HírExtra
A városvezetés szerint a mai állapotokért felelős az ellenzék, különösen Orbán Viktor, az állam, egyedül ők maguk az ártatlanok – mondta élcelődve a HírExtrának Tarlós István, a fővárosi Fidesz-frakció vezetője.
A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint az Ön népszerűsége kétszerese Demszky Gábor főpolgármester népszerűségének. Ez jelent Ön számára valamilyen plusz terhet, vagy már megtanult vele együtt élni?
Voltaképpen a kérdés vége az igaz: megtanultam együtt élni a népszerűséggel is, és annak ellenkezőjével is. A mostani helyzetről, amit a kutatók mérnek, két dolgok jegyeznék meg. Egyik, hogy Demszky Gábor főpolgármester úr önteltsége is szerepet játszik ebben az eredményben, másik, hogy nem tölthet el elégedettség, ellenkezőleg, még egy lapáttal rá kell tennem.
Ha már valamivel együtt kell élni: rengeteg az építkezés Budapesten, ami érdekes módon megosztja a közvélemény egy részét. Vannak, akik azt mondják, hogy így épül-szépül a város, vannak, akik szerint mindez kampányfogás, s egyébként is járhatatlanná teszik az útlezárásokkal a fővárost. Mi a véleménye?
Lehet, hogy kampánycéllal épül minden, de lehet, hogy nem. A kérdés ezen részével nem foglalkozom, mert lehet, hogy tévednék.
Fontos azonban, hogy nem az a zavaró, hogy épül-szépül valami – bár szépülésről jelen helyzetben nem tudunk beszélni, maradjunk inkább az épülésnél. A baj az, hogy kifogásolható szervezés mellett történik mindez. Gondoljunk akár az útfelújításokra, akár a csepeli szennyvíztisztítóra, akár a forgalomszervezésre, ezek járulékos tételeire: a jelenleg az elfogadható építésszervezésnek a legelemibb feltételeit sem elégíti ki. Ami jó elképzelés, azt is már-már dilettáns hibákkal hajtják végre a gyakorlatban.
Másik észrevételem, hogy olyan beruházások megvalósításába is belevág a fővárosi önkormányzat, amelyek pénzügyi alapjai legalábbis kétségesek. Egy súlyosan eladósodott városban sokszor már-már a városműködés elbizonytalanodásának a kontójára ruház be a főváros.
Mindez közlekedési szempontból is gyakran bosszantó, bár ezt sokszor fogják Budapest úthálózatának szerkezetére…
Ez egy levegőben lógó állítás. Az adott feltételek mellett is lehet dolgokat jól szervezni. A mostaninál még 1990 előtt is jobban szervezték a város fejlesztését. Amikor bárhol probléma van – akár a metró, akár a közbiztonság területén – a városvezetés kommunikációjában mindenki felelős. Felelős az állam, a világgazdaság, az ellenzék, különösen Orbán Viktor, felelősek a meteorológusok, s mindig az a kommunikáció tartalma, hogy egyedül a fővárosi önkormányzat, a városvezetés az ártatlan, mint a ma született bárány. Ez tarthatatlan állapot.
Ha már súlyos eladósodottság. Kis gondolatolvasásra kérem: amikor 35 milliárd forintos hitelfelvételen gondolkodik Budapest, miért vágnak bele olyanba, mint amit Hagyó Miklós nyilatkozott, hogy a távhőszolgáltatás díjtételét 5 százalékkal csökkentik február elsejétől?
Ha már anyagi engedményeket emlegetünk, tisztázzuk: ezredszer hallom ezt az 5 százalékos tételcsökkentést, azonban egyszer sem teszik hozzá, hogy ugyanez a városvezetés ugyanezt a díjat másfél évvel ezelőtt majdnem 50 százalékkal emelte. Jópofa dolog 50 százalékkal emelni, majd 5 százalékkal csökkenteni valamit, s utána arról beszélni, hogy csökkentés történt. Ezt nem tartom tisztességes dolognak.
Ha megnézi a budapesti közszolgáltatásokat, akkor látja, hogy ezeket a díjakat általában az inflációt meghaladó mértékben emelték. Ez a valóság. Egy kedves mondásom: a jelenlegi városvezetés legnagyobb ellensége a matematika. Számokat ugyanis nem lehet másképp látni. Ez egy végtelenül makacs, gonosz, antiliberális tudomány. Egyébként pedig én sem egészen értem, hogy hogyan gondolja bárki is, hogy a teljesen bizonytalan és elképzelt beruházások érdekében kétes módon privatizálnak közszolgáltató cégeket, teljesen eladósítják a várost. Azt, hogy ez a város érdeke, nem adható el senkinek.
