Csepel.info

Index, Köztársasági Elnöki Hivatal, Felvidék.ma, Lidové Noviny, Kitekintő, SME, Csepel.info

Szlovákia nem engedte be területére Sólyom László magyar államfőt, aki erről már akkor értesült, amikor úton volt egy révkomáromi Szent István-szobor avatására. Korábban a szlovák elnök és a külügyminiszter azt tanácsolta a magyar államfőnek, hogy tekintettel a kialakult helyzetre, pénteken ne utazzon Szlovákiába. Sólyom nem ment át a komáromi hídon, a magyar oldalon beszélt, és jelezte: megmagyarázhatatlan, ami történt. A magyar diplomácia tájékoztatja az afférról a társországokat. A Köztársasági Elnöki Hivatal egy nappal az történtek után közleményben cáfolta a szlovák vádakat.

Sólyom László magyar köztársasági elnök nem jutott el a révkomáromi Szent István-szobor avatására, miután péntek délután Roberto Fico szlovák miniszterelnök kijelentette, Szlovákia aznap nem engedi be területére a magyar államfőt. Az erről szóló diplomáciai jegyzéket délután adták át Magyarország pozsonyi nagykövetségének, Sólyom értesülésünk szerint egy órával a látogatás előtt, már úton Révkomárom felé értesült a jegyzékről.

Fico jelezte: a határon figyelmeztetni fogják Sólyom Lászlót a diplomáciai jegyzékre, hogy szlovákiai látogatása nem kívánatos, de a döntésnek a szlovák hatóságok nem kívánnak erővel érvényt szerezni. Ha Sólyom mégis Révkomáromba látogat, Szlovákia azt durva provokációnak fogja tekinteni.

Rendőrök várták Sólyomot

Ján Packa, Szlovákia országos rendőrfőkapitánya és Milan Marko, a szlovák közjogi méltóságokat védő hivatal elnöke várta a révkomáromi magyar-szlovák határátkelőhelyen a magyar államfőt a tervezett látogatás idején – tudta meg az MTI tudósítója. A határátkelő szlovák oldalán nagy volt a rendőri készültség.

Sólyom László végül nem ment át a komáromi hídon, csak annak közepéig, jogáa határig gyalogolt. A köztársasági elnök szavai szerint a végsőkig elment, de jogászként és államfőként nem akart jogsértésbe keveredni, ezért nem lépte át a határt.

Az Új Szó tudósítása szerint az államfő elítélte a szlovák hatóságok lépését. „Ez két szövetséges állam kapcsolatában megmagyarázhatatlan és kimenthetetlen lépés, különös tekintettel a kitiltás indokolására, vagyis arra, hogy biztonsági kockázatot jelente a jelenlétem” – mondta Sólyom a komáromi hídon rögtönzött sajtótájékoztatóján.

Sólyom szerint a szlovák fél legalább két hónapja hivatalosan értesült a tervezett látogatásról, és egészen az utóbbi napokig a szlovák hatóságok együttműködtek a látogatás szervezésében. „Remélem, hogy az utolsó napok hisztériája a legfelsőbb állami szinteken nem a szlovák nép érzelmeit tükrözi” – jelentette ki a magyar államfő. Sajnálta, hogy nem mondhatta el beszédét a szoboravatáson, mely éppen arról szólt, hogy Szent István közös királya volt a szlovák és a magyar népnek. „Szent István hatalmas műve a maga gazdagságában nem csak a magyarok javát szolgálta. Mélyen remélem, ez a szobra, amellett, amit Szent István a mi számunkra jelent, ezt is hirdetni fogja” – idézte beszéde két mondatát Sólyom László.

Úgy tudjuk, hogy a magyar diplomácia sürgőssen tájékoztatja az afférról az uniós társországokat. A szlovák fellépésnek külügyi források szerint oka lehetett az is, hogy Fico nacionalista lépésekkel próbál szavazókat elhódítani Slota és Meciar pártjától.

