Negyvenötezer vak ember életét segíthetné a hangos háztartás
Népszabadság
Krabót Györgyné a vakok számára kifejlesztett mobilt mutatja (fotó: Népszabadság)
Ma adják át a csepeli vakvezető kutyaképző iskola modernizált, a mai közlekedési szituációk gyakorlására alkalmassá tett tanpályáját. Jelenleg hetven-nyolcvan vak ember vár kiképzett négylábú társra. Egyre több olyan eszköz van már forgalomban, amely alapvető fontosságú lehet a vakok és gyengén látók életminőségének javítására. Csakhogy drágák.
Fehér bot és vakvezető kutya: a kívülállók számára ezek jelenítik meg a vak embert. Bár mindkettő valóban hatékony segítséget nyújt az önálló közlekedésben, mégis, egyik sem pótolhatja a hiányzó látást a reggeli kávé elkészítésénél, a napi ruha kiválasztásakor vagy a számítógép monitorja előtt. Bár a vakok közül sokan a látókat meglepő magabiztossággal takarítanak, főznek, közlekednek és dolgoznak, nagy részük soha nem vállalkozik arra, hogy önállóan megfőzzön egy paprikás krumplit. Különösen a felnőtt, vagy idősebb korukban megvakuló emberek válnak gyámoltalanná – pedig nem feltétlenül törvényszerű, hogy a legfontosabb érzékelésük elveszítésével önállóságukról is lemondjanak.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének adatai szerint évente átlagosan négyezer ember veszíti el a látását. Csökkent látással mintegy negyvenezren élnek, a vakok száma negyvenötezerre tehető. Sem nekik, sem a társadalomnak nem lehet mindegy, hogyan folytatják az életüket, mit képesek önállóan elvégezni, és miben szorulnak segítségre. A valamennyire is önálló életet élő látássérültek mindennapjait jelentős mértékben megkönnyíthetik a hanggal kommunikáló eszközök. Az utóbbi években valóságos robbanás játszódott le ezen a piacon is. Míg tizenöt éve a vak ember az óra üvegét felhajtva, ujjaival a mutatókat tapogatva állapította meg, mennyi az idő, ma a beszélő órát úgy állítja be, ahogyan csak akarja.
Krabót Györgyné, a vakvezető kutyával közlekedő embereket tömörítő Vigyázó Szemek Egyesület elnöke (civilben telefonos adósságbehajtó) például kakukkos óraként, ébresztőóraként és szükség esetén stopperként is hasznosítja ugyanazt a készüléket. A kijelző nélküli dobozforma szerkezet gombnyomásra mondja a pontos időt, napközben óránként kakukkol is, éjszakára azonban kikapcsolták ezt a funkcióját. Krabótné számítógépén képernyőolvasó szoftver ismertet minden megjelenő üzenetet, ahogyan az éppen lenyomott billentyűt is hangosan megnevezi a gép. Az asszony napi gyakorisággal használja az internetet, egyesületi vezetőként széles körű levelezést folytat, és egyebek mellett a vakok számára kifejlesztett technikai újdonságokat teszteli.
Telefonján a nagyméretű érintőképernyőt sajátos, lyukacsos maszk borítja: az adott pontokon megérintve a vakok Braille-írásával vihet be szöveget, vagy adhat utasítást a zsebszámítógépként is funkcionáló telefonjának. A konyhai mérleg megmondja, hány deka lisztet öntött ki a tálkára, a pohárba vagy lábasba helyezett készülék csipog, mikor csaknem színültig töltötte az edényt. A háztartás nagy kincse a harminc évnél is idősebb amerikai olvasógép, mely az érzékelőlámpácska által letapogatott betűk és vonalak formáját apró tűszúrásokkal képezi le az olvasó ember ujjbegyén. Krabótné most a Harry Potter-sorozatnak látott neki.
– Egy színfelismerő készüléket szeretnék még, ami megmondja, milyen ruhát vettem ki épp a szekrényből – mondja. – A vakvezető kutya átadásán, az összeszoktatás alatt egy olyan emberrel voltam, aki hat azonos színű ruhát hozott magával. Azt mondta, szándékosan vásárol egyforma nadrágokat, mert így nem teszi tönkre, ha össze nem illő darabokat rak a mosógépbe. Az elegáns ruhákat külön tartja, hogy még véletlenül se keveredjen a többi közé. Hát ezt mind meg lehet spórolni egy színjelzővel, csak éppen, amit kinéztem, negyvennyolcezer forintba kerül. Az ezer árnyalatot megkülönböztető darab pedig 115 ezer forint.
