Választások előtt: ígéret a “barna Csepel kizöldítésére”

Népszabadság

Bezzeg galvániszapot tárolni jó volt a CSM

Egy európai uniós pályázatnak köszönhetően húsz év után remény van arra, hogy teljesen megújuljon a rendszerváltáskor bezárt Csepel Vas- és Fémművek rendkívül lerobbant, mintegy kétmillió négyzetméternyi rozsdaövezete. Ha sikerül modern ipari parkká formálni, elképzelhető, hogy mellé önkormányzati intézmények települhetnek és lakóövezet is válhat az egykori iparvidékből – írja a Népszabadság.

Bár a CSM-et nem zárták be (sokkal jobban kifejezné a történteket a “lezüllesztették majd szétlopták” kifejezés), és a kerületi MSZP-s vezetésnek idestova 15 éve volt már a “barna Csepel kizöldítésére”, de hát választások jönnek. És mint tudjuk, a Csepeli Gerincút megint nem épül meg, ezért kell valami másik ígéret a Népnek. Az alábbiakban a Népszabadság cikkét idézzük.

Az egykor mintegy harmincötezer embert foglalkoztató Csepel Vas- és Fémművek bezárása után csaknem húsz évvel először nyílik valódi lehetőség arra, hogy a hatalmas méretű, 200 hektáros egykori gyárterület teljesen megújuljon. Igaz, ez nem a közeljövőben várható, de egy európai uniós pályázat révén a konkrét terveknek és ajánlásoknak három éven belül el kell készülniük. A közvetlenül Brüsszel által kiírt, tehát nem a Nemzeti Fejleszti Ügynökségen keresztül „futó” 3,2 millió eurós projekt a főként város- és városközpont-közeli egykori ipari, katonai vagy hasonló tevékenység után visszamaradt rozsdaövezetek, másképpen barnamezős területek felszámolására és az azzal párhuzamos fejlesztésére irányul.

Ennek részeként olyan módszereket fejlesztenek ki, amelyek összhangba hozzák a barnamezők jövőjéről alkotott építészeti és tervezői elképzeléseket a civil társadalom speciális igényeivel, szükségleteivel. Az Európai Területi Együttműködés Programjának részeként megvalósuló, az angol rövidítésből RETINA-ra keresztelt (Hagyományos ipari körzetek revitalizációja Dél-Kelet-Európában) projektben hazánkkal együtt a régió hét országának tíz városa vesz részt.

A pályázatot Csepel nyújtotta be, Brüsszel megbízásából a program fő koordinátora is a XXI. kerület, de mellette a hasonló problémákkal küszködő két-két olasz, görög és román, valamint egy-egy szlovén, szlovák és bolgár tagja van a szerveződésnek. A 2,8 millió eurós brüsszeli támogatással, s a résztvevők további négyszázezer eurós önrészével megvalósuló RETINA első hivatalos konferenciáját kedden, Budapesten tartották neves nemzetközi szakemberek részvételével.

A csepeli önkormányzat beruházási tanácsadója, Szlávik Zoltán a Népszabadságnak elmondta, a XXI. kerület Magyarországon elsőként élt az újszerű brüsszeli lehetőséggel, hiszen a városrésznek régi álma az egykori gyárterület megújítása. Ám ez idáig – hasonlóan a partnerországokhoz – több tényező is gátolta ebben. A most induló nemzetközi tervezéssel viszont megvalósulhatják céljaikat.

A városok három tematikus munkacsoportban fogalmazzák meg a teendőket. Az egyik a tulajdonviszonyokkal, a jogi környezettel és a pénzügyi háttérrel foglalkozik, a másik az urbanisztikai, benne a környezetvédelmi és a városképi feladatokkal, a harmadik pedig a területek lehetséges újrapozícionálását térképezi fel. A hároméves munka során a jelenlegi tulajdonosok, potenciális befektetők, pénzügyi intézmények, szakpolitikusok és nemzetközi szakértők bevonásával „mesterterveket” dolgoznak ki, melyeket nemzetközi befektetési konferenciákon mutatnak be a projektben közreműködő városok. A munkát Csepel fogja össze. Ha Brüsszel elfogadja a programot, azt Európa-szerte használható ajánlásként adja majd közre. Ez később Magyarországon és másutt is hasznos „tanácsadó”, egyfajta iránytű lehet a hasonló beruházásokhoz.

Csepel tehát óriási lehetőséget lát az uniós programban, amely egyben garancia is lehet a megvalósulásra. Szükség is van rá, hiszen a volt vasmű mintegy kétmillió négyezetméteren elterülő óriási, egybefüggő telke ma az ország egyik legelhanyagoltabb iparterülete, olyan rozsdaövezet, amelynek környezet- és talajmenetesítése, megfiatalítása, s újjáélesztése nem csak a XXI. kerület ügye. Nagysága és Duna-menti fekvése miatt Budapest, sőt a fővárostól délre eső vidékeké is.

A legnagyobb gondot a teljesen szétaprózódott tulajdonviszonyok jelentik, a gyáróriás „romjain” ma 270 – hozzávetőleg 8-10 ezer embert foglalkoztató – vállalkozás működik, az önkormányzatnak szinte alig van ott területe. Ráadásul az infrastruktúra is igen elhanyagolt, melynek fejlesztése önmagában is milliárdos nagyságrendű összeget igényel. A gyárterület rendbetétele csak összefogással valósulhat meg, és az állami, önkormányzati, valamint a magántőke bevonásával. Csepel megalapozott reményei szerint a konkrét fejlesztéseknek már 5-6 év múlva látható jelei lesznek.