A leleplezésre váró Szent István-szobor környékén kordonok voltak, amelyek mögött végül kétezer ember gyűlt össze. Az Index tudósítója szerint két tucat túlfűtött szlovák jelent meg a rendezvényen, olyan feliartokkal, mint Magyarország 1918-ban megszünt, és Elég volt a megszállásból és beavatkozásból. Nagy-Magyarországos pólóból viszont csak egy volt. Semmiféle incidens nem történt. A résztvevők erős füttykoncerttel fogadták viszont Sólyom kitiltását. A magyar államfő beszédét végül Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete olvasta fel.

Gasparovic is kérte

A szlovák üzengetés csütörtökön este vált komollyá, amikor a szlovák külügyminiszter megüzente a magyar nagykövetnek, hogy “okunk van azt gondolni, hogy ez a látogatás ártani fog a szlovák-magyar kapcsolatoknak. Amennyiben Sólyom László elnök nem szeretné, hogy ez bekövetkezzen, a látogatásra nem kerül sor”.

Péntek délelőtt Ivan Gasparovic, Szlovákia köztársasági elnöke is hivatalosan felkérte Sólyom Lászlót, hogy fontolja meg még egyszer, elutazik-e Révkomáromba. Kérését Heizer Antal pozsonyi magyar nagykövet tolmácsolta, akit Gasparovic bekéretett hivatalába. “Örülni fogok, ha ezt az üzenetet (Sólyom) nagyon komolyan veszi” – nyilatkozta a találkozó után Gasparovic. Leszögezte: elsősorban a látogatás dátuma ellen van kifogása.

A támadó szlovák nyilatkozatok ekkor még nem tántorították el Sólyom Lászlót attól, hogy péntek délután elutazzon Révkomáromba. “Az államfő programjában semmilyen változás nincs, így délután részt vesz és beszédet mond Révkomáromban a közadakozásból állított Szent István szobor avatásán” – mondta Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője pénteken délelőtt.

Sólyom László köztársasági elnök elindulása előtt, pénteken kora délután a diplomáciai csatornákon keresztül fordult szlovák partneréhez, Ivan Gasparovichoz, és jelezte: fenntartja részvételi szándékát a komáromi szoboravatón.

A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye szerint a magyar államfő kifejtette: a komáromi Szent István Szoborbizottság meghívását elfogadta, erről a szlovák felet időben tájékoztatta, részvételi szándékát továbbra is fenntartja. A rendezvény időpontjával kapcsolatban Sólyom jelezte: már 2008. augusztus 21-én, a Csehszlovákia elleni agresszió negyvenedik évfordulóján nyilvános beszédben fejezte ki sajnálatát a cseh és a szlovák népnek. Korábban az időpontot illetően semmilyen szlovák diplomáciai forrás nem vetett fel kifogásokat.

A magyar köztársasági elnök biztosította a szlovák államfőt, hogy a korábbi találkozásaik, egyetemi párbeszédük együttműködő szellemének üzenetével érkezik Komáromba. A már megfogalmazott javaslat alapján Sólyom László továbbra is számít arra, hogy a lengyelországi visegrádi négyek csúcstalálkozóján kétoldalú megbeszélésen tekinthetik át Szlovákia és Magyarország kapcsolatainak valamennyi aktuális kérdését, köztük az államnyelv törvény módosításának ügyét is.

Fico szerint készülődnek a szélsőségesek

A szlovák miniszterelnök pénteken reggel jelezte, hogy várhatóan lemondja délutánra tervezett programját, mert Sólyom László révkomáromi látogatása kapcsán mindkét országban készülődnek a szélsőségesek, és Pozsonynak ezzel meg kell birkóznia.

“Össze kell hívnom a megfelelő szerveket, amelyek megvitatják ezt a problémát. Valami módon meg kell birkóznunk ezzel a látogatással. El kell dönteni, mi a legkisebb rossz a Szlovák Köztársaság számára, és szükség lesz arra, hogy a Szlovák Köztársaság határozottan szembenézzen ezzel a durva provokációval” – jelentette ki Robert Fico, amikor délelőtt Pozsonyban az 1968 augusztusi események, a csehszlovákiai reformfolyamat leverésének évfordulója kapcsán megkoszorúzta Alexander Dubcek korabeli csehszlovák kommunista pártvezető sírját.

A dátummal is baj van

Pozsony a látogatás dátumát is kifogásolta. Augusztus 21-én van ugyanis 41 éve, hogy a Varsói Szerződés öt tagállamának csapatai – köztük a magyar katonák is – bevonultak Csehszlovákiába, hogy véget vessenek a prágai tavaszként ismert reformfolyamatnak.

