Csepel.info

Hírszerző

Leltárt készítene és felülvizsgálná a jelenlegi városvezetés fejlesztési terveit Tarlós István. A Fidesz fővárosi frakcióvezetője lapunknak adott interjújában elmondta: a főváros középtávú fejlesztési programja nem több, mint álom.

Tarlós Istvánnak egyébként “nem a liberális, hanem a neoliberális politikával van problémája”, mint mondta: “annak a legfőbb ellensége a matematika”. Az ellenzéki politikus arról is beszélt, hogy bizonyos kérdésekben igenis egyet tud érteni Demszky Gáborral.

Olvastam a könyvét. Ön érdekesnek találja?

Nem az én ötletem volt a könyv, a kiadó keresett meg, lesz még egy kötet 2010 nyaráig. Két részből áll majd, az első része a tizenhat óbudai polgármesteri évvel, a másik rész pedig a 2006-os főpolgármester-választást követő négyéves ellenzéki felkészülési időszakkal foglalkozik majd. Egyébként a könyvért egy fillér honoráriumot sem vettem fel.

Az október elején megjelent könyvről még annyit, hogy kicsit szerénytelenül még én magam is érdekesnek és olvasmányosnak mondanám. Kevés benne a hagyományos értelemben vett politika, inkább a várospolitika jelenik meg benne, de inkább a sportolókkal, zenészekkel, írókkal való beszélgetést élveztem.

Nekem kettős véleményem van róla. Egyrészt mindig hasznosnak találom, ha értelmes emberek fejtik ki a véleményüket Budapest jelenével és jövőjével kapcsolatban, ugyanakkor úgy tűnik, hogy az Ön részéről ez a könyv inkább egyfajta vádirat Demszky Gábor, az SZDSZ és általában a liberalizmus ellen.

Ezen azért csodálkozom, mert Demszky Gábor nevét a háromszázvalahány oldalon mindössze egyszer mondtam ki.

Úgy említi, hogy “a liberális városvezető”; nyilván Demszky Gáborról van szó.

A liberális helyett inkább neoliberálist kellene mondani. Muszáj a fővárosban szemléletet váltani. A főpolgármester egy olyan gondolkodói kör vezéralakja, amely tizennyolc éve azt sugallja az embereknek, hogy nagyon gyenge államra van szükség, tovább kell gyengíteni a végrehajtó hatalmat, és ne mondja meg senki senkinek, hogy mit szabad és mit nem szabad. Most, a szmogriadó alkalmával a főpolgármester a saját bőrén érezhette, hogy azt az egyébként emberi kérését, hogy a fővárosiak segítsenek a légszennyezettség mérséklésében, hogy úgy mondjam, igen hézagosan akceptálta Budapest utazóközönsége.

Az, hogy ez a könyv vádirat lenne, nagyon túlzó megfogalmazás, szó sincs ilyenről. Szerintem ez egy Budapesten elbukott gondolkodási mód szolid kritikája. A legegyszerűbb rendszerek sem működnek mindenkire vonatkozó kötelező szabályok nélkül. Akár olyan triviális problémákra gondolok, mint a hajléktalankérdés rendezése; a főpolgármester 1991-ben ígérte, hogy megoldja a problémát. A probléma nem megoldott, ez a fajta liberalizmus abban merül ki, hogy hagyjuk őket békésen bárhol és bármikor meghalni. Ez a nem rendszerelvű gondolkodásmód egyszerűen nem vezet sehová, az a lényege, hogy dobjuk be a gyeplőt a lovak közé, aztán lesz, ami lesz.

A főpolgármester úr és köztem régóta meglévő koncepcionális különbség kétségkívül megjelenik a könyv azon soraiban, ahol Budapestről van szó; a szemléletváltásra való igény jelenik meg benne.

Ez annyiban nem meglepő, hogy jórészt olyan emberekkel beszélgetett, akik Önnel egyetértenek.

Ideérti a szocialista polgármestereket, Havas Henriket vagy Bőhm Andrást is?

Sem Bőhm Andrásról, sem Molnár Gyuláról nem lehet mondani, hogy Demszky Gábor rajongótáborát erősítik.

Más kérdés, hogy a főpolgármester már baloldali és liberális gondolkodókkal is szembekerült, amiért biztos mindenki súlyosan és borzasztóan hibás, csak maga a főpolgármester nem. Ez az autópálya-effektus: az ő gondolkodása biztosan helyes, csak az a sok hülye lehet teljes tévedésben, aki szembejön az autópályán.

A szocialistákra mondják, hogy Fidesz- és Orbán Viktor-fóbiájuk van, önálló értékek, vélemények helyett mindig velük szemben határozzák meg magukat…

És nem így van?

Dehogynem.

Nehogy eszébe jusson párhuzamot vonni Demszky Gábor és Orbán Viktor között. Ettől több okból is óvnám. Egyrészt van városvezetési koncepciónk, városprogramunk, mögöttem van egy tizenhat éves óbudai polgármesteri múlt, ami önmagáért beszél. Ha most az a rossz ötlete támad, hogy Demszky Gábor zsenialitását Orbán Viktoréhoz hasonlítja, akkor nemigen tudnánk egyetérteni ebben az ügyes, ám egyáltalán nem megalapozott párhuzamban.

A felvetés arra vonatkozott, hogy Ön is elsősorban Demszky Gáborral szemben határozza meg magát, és nem a saját programjával, elképzeléseivel.

