkoronázott” magyar uralkodó, akit a többi Habsburg tartomány jelölt és jóváhagyott, illetve a magyar rendek lemondhattak ősi ellenállási jogukról) hanem e diadal eredményeképpen vesztette el Erdély is Magyarországhoz való kapcsolatát és a függetlenségét, amennyiben a balázsfalvi szerződés és a fogarasi nyilatkozat után Apafi árnyékfejedelem hamarost bekövetkezett halálával Erdély a Habsburg császári korona tartományává vált. A hadjárat és a birodalomépítés költségeit pedig a Neoaqistica Comissió újonnan létesített intézménye biztosította, hűtlenségi perekkel fosztván ki a kuruc érzelmű nemesség azon részét, amelyiknek még maradt egyáltalán valamije a letiport országban.
I. Lipótról jellemzően a mai napig nem készült magyar nyelvű életrajz. A Millenniumi emlékmű szoboregyüttesében, ahol eredetileg öt Habsburg uralkodó szobra állt, I. Lipót jellemzően nem kapott helyet.
Végül hadd bosszantsam legaulikusabb történettudós urunkat egy sokáig Kölcseynek tulajdonított, de névtelen szerzőjű közismert verssel, mely a száznyolcvan-kétszáz évvel ezelőtti ellenzéki köznemesség indulatairól tudósít:
REBELLIS VERS
Zrínyi vére mosta Bécset,
S senki bosszút nem állt;
Rákóczi küzdött hazánkért,
S töröknél lelt halált.
Páris ígért szabadságot,
Ti nem fogadtátok,
Járom rátok, gyáva népek,
S maradéktól átok.
Mellesleg, Nagyapó!
Putyin tiszteletére gyűlölöd így az oroszokat, vagy máskor is?
Nagyapó a Szovjetunióban tanult, élt és alkotott, tehát ennyi a hitele.
pusssh!
Tökéletes összefoglaló.
Gyula!
Nagyapó saját bevallása szerint itthon tanult, vállalati ösztöndíjjal. Azt ugye tudjuk, hogy
ilyen ösztöndíjat nem azok kapták, akik hangosan szidták a rendszert.
pusssh! Szépírása némi korrekcióra szorul:
– (Az istentelen kuruc lázadó (pusssh szerint!)) XIV. Lajos segítségében nem csak bízott, hanem kapott is tőle segítséget, hogy támadja hátba I. Lipótot. A támogatást Rákóczi bukása után csökkentette.
– A lengyelek nem akarták királyukká választani, mert jól emlékeztek nagyapja II. Rákóczi György lengyelek elleni hadjáratára (mert a magyarok soha nem harcoltak a lengyelek ellen, csak Erdély) kozák és svéd szövetségben.
Rákóczi előbb a porosz királynak, majd Alekszej cárevicsnek ajánlotta fel a koronát (Pezenhoffer8/302)
– A kurucok mindig hősiesen küzdöttek, amikor nem volt ellenfél, jől mutatja Balog Ádám nótája (1709)
.
.
Zsendelyes hí, eszterhás…
Ég a város, ég a ház,
Nem is egy ház; háromszáz –
Mért a kuruc ott tanyáz.
Vitéz! Hol a tarisznyád?
Vedd elő a pogácsát;
Zsendely pattog, hull a nád…
Süthetünk ma szalonnát!
Ilyet nóta, érdekes módon, a labancokról nem született.
– A Rebellis vers 1838-ban keletkezett (mint a híres tárogató)
– Azt a zagyvaságot, ami összekever mindent, a vasvári békétől Zrínyi haláláig, nehéz értelmezni. Azonban jellemző belőle a következő „vadkan által lelőtt Zrínyi Miklós”. Elárulom, ha nem tudná, hogy Zrínyi Miklós egyetlen fia, Zrínyi Ádám, annyira haragudott a királyra, hogy érte életét vesztette a török ellni zalánkeméni csatában (hol van róla szobor??)
– Zrínyi Ilona annyira Habsburg ellenes volt, hogy fiának a Ferenc mellett a Lipót nevet is adta és keresztapának I.Lipótot kérte fel (l. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc élete)
– Amikor Munkács várát védte Zrínyi Ilona a „hatalmas” császári sereggel (némi lovasság) szemben, a 3 évi ostrom alatt mindössze hatan estek el (Angyal II.168.o.). Miután a két kapitány, Radics Endre és Absolon Dániel, feladta a várat (Angyal II.170.o.), a „véres” Carafa 3000 forintot utalványozott Zrínyi Ilona részére a Bécsbe való utazáshoz (Angyal II. 175.o.)
– Apropó hol van szobra a Budát felszabadító V. Károly lotaringiai hercegnek? Abdurrahmán pasának van emléktáblája.
A többi zagyvalékkal már unok foglalkozni!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Kedves főtörténész fő-főakadémikus úr!