Ma 160 milliárd forint a város adóssága, s hangsúlyozom, hogy ebben nincs benne a 100 százalékosan fővárosi tulajdonban lévő BKV 85 milliárd forintos tartozása. Ez már 245 milliárd forint. Ha ehhez még felveszi főpolgármester úr a 35 milliárdot, akkor már jócskán 250 milliárd forint fölött jár a főváros adóssága. Ez a város éves költségvetésének jó 50 százaléka… Ha ép lelkű, gondolkodó embert meg tud győzni Demszky Gábor, hogy ez a város érdeke, akkor leveszem a kalapomat.
Hogyan képzeli el a kiutat ebből a helyzetből?
Nem lesz könnyű feladat, bárki is lesz a főpolgármester 2010-től. Vannak, akik irigylik ezt a pozíciót, de ők nem biztos, hogy tisztában vannak azzal, hogy mi vár a következő főpolgármesterre.
A kérdésre mindenekelőtt az a legfontosabb válasz, hogy nem lett volna szabad idáig eljutni. Ezt már nem lehet korrigálni, hiába próbálják a bajokat a legkacifántosabb kommunikációval tompítani. Ebben tagadhatatlan és átháríthatatlan a főpolgármester szerepe és felelőssége – hangsúlyozom: politikai felelősségről beszélek. Nem azt mondom, hogy külső tényezők erre nem segítettek rá, de alapvetően ez a helyzet.
Át kell gondolni a városvezetés teljes koncepcióját és stratégiáját. Sokkal jobban kell koncentrálni a működés biztonságára. Az első lépés, hogy további hitelt nem szabad felvenni, ezen felül a főpolgármester úrnak egyenesen kellene beszélnie. Amit Demszky Gábor csinál, az szerintem linkség. A Gázművek eladásakor is hetente más verzió volt arra, hogy a befolyó összeget mire kívánja fordítani. A 35 milliárd forintos hitel célját megint nem lehet pontosan tudni. Demszky ködösít, nem beszél világosan, nem lehet tudni, hogy mit akar. Így nem lehet dolgozni, ezzel nem lehet mit kezdeni. Először ezen dolgokkal kell zöld ágra vergődni, s utána tudunk továbblépni a megoldást illetően. Kell egy részletes leltár arra vonatkozóan, hogy pénzügyileg, beruházások, működés tekintetében mi a pontos helyzet.
2010-től kezdődően mennyi időre lehet szükség optimális esetben a város anyagi helyzetének egyensúlyba hozásához?
Ez attól is függ, hogy mi van a szekrényekben, amelyeket nem látunk. Nem bűnökre, hanem kötelezettségvállalásokra, átütemezett számlákra, direkt, vagy indirekt hitelekre gondolok. Meggyőződéssel határos feltételezésem ugyanis, hogy még a városházi ellenzék sem tud mindent. A kommunikációban ugyan azt halljuk, hogy minden információ hozzáférhető, a valóság azonban más. Azt sem tudjuk, hogy a még hátralévő másfél évben esetleg milyen további kötelezettségeket, adósság-átütemezéseket határoz el a városvezetés, amelyek 2010-ben már-már kezelhetetlen szituációt állíthatnak elő. A törlesztések egy része ugyanis 2010 utánra van ütemezve.
A most elfogadott forrásmegosztás 6,2 milliárd forinttal biztosított többet, mint a törvényi kötelezettség. Mit szól ehhez?
A szavazásnak különösebb jelentősége nem volt, mert ha nem szavazza meg a közgyűlés, akkor annyi történt volna, hogy a főváros és a kerületek később jutnak a pénzükhöz. Ennek a késleltetésnek nem lett volna értelme, úgyhogy egyöntetű döntés született. Én magam is azt kértem a kollegáimtól, hogy a forrásmegosztást szavazzuk meg. Amúgy 2,5 éve ez volt az első közgyűlés, amiről hiányoztam. Ennek oka egy hirtelen összehívott fideszes elnökségi ülés volt, melyre engem pártonkívüliként hívtak meg. Ha ott lettem volna, a forrásmegosztást én is megszavaztam volna. Mindezt azonban törvény szabályozza, a fővárosi képviselőknek kis szava van az ügyben.
