Csepel.hu
A Szent Imre téren, december 7-én, advent második vasárnapján fellobban a második gyertya lángja is. Ez alkalommal Krammer András diakónus osztja meg ünnepi gondolatait a résztvevőkkel. Az esemény 16 órakor kezdődik.
Mindenkit szeretettel várnak.
Forrás: Csepel.hu
Igen a mai napon meggyújtottuk a második gyertyát, VILÁGOSSÁGRA VÁRUNK!
Hitünk szerint csak Isten tudja elhozni a világosságot!
A Szentatya is erről beszélt az európai parlamentben. Félre is értették, mert az ember azt hiszi hogy Isten nélkül is el tud igazodni.
Szétszóródtunk! Sodródunk!
Teljesítmény kényszerekben veszik el az életünk!
Látszattevékenységekkel próbáljuk magunkat igazolni!
IGEN NAGY A SÖTÉTSÉG!
Az idei adventben imádkozunk, hogy Isten segítségével fölismerjük, mire is születtünk!
Engedjük be Istent az életünkbe úgy,
ahogyan a fényt megjelenítjük a sötétségben!
2014 van, és mi itt Európában eltévedtünk!
A magunk útját járjuk! Pedig a hívő ember útját Isten építette meg, Isten jelölte ki!
Ez küldetés a számunkra, de nem propaganda!
Ugyanis nem hódító kereszténységről van szó! A történelem során beszéltek hódító kereszténységről. Ha jól értjük, nem biztos, hogy csak kritikusan lehet erről szólni, bár abban a hullámban az emberi gyarlóságnak is kicsit nagyobb tere lett, mint ami elviselhető.
Ma mintha a keresztény emberek kiszorultak volna a keresztény Európából, vagy talán azt is lehet mondani, hogy egyszerűen kivonultak. Először kényszerítettek bennünket, aztán átvették a keresztény értékeket, azokat szólamszerűen hangoztatták. Egyszer csak azt vettük észre, hogy mindent elvettek tőlünk. Úgy tűnik, mintha nem lenne elég erőnk, hogy újra felvegyük a keresztény küldetésünk lendületét.
Az ÚR ismét eljön megítélni a világot.
Ma ezzel az emberiség nem foglalkozik, hiszen hitetlen lett. Kicsit úgy van ma a világ, mint azok a szolgák, akik úgy gondolják, hogy az Úr úgysem jön vissza. Ebben a beképzeltségükben azt gondolják, hogy ők az élet ura, ők az urak!
Olyan világban élünk, amely világ abszolút nem foglalkozik azzal, hogy majd az Isten megítéli a világot.
Az ünnep leglényegesebb üzenete: Az Úr mindig eljön!
Áldott idő, az adventi idő, amikor karácsonyra készülünk, arra hívja fel a figyelmünket, hogy legyen ez az idő számunkra áldott idő! Olyan idő, amikor egy kicsit többet foglalkozunk azzal: mit is jelent az, hogy eljön hozzánk az Isten!
Miért jön el? Nem azért, mert Neki van erre szüksége, hanem nekünk!
Az adventi idő üzenete:
Az ÚR eljön,
hogy mindegyikünknek külön-külön kifejezze,
hogy szeret bennünket!
Az Úr eljön,
hogy azt mondja: azt akarom, hogy boldogok legyetek!
Erre szükségünk van!
Ettől szenved a világ, ettől szenved külön-külön minden ember, mert nem biztos, hogy meghallja őszintén valakitől azt, hogy szeretlek!
Valakinek azt mondani, hogy szeretlek, azt jelenti,
hogy valaki érte él!
Ki él értünk? Kinek vagyunk fontosak?
Sajnos az individualista, egoista, önző világszemlélet emberi kapcsolatainkat kilúgozza. Szinte nem tudunk már szeretni! Csak önmagunkat tudjuk szeretni!
Amikor a másiknak azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor hazudunk neki.
Pedig erre van szüksége az embernek!
Ezért született, ez ad értelmet az életének!
Ez boldogságának forrása!
Ezen gondolkodjunk, ne állandóan azzal foglalkozzunk, hogy szegények vagyunk, vagy gazdagok, igazságosság uralkodik-e a földön, avagy korrupció és kihasználnak bennünket.
Ébresztő üzenet
Izaiási jövendölés, a mai ember számára ébresztő üzenet. Azért lépett föl, mert széthúzás volt és a politikai erők egyszerűen tönkre tették egymást. Egymásnak feszültek, megszűnt az egység! Figyelmeztette az embereket: emberek így nem lehet élni! Amikor a próféta kimondja, hogy majd eljön az Isten, akkor még így fogalmaztak, elhagyott bennünket az Isten is!
A próféta azt mondja: Isten nem hagyott el benneteket!
El fog jönni! Ő jövendöli meg a Megváltó születését!
Ma egészen másképp gondolkodik a világ.
Széthúzás van, politikai intrikák. Erre mi az ember válasza? Az, hogy elhagyott bennünket az Isten is? Dehogy! KI KELL MENNI TÜNTETNI! ÉRVÉNYESÍTENI KELL AKARATUNKAT ÉS MAJD REND LESZ!!! Le kell váltani az egyiket és jöjjön a másik és elhisszük, hogy megoldás.