A legfőbb szlovák közjogi méltóságok szerdán tudatos provokációnak minősítették, hogy a magyar államfő részt vesz a szobor felavatásán. A miniszterelnök úgy vélte, hogy ez kísérlet a magyar államiság szlovákiai megünneplésére. Robert Fico kijelentette, hogy az esetleges problémákért, és a látogatás következményeiért Sólyom László lesz a felelős.

A szlovák vezetők szerint ezért érzéketlenség, hogy Sólyom ezen a napon tesz magánlátogatást Szlovákiában. A két szlovákiai magyar párt – a Magyar Koalíció Pártja és a Híd-Most – viszont nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a magyar államfő Révkomáromban részt vesz Szent István szobrának felavatásán, ezért a Sólyom Lászlót ért szlovák bírálatokat csütörtökön visszautasította.

Bajnai Gordon miniszterelnök pénteken délelőtt telefonon egyeztetett Robert Ficoval a látogatásról, a szlovák kormányfő ekkor még biztosította Bajnait, hogy gondoskodnak a magyar államfő és a rendezvény biztonságáról. Délutánra már változtatott az álláspontján.

A KDNP választ adna

A KDNP megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, hogy Robert Fico miniszterelnök kitiltotta Sólyom László köztársasági elnököt a Szlovák köztársaság területéről. Az eljárás nem csak az Európai Unió szellemével, hanem jogszabályaival is ellentétes. Szükségesnek tartjuk a magyar parlamenti pártok és az Európai Unió magyar képviselőinek közös fellépését. Erre a tűrhetetlen provokációra azonnali és határozott választ kell adni! – áll a KDNP közleményében.

Forrás: Index

Az alábbiakban a Köztársasági Elnöki Hivatal augusztus 22-i közleményét olvashatják:

A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye Robert Fico szlovák miniszterelnök augusztus 21-i nyilatkozatáról

Sólyom László köztársasági elnök 2009. június 19-én vette át Peter Weiss, Magyarországra akkreditált szlovák nagykövet megbízólevelét. Találkozójukon a magyar államfő jelezte: a szlovákiai Komáromban felállításra kerülő Szent István szobor felavatásának ünnepségére meghívták, ezt elfogadta, részt vesz, és beszédet mond az eseményen. A nagykövet tudomásul vette a köztársasági elnök tájékoztatását, amely a diplomáciai érintkezésben a legmagasabb szintű hivatalos értesítésnek minősült.

Peter Weiss később bemutatkozó látogatáson ismét járt a Köztársasági Elnöki Hivatalban, ahol találkozott a magyar államfő külügyi főtanácsadójával. Megbeszélésük napirendjén szerepelt a szoboravatás témája, amellyel kapcsolatban a szlovák nagykövet csupán annyit közölt: a jelzett időpontban Ivan Gašparovič köztársasági elnök szabadságon van, így nem tud találkozni Sólyom Lászlóval, illetve nem tud részt venni az ünnepségen.

A magyar fél tehát a legmagasabb szinten két hónappal az ünnepség előtt bejelentette Szlovákia felé Sólyom László szándékát a szoboravatási ünnepséggel kapcsolatban. Sem akkor, sem azóta egészen az augusztus 19-ei sajtónyilatkozatokig nem érkezett jelzés arra, hogy a szlovák fél kifogásolja a rendezvényt, annak időpontját, vagy bármilyen olyan körülményt, amely Sólyom László részvételével kapcsolatos.

keh.hu

Sólyom László köztársasági elnök beszéde Révkomáromban, Szent István szobrának felavatása alkalmából

A beszédet az ünnepségen Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete olvasta fel.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Boldog az a nép, amelynek olyan nagy, és szent király alapított országot, mint Szent István. Boldogok vagyunk, mert Szent István ezer éven át együtt maradt népével, mert a reménység forrása volt és példaképként szolgált. Szent Istvánhoz folyamodtak, őt keresték, hívták bajaik közepette a magyarok, és őt ünnepelték örömükben. Ma is mély lelki szükségét érezzük, hogy fölmutassuk közösségünket Szent Istvánnal. Akik szobrot emelnek neki, mint most Komárom város közönsége, ezzel a tettükkel Szent István tiszteletében megerősítik, hogy gazdag örökségünket együtt kívánjuk folytatni. A nemzet lényege ugyanis a jövő vállalása is, a közös akarat arra, hogy együtt akarjuk folytatni történelmünket.