A beszélő mosógép, a porzsák cseréjére figyelmeztető porszívó, a sütő hőmérsékletét bemondó tűzhely távolról sem a jövő háztartásának eszköze. Budapesten évek óta működik olyan elektronikai vállalkozás, amely egyedi igények alapján bármilyen megfelelő méretű eszközt képes beszélő készülékké alakítani néhány pótalkatrész beépítésével. A hanggal kommunikáló eszközök elvileg minden vak ember otthonát megtölthetnék – ha nem lennének ennyire drágák. Egy átlagos digitális konyhai mérleg a legtöbb üzletben nem több háromezer forintnál. Ha a súlyt is mondja, tizenötezer forint.
– A beszélő eszközök sokszor háromszor, négyszer is többe kerülnek, mint a hasonló tudású digitális készülékek – mondja Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke. – Másfél éve küzdünk azért, hogy a gyógyászati segédeszközök, a beszélő vércukorszintmérő vagy a hangos vérnyomásmérő kapjanak állami támogatást, jusson érvényre az esélyegyenlőség elve. De sajnos még abban sem sikerült előre lépni, hogy az egészségbiztosító ne csupán a legolcsóbb fehér botot támogassa. Amikor az enyémre rálépett egy hölgy, úgy elgörbült, hogy teljesen használhatatlanná vált. Arra is akadt példa, hogy a buszon elszakadt a belsejében lévő gumi, és a fehér bot négy-öt darabra esett szét. Ezt fizeti az állam. Hogyan kaphatnánk támogatást akkor beszélő gépekhez?
Németh Vilmos vak masszőr és egyetemi hallgató szerint számos országban jóval előbb jár a látássérültek előtti akadálymentesítés, mint nálunk. Prágában például intelligens megállók mondják el a berendezést saját készülékével aktiváló vak járókelőnek, milyen járat érkezik az adott megállóba, sőt a rendszer még a sofőrt is figyelmezteti arra, hogy nem látó ember száll fel a járműre. Németh Vilmos szerint nem minden, vakoknak kifejlesztett készülék megfizethetetlenül drága. Az ő telefonja negyvenötezer forintba került, s hatezer forint többletköltséget jelentett a mobilokra kifejlesztett beszélő program telepítése. Telefonja bemondja, ki keresi, felolvassa az SMS-eket, sőt a vizsgájára készülve rá tudta tölteni az Alkotmány teljes szövegét is.
– A legtöbb, vakoknak kifejlesztett készülék ára valóban horribilis, elég, ha azt nézzük, hogy a Windows alatt futó leggyakoribb képernyőolvasó szoftver 180 ezer forint áfa nélkül – mondja. – De nem mindenből kell a legdrágábbat megvenni. Egy beszélő karóra húszezer forint, de olyant, amely csak angolul mondja az időt, már ötezerért is vehetek. Vélhetően jó darabig nem lesz beszélő mosógépem, de a legújabb fejlesztésű jelölő tollat megveszem. Ezzel húzhatok egy kitapogatható műanyag csíkot a mosógép kapcsolóján a negyvenfokos felirat mellé, és legközelebb már tudom, hogy a műanyag vonalhoz kell tekerni, ha negyven fokra akarom beállítani.
Forrás: Népszabadság
Csórikáimnak, nem elég, hogy vakok, ezáltal a társadalom ranglétráján alapból visszaesnek a esélyesek körében – de még ujjat is húznának belőlük. Nemhogy pont őket, akik ugyanannyi teherbírásra, és minden más egyébre képesek karolná fel a társadalom. Ezeknek az embereknek kifejlett hallásuk, érzékeik vannak dolgokra, mivel nem látnak. Munkahelyeket kellene nekik teremteni, vagy ő magukat betanítani olyan műszerek készítésére, amellyel kvázi ledolgoznák az ilyen állítólagos drága műszereket, cserébe még kiképzett vakvezető kutyusokat is adhatnának nekik.
Elnézem gyakran a kórházakat, hivatalokat, közlekedést, sokszor gondolok a mozgáskorlátozottakra, a kerekes székeseket, a vakokat – hogy az anyám kínjába tudnák ők ezeket kihasználni, állandó segytségre szorulnak, és a rabló kormány szarik az egészbe.
Ugyanolyan ember, mint aki épp nem kerekes székes, meg nem vak, meg egyebek – van egy fogyatéka, de nem kellene velük ennyire kitolni.
Becsületes emberek, akiknek egy kis segítség is hosszú távú segítséget nyújt – ezt kellene megérteni – ők nem öncélra, meg luxusautókra költenék el a pénzt, hanem saját életük megkönnyebbítése a cél.
Erre még ráadásként, és egyben befejezésként még annyit – csak egy picit gondoljatok ezeknek az embereknek a családtagjaira, akik pluszban azért güriznek, hogy eljusson ide vagy oda a fogyatékkal élő – idő+pénz+türelem+kapcsolatrenszer, ami nagyon kevés van nekik.
Én nem tudom mire lennék képes ha a környezetemben ilyen helyzet adódna, de ha ilyet látok megpróbálok valamit segíteni ezeknek az embereknek.