Csak egyről feledkezünk meg, hogy ezek lehet, hogy emberi agyakban született gondolatok, de a megoldás nem ez! Nyilvánvaló, meg kell szüntetni a széthúzást, a korrupciót! Meg kell szüntetni az igaztalan történéséket és utána kell járni a hamis kijelentéseknek,
de megújulás külön-külön mindegyikünk lelkében kezdődik!
E nélkül minden illúzió!
E nélkül maximum az lehet, amit ma tapasztalunk. Újságban olvasható volt, hogy Európából tömegével mennek a muszlin államhoz. Már tanulják. Az egyik francia fiatal nyilatkozta, már hozzászoktam a keresztre feszítéshez, már hozzászoktam ahhoz, mit jelent valakinek fogni a fejét, akinek aztán valaki………
Már megtanultam gyűlölni a kereszteseket, ezek mi vagyunk keresztények!
Akkor ez volt a következtetés: elhagyott bennünket az Isten! Ebben az állapotban nem lehet élni! Ma sajátos válaszokat hallunk!
Isten azt akarja, hogy helye legyen az életünkben!
Abban a tudatban éljünk,
hogy az Isten szeret bennünket!
Abban a tudatban éljünk,
hogy az Isten boldognak akar látni bennünket!
Ennek vannak feltételei!
Egyik feltétele a várakozás! Az embernek készen kell lenni arra, hogy megtegye azt, amit neki meg kell tenni, amikor éppen neki van feladata!
Ezek nélkül külön-külön mindegyikünk belefullad a maga önző életvitelébe, meg a világ is!
Advent a várakozás ideje!
A várakozó ember nem magával foglalkozik! Arra gondol, akit vár, akit vár annak helyet készít, annak asztalt terít! Annak kifejezi azt, hogy milyen fontos! Nem önmagával foglalkozik , e magatartás átalakítja egész gondolkodását, megszabadul kicsinyes, önző önmagától. A másikra figyelő, a másikat váró, befogadó emberré válik. Ez advent egyik üzenete.
Aki várakozik, az készenlétben van!
Azt jelenti, hogy megteszem azt, amit meg kell tennem, az összes többivel nem érdemes foglalkozni. Nem tesszük meg azt, amit meg kell tenni és közben minden mással foglalkozunk. A lényeget, a legfontosabbat elmulasztjuk, a semmi dolgokkal meg kitöltjük az életünket, látszatdolgokkal és különböző hamisságokkal?
Végzetesen kell élni!
Minden pillanat az utolsó!
Nem lehet elvéteni egyetlen pillanatot sem, mert amit elvétettünk, az nem jön vissza!
Advent van.
Azon kell elmélkednünk, azon kell gondolkodnunk, hogy Isten be akar lépni az életünkbe!
Formálni, alakítani akarja gondolkodásunkat! Sajnos az általános tapasztalat, hogy a felnőtt embereknek is gyerekes istenképe van. Nincs fogalmunk az Istenről, miközben megkereszteltek bennünket, állítólag még hittanra is jártunk. Bár a mai generáció már ezt sem mondhatja el. Gyerekes képünk van Istenről, valami olyan, hogy Isten automata, azért Isten, hogy -önző emberek vagyunk,- önző kéréseinket teljesítse!
Mikor lépünk ki ebből a világunkból?
Amikor majd várakozó emberek leszünk!
Amikor majd megtesszük azt, amit meg kell tennünk, még pedig felelősségtudattal!
Erről is annyit beszélnek, szolidaritás, felelősség!
Ugyan, ki előtt vagyok felelős?
Magam előtt?
Kecskére káposztát!
Mindegyikünk önző! Felelősséget magamra hivatkozva? Naivitás!
Aki ezt nem látja be, az a gyerekszinten megragad.
Istenes Szent János üzenete az volt: tegyetek jót, jól!
Ő felismerte, hogy leginkább az agyukban bomlott emberekre kell figyelni. Egyre jobban látható, ha keveset is beszélnek róla, hogy az idős otthonokban a gondozottak 60-70%-a súlyos demens, beteg agyú. Istenes Szent János elsősorban rájuk figyelt. Mo.-on a Török utcai nagy háromszögben volt a tébolyda, egy hatalmas épület, ahol gondozták ezeket a súlyosan beteg embereket. Erre mit tesz a világ? Megszünteti a Lipótot! Ez a világ válasza!
Jézus maga mondja:
“Amit egynek tesztek, Nekem teszitek!”
A legkisebbekre utal!
Várakozunk-e ezekre a legkisebbekre, hogy találkozzunk velük, bennük Jézussal?
Istenes Szent Jánosról írták:
Ő minden alkalommal, amikor a hajléktalanokat, nyomorultakat vendégül látta, akkor előtte megmosta a lábukat. Egyik alkalommal, amikor egyik szerencsétlennek mosta a lábát, azt látja, hogy szegek nyomai vannak a lábfején.
Föl emeli a fejét és azt mondja: Te vagy Uram?
Erre a látomás megszűnt!
Mit is kívánhatnánk mindenkinek?
Azt, hogy tegyék föl minél többször ezt a kérdést:
Te vagy Uram?