Ám a pénzügyi háttér megteremtésének elengedhetetlen feltétele, hogy az ipari parkokról szóló jogszabályt úgy módosítsa a kormány, illetve a parlament, hogy abban a szóban forgó barnamezős területeket is nevesítsék. Jelenleg ugyanis ennek hiányában például a csepeli fejlesztéshez sem lehet központi, állami forrásokra pályázni.

Ettől függetlenül egyébként a területrendezés első lépéseként a XXI. kerület már hozzálátott a „gyárkapun” belüli, de javarészt magántulajdonban lévő utak átvételéhez, melyeket folyamatosan közforgalmi utakká alakít. A közeljövő másik fontos feladata, hogy megalapítsanak egy olyan szervezetet, amelyik összefogja a teljes tulajdonosi kört, leginkább tehát az említett 270 vállalkozást, s az önkormányzatot.

A tervezésbe be kell vonni a lehetséges befektetőket, a hatóságokat, a civil és más tömörüléseket, együtt kell ugyanis kitalálni és feltérképezni a jövőbeni funkciókat. A kérdés, hogy a gyárterület csak egy fejlett ipari parknak adjon-e otthont, vagy esetleg intézményi területté is válhat, például több önkormányzati funkció odatelepítésével. Emellett arra is választ kell keresni, a Duna-parti sávban kialakítható-e egyebek mellett lakóövezet. Mindehhez persze időben módosítani kell majd a vonatkozó rendezési tervet, illetve a csepeli városépítési szabályzatot.

Forrás: Népszabadság

9 hozzászólás “Választások előtt: ígéret a “barna Csepel kizöldítésére”” bejegyzésre

  1. infósferi szerint:

    …A XXI. kerület már hozzálátott…a javarészt magántulajdonban lévő utak átvételéhez….
    Mint köztudott, a rendszerváltás hajnalán a gyári utak egy jelentős részét ( is) a kapcsolatokkal bíró egyének, cégek megkaparintották. Nyilvános pályázatra nem emlékszem, a vételár is gondolom, hét pecsétes titok.
    Akinek az utakon kívül nem volt semmije sem a telepen, nyilvánvaló befektetési szándékkal “vásárolt”.
    A fentiek fényében nem mellékes, mit jelent az önkormányzat “átvétele”?
    Van erre pénze, vagy netán jutányos az ár? Gondolom másokat is érdekelne a válasz.

  2. tibor szerint:

    Mit csodálkozol, infós: összefogással felvásárolják az egykor fillérekért vásárolt ingatlanokat. Ha már piaci érték szinte semmi, felvásárol az önkormányzat ( ld. kis-duna part eladó ingatlana). A jelenség a válság kitörése óta nem egyedi. Azt is mondhatni, általános. Aztán meg lehet sértődni Morvai hozzászólásán, aki erről mesélt a Parlamentben.

  3. csepeliiszap szerint:

    A kisz-es, mszmp-s, tanácselnök tulajdonosok újabb milliárdokhoz való jutáson törik a fejüket – vagyis már ki is találták a módját. Annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek. Igy élünk…

  4. Földhözragadva szerint:

    Hm, ha ez a gerinc út utáni első feladat, akkor 2095-ben látható eredménye lesz…:(

  5. Vátesz szerint:

    Ha nincs gerinc, akkor gerincút sincs.

  6. balszélső szerint:

    Mire 270 tulajdonossal megegyeznek és a fejlesztésre pénz is lesz, addig még lefolyik némi víz a Dunán.
    Alighanem egy időben oldódik meg a kérdés a hárosi területrendezéssel.
    Választási gumicsontnak kitűnő téma.

  7. lolka szerint:

    Az északiterület ötletparádéja kimerült? Jőn a gyárterület amit észnélkül és módszermentesen eladogattak átgondolatlanul. Ilyenkor a legnehezebb rendetrakni és a viszonyokat rendezni. Az önkormányzati épületeket betelepíteni ugyankérem. A II. kapunál a volt tervezőirodába pl. elférne, ha nem volna millió tulajdonosa stb. Az út gondozásról: a Közpoti út és Egyedi Gépgyár útca sarkán mindig megállt a víz, megsüjjedt az út, feltörték új beton, aszfalt. A víz még mindig megállt. Nyárelején megint kiásták, háromirányba bedugtak a régi csatornába műanyagcsővet új “T”-elágazó, de a lefolyót megszüntették. Mellette van két lefolyó főlddel tele. A víz azóta is megáll. Érdekes az éjjel esett eső maradéka délutánra mindig eltünik, igaz az úttest sülyed! Kiváncsi vagyok mikor fog egy kamion alatt beszakadni ez a rész

  8. csepeliiszap szerint:

    A gyárterületet a kommunisták privatizálták ki maguknak, nem egy kft.-t alapítottak a csepeli ingatlanokkal összefüggő ügyleteikre, még Tocsik művésznő is járt annak idején a polgármesternél. Most, hogy már kevésbé működik a lerobbant gyártelep, kitalálták, hogy eladják – visszaadják az államnak jó sok dohányért. Nagyon is átgondolt ez az egész, eladják az önkormányzatnak, az államnak azt, ami az államé volt, jó nagy lóvét lehúzva… Túlélők!!! Vagy rablók?
    Vagy köztörvényes bűnözők?

  9. hollósi szerint:

    Egyik hír jobb, mint a másik. Olimpia Csepelen, fejlett ipari park a gyár romjai helyett. Végig gondolta valaki, honnan lesz rá pénz mindezekre?
    Örömmel olvasom, hogy újra miénk az ország legnagyobb ipari létesítménye.
    Mert ugye 8-10 ezer fős gyár nincs sehol.
    Nem lehet gond ennyi ember foglalkoztatásánál a helyi adóbevételekkel, nyilván miénk az egyik leggazdagabb kerület.
    Persze, ha a 8- 10 ezer fő valós és nem lufi.

Itt lehet hozzászólni !