De, tisztelt Ünneplő Közönség, Szent István nemcsak a miénk, nemcsak a mi egységünk szimbóluma. Királya volt minden népnek, amely országában élt. Elindítója közös történelmünknek; a szlovák és a magyar nemzet oly szorosan összefonódott történelmének is. Hasonlóan Cirillhez és Metódhoz, azon kevés szentek közé tartozik, akiket a keleti és a nyugati egyház egyaránt magáénak vall és tisztel, és akik Európa nagy alapító atyái.

Szent István nagyságát mindig örömmel és tanulsággal gazdagon idézzük fel. Hiszen a magyar királyság megalapításával ő biztosította megmaradásunkat. Szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori Európában: az új államok közül egyedül ő nem lett sem a császár, sem a pápa hűbérese. Bekapcsolta Magyarországot Európa gazdasági és kulturális vérkeringésébe, amikor megnyitotta az országon átvezető jeruzsálemi zarándokutat. Hatalmas egyházszervező munkája gyümölcsei máig teremnek. Nemcsak törvényeket, de jogbiztonságot is adott népeinek. Vallásossága nem politikai számítás volt, lelke mélyéről fakadt.

Művének az a tanulsága azonban, amelyre ma a leginkább szükségünk van, az, hogy István király felismerte azt a pillanatot, amikor nem volt szabad többé a régi mederben maradni. Óriási változást igényelt, óriási átalakulást követelt meg az emberektől István terve. Hosszú uralkodásának végén egy teljesen más országot, más társadalmat és más embereket hagyott maga után.

Ha felmérjük a magyar nemzet kilátásait, ha meg akarunk maradni mindenütt, ahol Szent István alatt már otthon voltunk, akkor készen kell állnunk a belső, szemléleti változásra.

A magyar nemzet ma nyolc ország területén él őshonosként. A magyar nemzetet egységét tehát csakis etnikai, nyelvi, kulturális és identitásbeli közösségként kell elképzelnünk, vagyis úgynevezett kulturális nemzetként. Ezért szükséges tisztáznunk a nemzet és állam viszonyát. Továbbá, ha közös akaratunk, hogy kulturális nemzetként megőrizzük és fenntartsuk közösségünket, ennek érdekében nemcsak minden jogi eszközzel élnünk kell, hanem egyszersmind törekednünk kell a szomszéd nemzetekkel a jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre, a nyitott szívű megbecsülésre. Ugyanez a feladata az anyaországnak a szomszéd államokkal való viszonyában.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

István az Árpádok véréből való volt, a magyaroknak alapított államot, s Magyarország több mint ezer év után is áll.

De olvashatjuk István király Intelmeiben, hogy nem akarta egy nemzetiségűvé tenni országát. Utódainak is megparancsolta, hogy a korábban itt lakó népeket és a betelepülőket hagyják meg nyelvükben és szokásaikban. „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” – idézzük ma is oly sokszor. Magyarország az ő példája nyomán később is befogadó ország maradt.

A magyar állam és magyarság határai sosem estek egybe. A magyar államnak kezdettől fogva más nemzetek is részei voltak, és részei ma is. A magyarság egy része pedig a történelem során nem egyszer a magyar állam határain kívül élt.

De miközben a határok változtak, a magyarok mindig megmaradtak ott, ahol Szent István korában már letelepedtek. Ezt bizonyítják a helynevek, tanúsítják a régészeti leletek és nyelvemlékek, és ezt mutatja teljes történelmünk és a magyarság mai elhelyezkedése is.

Nyelvünk, kultúránk, történelmi tudatunk és azonosság-érzésünk egysége mindmáig fennmaradt.

