Business & Café
1914 centenáriumát, 2014-et írunk. Felkapott téma a száz évvel ezelőtti eseményekkel foglalkozni, ami teljesen természetes, 1914 alapvetően meghatározta a következő száz évet – üzleti szempontból is.
Nemrég jelent meg a Weiss család történetéről Kornfeld Tamás munkája: a Nem mindennapi élet című dokumentumregény. Kimondottan izgalmas és részletgazdag munka, amiben a személyes hangvétel is adott, a szerző apai nagyapja a korábban említett Weiss Manfréd. Klassz olvasmány, mindenkinek bátorkodom figyelmébe ajánlani. És most következzen a főhős, akinek gyára 1914-re az ország legjelentősebb hadiüzemévé fejlődött.
Weiss Manfréd Pesten született 1857. április 11-én, egy feltehetően Csehországból származó családba. A kereskedelmi akadémia elvégzése után Hamburgban töltötte inaséveit egy gyarmatáru nagykereskedésben. Édesapja betegsége miatt költözött haza 1877-ben.
Manfréd, bátyjával Bertholddal kezdett üzletelni, 1882. december 28-án alapították meg az “Első Magyar Conserv Gyár”-at a Lövölde téren, ez a vállalkozás lett később Globus néven ismeretes.
A Weiss fivérek hamar felismerték, az üzlet fejlesztésének egy kimondottan eredményes módja a hadsereg beszállítójává válni. A hadseregnek egyre többféle árut szállítottak, a konzervek mellett kezdtek túlsúlyba kerülni a golyók és töltényhüvelyek.
1890-ben egy üzemi baleset miatt (lőszerrobbanás történt a konzervgyárban), külön kellett választaniuk az üzleti tevékenységeket, így került a Weiss művek az akkor még falusi jellegű Csepelre.
A következő jelentős fordulatot az 1896-os év hozta, Berthold bejutott a parlamentbe, és kivált a közös vállalkozásokból. Manfréd egyedül vezette a vállalatot, és 1914-re elég komoly eredményeket tudott produkálni. A gyárat az ország legjelentősebb hadiüzemévé fejlesztette, a közös hadsereg legjelentősebb magánszállítójává lett, egyúttal a Monarchia területén lévő legnagyobb magántulajdonban álló gyárteleppé vált.
A háború kitörése fontos pont a történetünkben. A hadiüzem szárnyalt, közel 30 ezer alkalmazott, egymás után épültek a különböző létesítmények, a vállalkozás családi részvénytársasággá alakult. A hadsereg érdekei miatt államérdek lett a Weiss művek teljesítményének növelése.
Weiss Manfréd életútját a világ számos különböző módon ismerte el. Nemesség, Vaskoronarend, Ferenc József-rend, felsőházi tagság, és végül 1918-ban bárói rang.
1922-ben bekövetkezett halála után a vállalat továbbra is családi kezelésben maradt, egészen az 1944-es német megszállásig.
Forrás: Business & Café
Csodás életmű. Miközben az I.-ső világháborúban Magyarország területe 2/3-át elvesztette, a Monarchiában 1.5 millió katona halt hősi halált, Weiss Manfréd háromszorosára növelte vagyonát!!
Kerestem a Krupp, Manlicher, Bofors utcákat, emlékhelyeket, szobrokat – nem találtam.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
Ha jól emlékszem, Németh Szilárd és Horváth Gyula kézenfogva javasolták a Szabad-
kikötő út megváltoztatását. Náluk kell magyarázatot kérni. Ráadásul Némethék minden
évben ott hajlonganak a Weiss mellszobornál, mint zsidók a siratófalnál.
Egyébként a Duna túloldalán lévő Grassalkovich út névadója is magyar emberek
ezreinek kifosztásából szerezte a vagyonát, mint az Újraszerzeményezési Bizottság
vezetője.
Úgy látszik nálunk hagyománya van annak, hogy a saját “jótevőinknek” emléket
állítunk!