Most már csak egy fő kérdésem maradt: vegyes szinvonalú százéves ástag-avatag írások alapján összehordott düh-törmelékeiből akkor tehát mi következik? Mindenekelőtt Rákóczira és a I. Lipótra nézve? Mi a szerepük a magyar történelemben? És vajon milyen okból emlékezik meg nagy reverenciával Németh Szilárd egy ilyen aljadék, hivány, rebellis, gyáva kuruc alakról, ahelyett, hogy I. Lipót ő főszentsége hátsóját fényezné?
Mellékes szempontok:
Attól, hogy deklarál egy téveszmét (hogy a lengyelek nem akarták királlyá választani Rákóüczit), attól az még részben sem lesz igaz. Pl.:
www arcanum hu/ hu/online-kiadvanyok/ MagyarTortenetiEletrajzok-
magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/ ii-rakoczi-ferencz-16761735-760E/ masodik-kotet-7A03/ otodik-konyv-a-fuggetlenseg-es-europa-7A06/ vi-rakoczi-meghivatasa-a-lengyel-tronra-1707-julius-4augusztus-20-7A66
Kétszer is felkérték a lengyel trónra az ónódi országgyűlést követő hónapokban – mindkétszer az összeurópai örökösödési háborúk viharosan csapongó, naponta változó szövetségi manipulációinak részeként, s ezt belátva – hogy eszközként használhatják – mindkétszer lemondta a felkérést. Ennek a kártyajátéknak volt része az a pár pillanat is, amikor eljátszott a gondolattal, hogy I. Pétert (elsőszülött fiát) vagy a porosz uralkodót támogassa-e viszonttámogatás reményében I. Lipót elleni aspirációikban. (Mellékesen ennek kapcsán az oroszok mindent elpusztító futóhomok-természetéről van pár félelmetes megjegyzése.) A koronát nem ajánlhatta föl azon egyszerű oknál fogva, hogy nem diszponált fölötte (a saját fejére se tehette volna föl, ha éppen azért bomlott volna ennyire).
Gondolod, hogy a kuruc Thököly özvegye, Zrínyi Ilona, titkolt labanci lelkület hevében kérte keresztpapának a drága Lipót bácsit, és nem némi mázsás udvari nyomásra, mert féltette a kicsi fiacskája életét és jövőjét? Önként adta volna gyámság alá? Vagy inkább zsarolással elvették…
Nem is értem, Murány operett-ostroma miért tartott három évig, ha Caraffa ilyen pkuralista gavallér volt. Talán mert rosszul jött volna az uralkodónak, ha Magyarország egyik legpotensebb, nemzetközi kapcsolatokkal bíró mágnáscsaládjával is úgy bánik, mint Eperjes és Debrecen tisztes polgáraival, ahol a véres vésztörvényszék működése miatt a nádor és a rendek nyomására Lipót kénytelen volt nagyobb botrány megelőzése céljából visszarendelni és egy időre elrakni kompótnak – hogy aztán kemény önmérsékletet parancsolva rá, elküldje évekig kiéheztető kecselgést folytatni a Zrínyi-lánnyal.
Te nyilván nem érted, miért halt meg a török ellen harcolva Zrínyi Miklós fia a király seregében, de rajtad kívül minden épérzékű magyar érti. Apuka ugyanis a Török áfium és a Szigeti veszedelem szerzőjeként és korának egyik legtehetségesebb hadvezéreként a török ellen harcolt minden porcikájával, míg tehette sikerrel is, és ezt mérhetetlenül fontosabbnak tekintette az udvarral való gyilkos konfliktusainál. Ezt a morális parancsot hagyományozta fiára, aki aligha lett volna képes fölfogni a nagypopói etikát: hogy tudniillik dögöljön meg az ország akár, ha nem az én pártom győzött.
I. Lipót, aki 1705-ig uralkodott (vagyis az ónódi országyűlés idején már meg volt halva) 1654-től német-római császárként és 1655-től magyar királyként regnált. A vasvári béke a szentgotthárdi csata után, 1664-ben köttetett az uralkodó Lipót és a török porta között, minek utána ez év novemberében akcióba lépett Zrínyi Miklós ellen a vadkan, a Wesselényi-összeesküvés ezt követően bontakozott ki, és a még élő résztvevők, többek között Zrínyi Péter lefejezése 1671-ben történt, számításaim szerint vastagon I. Lipót uralkodása alatt. Így az egész “zagyvaság”, amit “összekevertem” ezekről a történésekről, I. Lipót nékünk, magyaroknak oly kedves érdemeit festi. Én elhiszem, hogy a történelem a nagypopói elmének túlontúl zagyva és zavarosan bonyolult dolog, mert túl sokminden, főleg sok nemkívánt kellemetlenség is történik benne, de attól még létezik, és úgy van, ahogy följegyezték. Ráadásul I. Lipót sose próbálta a vasvári békét és Zrínyi meg az összeesküvök idején játszott szerepét lerázni magáról, mint eb a szaharát, vagy nemzethy politikus a III/II-t, az effajta erősen szelektált emlékezet csak később jött divatba.