Európa nagy részén, de a mi régiónkban különösen, etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállamok nem hozhatók létre. Ma, Európa államaiban 40 nemzeti nyelv van, ám ebből 35-öt az ország határain kívül is anyanyelvként beszélnek. A tiszta nemzetállam 19. századi eszméje annak idején Magyarország politikáját is megkísértette, de drágán megfizettünk érte. Napjaink Európájában elképzelhetetlen a kisebbségek jogfosztása és kiűzése. A nemzetállamok kialakításának hagyományos eszköztárával pedig – a kisebbségi nyelvek kitiltásával a közéletből és oktatásból, az etnikai arányok megváltoztatásával célzott betelepítések révén – ma már szemben állnak az emberi jogi és a kisebbségvédelmi egyezmények.

Természetesen az egyes államok szempontjából, sőt az Európai Unió vonatkozásában is tisztáznunk kell, mivel jár a kulturális nemzet egységének fenntartása. Mindenekelőtt, ez a törekvés nem érinti – és semmiképpen nem veszélyeztetheti – azon államok szuverenitását, területi épségének érinthetetlenségét, amelyekben a kulturális nemzet egyes részei, kisebbségként élnek. A Magyar Köztársaság többszörösen, szomszédaival pedig külön-külön is megerősítette nemzetközi szerződésekben, hogy a határokat sérthetetlennek tartja. Továbbá magától értetődőnek tartjuk, ha a szomszéd államok bármelyike anyaállamként viselkedik a Magyarországon élő nemzetrészeivel szemben – mint ahogy ezt mi is megtesszük a más országokban élő magyarokkal.

Ha pedig Európa meg akarja találni időszerű feladatait és hivatását, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, akkor az Európai Uniónak az államok, a politikai nemzetek mellett, a régiók és az etnikai-nyelvi-kulturális közösségek, vagyis a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia.

A jogi garanciák gyakorlati érvényesítése és további kiépítése mellett azonban a megoldás valódi kulcsa a belátás: a történelem és a jelen helyzet, azaz a többségi nemzet mellett más nemzeti közösségek létének és fennmaradásának tudomásul vétele. De nem kényszeredetten. Azzal a szemlélettel szemben, amely a kisebbségben ellenséget, vagy legalábbis problémát lát, létezik egy másik látásmód is, amely értéknek és országa gazdagodásának tartja őket. Hiszen így gondolkodott már Szent István is.

Ezekben az országokban sok száz, sőt még ezer éves nemzetiségi tömbök is vannak, mélységes gyökerekkel, hagyománnyal és teljes társadalmat képezve. Történelmünk is sokszorosan összefonódott, és sokkal inkább áll közös alkotásokból, mint sérelmekből. Miért ne lehetne ezeket az alkotásokat – amelyek Európa ezen részének történelmét és kultúráját alkotják – kölcsönös megbecsüléssel és a kizárólagosság igénye nélkül magunkénak és egyben közösnek is tudni? Megértéssel tudomásul venni, hogy ugyanannak a történelmi eseménynek akár ellentétes értelmezései is lehetnek? Állampolgári lojalitás úgy is lehetséges, hogy egy kisebbségi nemzetrész nem osztja ilyen kérdésekben a többségi nemzet érzéseit – hanem kölcsönösen tudomásul veszik a másik olvasatot. Ezzel nyeri mindkét fél a legtöbbet. Ugyanígy állunk a kétnyelvűséggel, amely nagy érték – de csakis az anyanyelv sérelme nélkül. A kisebbség kívánatos integrációjának a többségi államba érzelmi feltételei is vannak – amelyek az integrációt és az asszimilációt érzékenyen elválasztják.

Azok a szlovák parlamenti képviselők, akik megszavazták a komáromi Selye János Egyetem megalapítását, mindkét nemzet érdekében nagyon sokat tettek. Most, Szent István szobra mellől szeretném kifejezni külön köszönetemet nekik. Ez a szellem tette nyugodttá a magyar-szlovák kapcsolatok egyes időszakait. Jó lenne visszatérni hozzá! A szavazatnyerést célzó pártpolitika világán kívül azonban igenis él ez a szellem; fontos eseményei vannak a kölcsönös megbecsülésnek és kiengesztelődésnek. Utalok a szlovák és a magyar katolikus püspöki kar példamutató nyilatkozataira. És szívből köszönöm, hogy budapesti Szent István bazilikában tartott tegnapi ünnepi misén Kassa és Nagyszombat érseke is részt vett.

