Csepel.info

Csepel.hu

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Szakolczay Lajos irodalomtörténész voltak a vendégei a Kvasznay Gulyás Margit Baráti Társaság összejövetelének, ahol Lezsák Sándor költészetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Az idei ünnepi könyvhétre jelent meg Lezsák Sándor új verseskötete, „Társai elmentek MEGVÁLTÓT nézni” címmel a Kairosz Kiadó gondozásában. Lezsák Sándort sokan csak politikusként ismerik, és kevesen tudják róla, hogy mielőtt a közéleti hivatást választotta, íróként, költőként is maradandót alkotott. A Rákóczi Kert Civil és Közösségi Házban tartott könyvbemutatón betekintést nyerhettünk Lezsák Sándor szépírói munkásságába, megismerkedhettünk költői világképével, és anekdotákat hallhattunk a rendszerváltás előtti időkből.

Bevezetésként Kiss Mária, a Kvasznay Gulyás Margit Baráti Társaság alapító elnöke olvasta fel Szakolczay Lajos irodalomtörténész Lezsák Sándor költészetét méltató esszéjét. – Lezsák Sándor célja mindig is az volt, hogy felrázza a közösséget, és az egyetemes magyarság érdekében cselekedjen. Az igazmondás, az igazságkeresés vitte politikusi pályára. Ahogy a költészetben, úgy a politikában is mindig az igazat mondta, ha kellett, bajvívó szablyával vágott rendet. Ezt tették klasszikusaink is Zrínyitől, Balassitól, Nagy Gáspárig. Nem közéleti lírát művel, hanem önmegvalósító gesztussal a családot, az otthont, a reményteli reménykedést, a metaforaként élő Kárpát-medence kis és nagy ügyeit, a farkaslakai cigánylányt és Trianont, az ellopott forradalom és tönkrevert március miatti szégyent és a bátor helytállást állítja lírájának fókuszába – fogalmazott Szakolczay Lajos.
Lezsák Sándor első verseskönyve, a „Békebeli éjszaka” 1983-ban jelent meg, amit az 1988-ban megjelent második verseskötete, a „Fekete felhő, teafű” követett. Az irodalomtörténész szerint a„Társai elmentek MEGVÁLTÓT nézni” verseinek stílusa és látásmódja szinte azonos az író korai költészetével. Ahogy fogalmazott, verseiből „a betlehemi fény és a Golgota sötétje egyként sugárzik.” Méltatta még az „Attila, Isten kardja” című rockoperát is, amelynek Lezsák Sándor a dalszövegírója. – Lezsák Sándor érzelemmel teli, a történéseket korhűen visszaadó dalszöveget írt – mondta.

Kótai Margit felolvasta Lezsák Sándor, „Mint a madarak” című versét, Vaskó Andrea pedig saját gyűjtésű népdalokat énekelt.

Lezsák Sándor először Csepelhez fűződő élményeiről mesélt, ahogy fogalmazott, ha Csepelről hall, a szíve is másként kezd dobogni. Édesapja – miután a kommunista rendszer megbízhatatlannak nyilvánította – segédmunkás, később műszaki tisztviselő lett a csepeli öntödében. Elmondta, hogy kedves számára a Csepel kerékpár, a Csepel motor, és Csepelről olyan legendás focisták is eszébe jutnak, mint az olimpiai bajnok Fatér Károly. Első verse a Csepel újságban jelent meg, amelynek történetét is megosztotta a hallgatósággal: a verset édesapja ajánlotta Tamási Lajos figyelmébe, aki a Csepel újság Olvasó Munkás mellékletét szerkesztette.
Ezután mesélt iskolaéveiről: a Kertész utcai Általános Iskolába és a Madách Imre Gimnáziumba járt. Bevallotta, hogy nagyon nem szeretett iskolába járni, már szeptemberben azt számolta, hány nap van még hátra a vakációig. Érettségi után rakodómunkás lett, majd az Országos Széchenyi Könyvtár segédmunkása. Elmesélte, hogyan került a lakiteleki tanyasi iskolába, és hogyan lett képesítés nélküli tanító. Nagyon félt attól, hogy oroszt is kell tanítania, mert oroszból mindig is rossz volt, de szerencséjére az orosz tanárt csak néha kellett helyettesítenie. – Igyekeztem úgy tanítani, hogy azt én is, és a diák is élvezze – fogalmazott pedagógiai módszeréről.
Szakolczay Lajos kitért arra, hogy Lezsák Sándor szervezőmunkájának köszönhetően Lakitelek már a hetvenes évek elején az ország egyik fontos települése lett, ahol a magyarországi és a határon túl élő írók rendszeresen megfordultak. – Az egyetemes magyar irodalom ezen a kis tanyaközponton működött – tette hozzá az irodalomtörténész.
Lezsák Sándor bővebben mesélt az 1979-ben megrendezett Fiatal Írók Találkozójáról – ahol többek között Illyés Gyula és Csoóri Sándor is jelent volt – majd izgalmas részleteket árult el az 1987-ben tartott lakiteleki találkozóról is. Elmesélte, hogyan akadályozta meg, hogy a titkosügynökök lehallgassák az ott elhangzottakat, és hogyan menekítette a hang –és videófelvételeket biztonságos helyre.
Lezsák Sándor egy 1976-ban írt versével köszönt el a közönségtől: „Mint úszó jéghegy a tengerben, olvadok én is az életben. Olvadok én is látszólag, hátamon medvék táncolnak.”

A rendezvényen jelen volt Németh Szilárd országgyűlési képviselő, és Borbély Lénárd, Csepel polgármestere is. A rendezvény végén az önkormányzat nevében Szuhai Erika, a Szociális, Egészségügyi és Fogyatékosügyi Bizottság elnöke ajándékcsomagot nyújtott át Lezsák Sándornak.

Csepel.hu

This entry was posted on 2015. november 20. péntek at 20:27 and is filed under Csepel, Nemzetpolitika, Országgyűlés, Pártok, Társadalom, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.