Csepel.info

„A Politico szerint a jövő év Soros éve lesz.

Nem az övé lesz, hanem róla fog szólni; a kettő nem ugyanaz. Mert mi a logikus válasz a kialakult helyzetre? Minden országban azon lesznek, hogy Sorost kiszorítsák. Ezt már most lehet érzékelni Európában. Felderítik, honnan jöttek a pénzek, milyen titkosszolgálati összefüggések vannak, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek. A következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni. Ilyen értelemben tehát a Politico jóslata indokolt. (…)

Nem arról van szó, mintha mindenhol egy lázadás törne ki ezzel a status quóval szemben?

De igen. Meggyőződésem, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Hogy ezt a lázadást aztán leverik-e vagy sem, az egy másik történet. Ausztriában egyelőre sikerült késleltetni. Olaszországban nem tudták leverni, Amerikában nem tudták leverni. Jövőre választások lesznek Németországban, Hollandiában, Franciaországban. Sok minden történhet. Az alapkérdéseket tekintve két lázadás történik egyszerre. Van egyfelől egy lázadás a középosztály részéről. Ennek világgazdasági gyökere van. Amerikában szerintem a középosztály lázadását láttuk, ezért vesztett a Clinton klán. A Brexit is erről szólt. És a legfrissebb elemzések azt mutatják, hogy valami hasonló megy végbe Franciaországban is: a magukra hagyottak, a kiszolgáltatottak keresik a kiutat, és ez a magárahagyatottság válik politikai szavazattá. És van egy nemzeti típusú lázadás is. Az Európai Egyesült Államok hívei most éppen lopakodva csorbítják az egyes nemzetek szuverenitását a menekültügy kérdésében. Hatáskör-átcsoportosításokat hajtanak végre a nemzetek rovására. A nemzetek ez ellen lázadnak. Ez egy valóságos szuverenitásküzdelem. S mindezt körbefonja a politikai korrektség, az elszigetelés, a megbélyegzés elleni szellemi lázadás. Ez a lázadás 2016-ban elkezdődött, jövőre még inkább kiteljesedik, ezért mondom, hogy 2017 a lázadás éve lesz.

Hogy lehet lázadni kormányról? Nincs itt ellentmondás?

Nem a kormány lázad, hanem az emberek, és mi azt képviseljük, amit az emberek akarnak. Ez a mi politikai genomunk. Szabadságharcos nép vagyunk. Erejével visszaélő, elnyomásra jelentkező hatalmasság van épp elég. Itt vannak a nagy konszernek, amelyek extraprofitot akarnak, és ez nem esik egybe a magyar emberek érdekeivel. Itt vannak az európai intézmények, amelyek hatásköröket akarnak elvonni. Itt vannak ezek a szabadkereskedelmi szerződések, amelyek összességében akár lehetnének jók is nekünk, de részleteikben mégis rosszak. Minket nem zavar az elitellenes hangulat, sőt! Természetes, hogy szembemenjünk bármilyen nagyokossal. És ha nem csontosodunk bele a kormányzás karosszékeibe, akkor meg fogjuk találni a közös hangot az emberekkel.

A sok győzelem és hatalom nem szállt a Fidesz fejébe?

A Fidesz egy nagy néppárt, több tízezer fejet számlál. Nem látok bele mindegyikbe. A siker olyan, mint a szesz; kinek jobban megárt, kinek kevésbé. Nem mond igazat, aki tagadja. De ezt minden politikusnak kezelnie kell, különben ugyanúgy jár, mint az alkohollal. Jön a durva kijózanodás, másnaposság, fejfájás, és kint találhatja a cókmókját az ajtó előtt.

Van korrupció?

A rosszra való hajlam egyidős az emberrel, így a korrupció is. Ahogy minden bűn ellen, a korrupció ellen is küzdünk. Ez sohasem kerül le a napirendről. Igyekszik az ember olyan munkatársakat választani, akikben megbízik, akikről feltételezi, hogy nem engednek a kísértésnek. A korrupciót bizonyítani nehéz, korrupcióval vádolni annál könnyebb. Azt bizonyítani, hogy a vád hamis, nem történt korrupció, gyakorlatilag lehetetlen. Bizonyítékok híján vádolni bárkit is rágalmazás, ami ugyanolyan bűn, mint a korrupció. Magyarországon negyven év diktatúra volt, a ravaszkodás, a kiskapukeresés, a trükközés, a pult alatti ügyeskedés az élet részévé vált. A másik csúnya öröksége annak a korszaknak az irigység, mint alapállás. Az a mentalitás, hogyha valaki sikeres, az csak gyanús lehet. Ez a hozzáállás csak lefelé vihet mindenkit, és lefelé viszi az egész országot. Egymás sikerének örülni kell, az visz felfelé visz. (…)

Mi lesz az országgal tíz év múlva?

Erősebbek leszünk és gazdagabbak. Nem kell ezt túlbonyolítani. Rajtunk múlik. Rajtunk, magyarokon, senki máson. Először is azon, hogy mire tartjuk magunkat. Hiszünk-e Magyarországban és a magyarságunk erejében? Hiszünk-e egymásban? Örülünk egymás sikereinek, vagy inkább irigykedünk, és egymás ellen áskálódunk? Ha hiszünk Magyarországban, a magyar emberekben, egymásban, akkor szép jövő előtt állunk. Egy összetartó, erős nemzet kell, amelyik kiáll magáért, nem hagyja magát, nem hunyászkodik meg senki előtt, és végigmegy az úton, amin elindultunk. Sok múlik azon is, hogy mit adunk át a következő nemzedékeknek. Egy ország mindig olyanná lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük. Ha jó példát mutatunk nekik, ha őket is arra neveljük, hogy ne a könnyebb utat keressék, hanem a saját utat akkor is, amikor nehezebbnek tűnik, akkor az ország újra naggyá lehet. Mit üzen Amerika? Tegyük naggyá újra Magyarországot!”

A teljes interjú itt olvasható.