Az anyanyelv korlátlan használata nemcsak a magán-érintkezésben, hanem a nyilvánosságban, az oktatásban, a közösségi tereken, sőt a hivatalos érintkezésben is életfontosságú a kisebbségi nemzetrészek számára. Közismert a legjobb európai gyakorlat – a svéd nyelv státusza Finnországban, a németé Belgium németek lakta részén, vagy a regionális hivatalos nyelv lehetősége. S vannak szerényebb, viszont kötelező jogi garanciák. Én azonban ismét a belátásra és jóérzésre hivatkozom.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Oh hol vagy magyarok tündöklő csillaga – szól évszázadok óta, augusztus 20-án, Szent István ünnepén az ének. Felidézzük, és kívánjuk István királyt, erőt merítünk és útmutatást kapunk példájából. Szent István hatalmas műve a maga gazdagságában nemcsak a magyarok javát szolgálta. Mélyen remélem, ez a szobra, amellett, amit Szent István számunkra jelent, ezt is hirdetni fogja.

keh.hu

Lidové Noviny: Szent István nagy király volt

Bírálta az elutasító hivatalos szlovák álláspontot Sólyom László révkomáromi útja kapcsán a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap.

“Amennyiben Csehország úgy állna hozzá a történelemhez, ahogy azt Szlovákia teszi, akkor át kellene keresztelnie a prágai Károly hidat és a Rudolfinumot (hangverseny palota, volt parlament) is, amelyek köztudottan az elnyomó osztrák uralkodókról kapták elnevezésüket” – írja Luboš Palata, a tekintélyes lap neves kommentátora Szent István, Szlovákia híres királya című pénteki jegyzetében.

A szlovák bírálatokat ismertetve érthetetlennek tartja, miért von Pozsony párhuzamot az 1968-as bevonulás és a Sólyom-látogatás között. “A magyarok ugyanis Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállásáért már 1989-ben bocsánatot kértek. Augusztus 21-ét már Csehországban sem tartják olyan napnak, amelyen külföldieknek nem illő látogatóba jönni. Különösen nem érvényes ez Magyarországra vagy Lengyelországra” – mutat rá a szerző.

Megdöbbentőnek tartja azt a tényt, hogy a szlovákokat a látogatás oka – Szent István szobrának felavatása – is zavarja. “Amikor Pozsonyban még nem jártak nacionalista táncokat, s a kormányban nem ültek a Ján Slota-féle ultranacionalisták, szó volt közös szlovák-magyar történelmi tankönyvről is” – jegyzi meg a szerző. Emlékeztet: Pavol Hrušovský parlamenti elnök az önálló Szlovákia megalakulásának 10. évfordulója alkalmával elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy a régi Magyarország történelme a szlovákok történelme is, az akkori magyar királyok a szlovákok királyai is.

“Ez okos volt, már csak azért is, mert a régi magyar (és a csehszlovák) történelem nélkül a szlovák történelem ugyancsak nagyon vékonyka füzetecske lenne” – jegyzi meg Palata.

Hozzáteszi: Szent István nagy király volt, egyike a régió legnagyobb uralkodóinak. A cseh történelemben IV. Károly német-római császár és cseh király volt hasonló személyiség. Ha valaki például az egykoron szudétanémetek által lakott Chebben szobrot akarna emelni IV. Károlynak, akkor az Csehországban senkit sem zavarna. Még akkor sem, ha a szoborállítás költségeit közadakozásból a szudétanémetek állnák – zárta jegyzetét a lap.

felvidek.ma

Kapcsolódó cikkek:

Sólyom László a komáromi Erzsébet hídon tett sajtónyilatkozatát itt olvashatják el.

Pozsony a tűzzel játszik

A külföldi hírportálok is beszámolnak a diplomáciai botrányról

Tőkés László az EP elé vinné Sólyom ügyét

Az MKP alelnökei a szlovák politikai vezetés botrányos megnyilvánulásáról

SME: Önellentmondásba keveredett a szlovák kormány

This entry was posted on 2009. augusztus 21. péntek at 20:19 and is filed under Ünnepek, Külföld, Külpolitika, Nemzetpolitika. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.