A felszabadító nagy labanc hadsereg ugyan példás fegyelméről, nagyvonaló galantériájáról és humanitárius elkötelezettségéről volt híres mindenkoron (felvidéki városok polgárai tudnának erről élénk lángnyelvekkel vallani), de azért az ökörsütéshez ők sem osztrák falvakat és csordákat deponáltak ide. A kurucok pedig éppolyan ganefek voltak, mint a 49-es utódjaik (akiket helyenként kaszával-kapával űztek el a fosztogatásukat megelégelő falusiak), de ettől még jól megnyertek számos fontos ütközetet, és sok helységből füstölték ki a serény labanc szeretetszolgálatot, amíg kaptak enni. Hogy pedig a labancokról ne szólt volna ilyen és még sokkal ilyenebb énekek sora, azt a magyar dalhagyomány élénken cáfolja. (Hogy mást ne is említsek: a Csínom Palkó 39 strófájából legalább 30 a hitvány labanc katonaság megsemmísítő kicsúfolása.) Legfeljebb Nagyapó kitépte ezeket a lapokat a könyvéből. Így egyszerű történelmet írni.
A Rebellis vers nem tudni, mikor keletkezett, de korabeli szövegekkel összevetve legvalószínűbben a napóleoni háborúk idején kialakult verses röplapok fordulataival rokon. Kölcsey ugyan 1838-ban halt meg, de kiadott művei közt és kéziratos hagyatékában ilyen vers nincs. Az anonym kéziratot 1888-ban tették közzé először. Később még két – szintén anonim – kéziratos szövegváltozatát is megtalálták. 1919-ben vélelmezte egy filológus, hogy Kölcsey a szerzője. Később is csak bizonytalan beszámolók, anekdoták erősítették ezt a gyanút, miközben számos filológiai megfontolás erősen kérdésessé teszi. Tények nincsenek. A legújabb Kölcsey kritikai kiadás hosszú oldalakon át taglalt megfontolásai alapján a kétes hitelű művek közé sorolja. (Ezért írtam azt, hogy 200-180 évvel ezelőtt. Lehetett volna 200-170 inkább.)
Ceterum censeo: Szégyen a tudás, de hasztalan.
jav. elírás: Murány=> Munkács (a Murány másik operett: Széchí Mária és Wesselényi)
pusssh az ált. isk. szintjén írja a történelmet. Szokás szerint a történészek írása “százéves ástag-avatag”, viszont az újságírók cikke az igazság. Az idézett cikkből is az derült ki, hogy a cár gondolkodott a lengyel királyságról, nem a lengyel pánok.
Nem tudom, hogy olyan dicsőséges-e az ónodi országgyűlés, ami avval kezdődött, hogy két “ellenzéki” nemes követet (Rakovszky és Okolicsányi) felkoncolták. Az országgyűlés ezután szavazott. Erről tudott?
Avagy a romhányi csata, amikor 2000 gyáva labanc, főleg lovasok, megverte a hős kurucok 12 000-es seregét, melyet a nagyságos fejedelem vezetett úgy, hogy a kurucok zászlóikat, ágyúikat is elhagyták. Tudta?
Még idézhet a ált.-közép iskolai tankönyvekből többet is, mivel a korszakkal foglalkozó történészek írásait nem ismeri.
Talán megemlíthetne néhányat a
Azt viszont szeretném, ha megmagyarázná, hogy ~100 évig, az 1789-es francia öldöklésig, miért nem írt egyetlen író, költő, értelmiségi sem a Rákóczi felkelésről? Mondjuk Virág Benedek, Kisfaludy Sándor és Károly, Berzsenyi Dániel, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Jósika Miklós, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Bajza József?
Egyszerű, mert a magyarok szégyellték. A liberális fr. forradalom után indult meg a katolikus király elleni támadássorozat.
Azért ilyen a magyar iskolai történelem, mert nem történészek, hanem írók, költők, festők jegyeznek.
De történelmünkről! Ugye történt a tatár támadás. IV. Béla nagyon okosan elmenekült, így a király megmaradt. A következő évben ez a megvert király hadat indított az osztrák főherceg ellen és visszafoglalta a megszállt nyugati megyéket (hát nem érdekes, hogyan, kivel?)
Ellenben mit tud a 2. tatár támadásról (1285), amikor jóval nagyobb tatár sereg támadott és IV. László szétverte őket? Ezután a tatárok “csak” Erdélybe törtek be sokszor, ami persze természetes, említésre sem méltó, ellentétben a király seregeivel, akik a török ellen harcoltak.
De említhetjük Mohácsot, ami “Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. Igen, de mi volt a felállás? Volt 50-60 000 török harcos. Szemben 25 000 a király mellett, de 15 000 katona az erdélyi vajdával várta a fejleményeket és 10 000 cseh talpas (Európa második legjobb gyalogosai a svájciak mögött) menetelt Mohács felé. No de mit tett a magyarság 1541-ig? Ezalatt a 15 év alatt komoly sereg állhatott volna föl. Ez hol van a iskolai történelemben?
Sajnos ilyen a magyar történetírás, de azért szidjuk a szlovák, román “történethamisítókat)
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
TA-DAM!