Budapest jelenlegi pénzügyi helyzete, ahogy az elmúlt időszakban alakultak a dolgok, mennyiben függ a városvezetéstől, illetve a világgazdaság helyzetétől?
Gyakorlatilag elhanyagolható mértékben függ. A 160 milliárd forintos adósság, plusz a BKV 80 milliárdos tartozása évek óta megvan, semmi köze a világgazdasági válsághoz. Közvetlenül is tapasztalom, hogy a főváros vezetése egy olcsó politikai kommunikációs trükkel valamennyi eddig elkövetett hibáját és mulasztását lazán a világgazdasági válságra fogja. Szó nem volt válságról, amikor a BKV már gyakorlatilag csődhelyzetben volt. Saját megítélésem szerint körülbelül 60 százalékban a városvezetés felelős, negyven százalékban az állam a helyzetért. Sok esetben kapott a főváros olyan feladatokat az államtól, amelyek alulfinanszírozottak voltak, vagy egyáltalán nem voltak finanszírozva. Vannak tehát dolgok, melyek nem varrhatók a városvezetés nyakába, ezt tudom, s mondom is.
Van egy 80 milliárd forintos tartozása a BKV-nak, a géppark még mindig lerobbant, bár némi pozitív irányú elmozdulás már látszik. Milyen lehetősége van a városvezetésnek rendezni ezeket a dolgokat?
A BKV nem pár év alatt került ebbe a helyzetbe. Medgyessy Péter egykori miniszterelnök javára váljék, hogy ezt a céget egyszer már nullára konszolidálta. Ehhez képest nem csak újratermelték, hanem fel is hizlalták az adósságállományt. Sokkal nagyobb probléma az éves deficit, amely 2006-ban körülbelül 16 milliárd forint volt, 2008-ban pedig – az ígéretekkel ellentétben – 20 milliárd forintra nőtt. A legújabb vezérigazgató prognózisa szerint ez jövőre elérheti a 30 milliárdot is. Ez azt jelenti, hogy a bankok vagy nem, vagy nagyon magas kamatra adnak csak kölcsönt. Tavalyi év vége felé 14 százalékos kamatra kapott volna csak hitelt a BKV.
Az is elgondolkodtató, hogy két év alatt a harmadik vezérigazgató van most a cégnél. Leszögezném, hogy nem a vezérigazgatók alkalmatlanságáról van szó, hanem másról. A BKV képtelen magát kirántani ebből a bajból, holott a jelenlegi vezérigazgató, Kocsis István egy rendkívül képzett, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező ember, akinek alkalmassága nem vonható kétségbe. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ő sem tud semmit csinálni.
Nem szeretek jósolni, de most hadd legyek jós: el fogják kápráztatni a közvéleményt azzal, hogy vesznek ezer új buszt – azonban 2010 utánra teszik a számlák kifizetését. A buszokat tehát nem a mostani, hanem a következő városvezetés fogja a városnak venni. Nincsenek szervezeti átalakítások a BKV-nál, a főváros nem hajlandó a finanszírozásában megfelelő módon részt venni.
Azt kell mondanom, hogy a nagyvárosi tömegközlekedések finanszírozása három forrásból szokott történni, s így van ez Magyarországon is. Egyharmad részt biztosít az állam, amit meg is tesz, ezért nem érheti rossz szó a kormányt. A működési költség másik harmadát a cég teremti meg magának, jellemzően jegyekből és bérletekből – a BKV esetében is megvan. A harmadik harmadot a Fővárosi önkormányzatnak kellene biztosítania. Ettől messze elmarad a főváros. 116-118 milliárd forint a BKV éves működési költsége, ebből Budapest mindössze 10 milliárdot biztosít.
Magyarul a fővárosnak „köszönhető” a BKV jelenlegi helyzete?
Ha elfogadjuk a tényeket, akkor nem lehet tagadni, hogy a kettő összefügg egymással.
A vársovezetésnek szinte minden mondata Orbánnal kezdődik és a négyes metróval záródik.
“Ettől messze elmarad a főváros. 116-118 milliárd forint a BKV éves működési költsége, ebből Budapest mindössze 10 milliárdot biztosít.” Érdekel majd, hogy ő mennyit fog kiszorítani a tömegközlekedésnek…