Borsonline.hu
Konzervgyárnak épült, de gépgyárként vált halhatatlanná Weiss Manfréd csepeli üzeme. A csarnokokban már az első világháború után gyártottak segédmotoros kerékpárokat. A második világégés után államosították az üzemet. A Csepeli Motorkerékpárgyár első terméke, a 100/48-as típusszámot kapott első Csepel csak ezután született meg. A régi segédmotorokhoz képest komoly előrelépésnek számított a jármű: háromfokozatú váltója és világítása volt, elöl korszerű lemezvillával rugózott, jól használható csomagtartójára pedig pótülést lehetett szerelni, amivel így teljes értékű kétüléses motorkerékpárként is lehetett használni.
A motor pályafutása csak másfél évig tartott, ezalatt közel tízezer darab készült belőle. Kis teljesítménye miatt már a bemutatása utáni évben, 1949-ben megjelent nagyobbik testvére, a Csepel 125. A gyártás elején az akkoriban népszerű Autós magazin is bejárta a gyárat. A lap kacifántos címmel mutatta be a gyártás főbb állomásait: „Így készül a Csepel 100, amely után vágyik a dolgozó – de nem tudja megvenni, mert még drága”.
A Csepel 100-as motorkerékpárból csak tízezer darab készült, elég drága is volt © Fortepan
A gyárigazgató a pénzéhes kapitalistákat okolta a magas ár miatt, bár hozzátette, hogy a Csepel 100 nem is olyan drága a világpiaci árhoz képest. A Csepel helyét 1954-es nyugdíjazása után a Danuvia és a Pannónia vette át, de 1975-re mindkettő gyártása megszűnt, így a hazai motorok sorozatgyártása is. A hiányt az NDK csillaga, az MZ töltötte be.
Forrás: Borsonline