Ezt a legnagyobb mértékben cáfolom. A neoliberális szemlélettel vitatkozom, és erősen hangsúlyozom, hogy nem a liberálissal. Még kevésbé értek Önnel egyet abban, hogy alternatíva híján teszem ezt, hiszen mindig mellé teszem a saját alternatívámat, tehát ezek a bírálatok nem önmagukban hangzanak el.

Távolodjunk el a könyvtől. A decemberi közgyűlés szünetében a főváros pártjai összeborulva álltak ki a budapesti olimpiáért, emlékeim szerint ilyen békesség tavaly egyedül ebben az ügyben jött létre.

Nem így van. Szeretném elmondani, hogy egyáltalán nem tartozom Demszky Gábor legmarkánsabb bírálói közé. Ötször megválasztották Budapesten, ez olyan politikai teljesítmény, ami egyedülálló és el kell ismerni. Egyetértettünk például bizonyos BKV-s kérdések megoldásában vagy a közigazgatási átalakítás egyes kérdéseiben.

A Főgáz még önkormányzati tulajdonú részvényeinek eladásával viszont nem értettek egyet. A városvezetés azzal érvelt, hogy a befolyó összegből az uniós támogatások önrészét biztosítják.
Honnan teremtenék elő ezt a pénzt?

Én másképp közelítem meg a kérdést. Hadd éljek egy egyszerű hasonlattal: ha van egy szegény házaspár, három gyerekkel, és az egyik asztmás is, akkor álmodozhat arról az asszony, hogy a Bahamákon vagy a Fidzsi-szigeteken lenne jó nyaralni, de abban a pillanatban, hogy elkezd már bevásárolni is az útra, szánalmassá és életszerűtlenné válik a dolog.

Mi nem egyszerűen a Főgáz eladását ellenezzük, hanem általában azt az esztelennek, meggondolatlannak tűnő privatizációt, amelyet a városvezetés a közszolgáltatásban végrehajt, gyakorlatilag a jövő működési esélyeit felélve és eltüntetve. A közszolgáltatás alapvetően a város feladata.

Nem kedvező módon adták el a vízműveket, a csatornázási műveket, most épp a gázműveket, de láthatóan és kitapinthatóan ugyanez a terv a gyógyfürdők esetében, és okunk van föltételezni, hogy a közterület-fenntartó és a Főtáv is hasonló jövő elé néz a városvezetés koncepciójában. Nyilvánvaló, hogy a közép- és hosszú távú jövőre nézve ez szűkíti a városvezetés mozgásterét, annak a politikai célnak az érdekében, hogy ne kelljen beismerni, hogy a Podmaniczky Program, a főváros középtávú fejlesztési terve gyakorlatilag politikai kudarc.

Ezek szerint Ön a városvezetés fejlesztési elképzeléseit irreálisnak tartja?

A fejlesztések pénzügyi alapjának előteremtését tartom irreálisnak. De nemcsak én, ha nálam okosabbakkal és a főváros pénzügyi múltját jobban ismerőkkel beszél, például Atkári János volt gazdasági főpolgármester-helyettessel, ugyanezt fogja hallani. Persze erre Ön most rávághatja, hogy ő is az autópályán szembemenő hülyék népes csapatát erősíti.

Önnek milyen fejlesztési tervei vannak?

Nekem más a politikai filozófiám. Az ellenzék csak bizonyos idő elteltével mutathatja be a gyakorlatban a politikai filozófiáját. Ha azt kérdezi, hogy mit kell majd tenni a Demszky utáni időszakban, akár nekem, akár másnak, akkor azt mondom, hogy először is csinálni kell egy leltárt. Muszáj tudnunk, hogy honnan indulunk ki. Ezalatt ne emberek cincálását értse, egy abszolút tárgyilagos, a műszaki, pénzügyi, működési helyzetre készített leltárról beszélek.

Felül kell vizsgálni a költségvetés szerkezetét. Egészen másképp kell gondolkodni a működés és fejlesztés arányairól. Fejlesztésmániás világban élünk, amelyben némi médiatámogatással könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy milyen jó dolog a végtelenségig eladósodni és fejleszteni, csak az a kérdés, hogy a működés és üzemeltetés tekintetében ez milyen következményekkel jár.

Én sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni a város működésére és üzemeltetésére, és felül kell vizsgálni a jelenlegi városvezetés fejlesztési terveit. Ezek abszurditását ékesen bizonyítja az, ahogy a metróépítés áll. Miből lesz a városnak pénze a Podmaniczky-tervre, ami kétharmad vagy háromnegyed részben nem több, mint egy álom?

Itt a számok fognak dönteni. Lehet médiahátteret szerezni, a legkacifántosabb fogalmazástechnikákkal évekig félre lehet vezetni a várost, de a végén úgyis a számok és a tények fognak dominálni. A neoliberális szemlélet legnagyobb ellensége a matematika. Nem az ellenzék, nem Orbán, nem Tarlós, nem a katolikus egyház, hanem a matematika. A számok könyörtelenek, kikényszerítik a maguk igazságát.

Melyik beruházást látja irreálisnak?

Nem lenne egyszerűbb, ha fordítva kérdezné?

Rendben, fordítsuk meg. Ön szerint a városvezetés tervei közül melyek valósulnak meg?

Tudjuk, hogy a metró nem fog 2010-ben közlekedni, 2012 előtt a legjobb esetben sem szállít utasokat. Erősen támogatom az 1-es és a 3-as villamos meghosszabbítását, bár csak reménykedem, hogy megvalósul. Támogatom a csepeli gerincút megépítését, a Margit híd felújítását, amit már rég meg kellett volna tenni. És jobb meggyőződésem ellenére támogatom a metróépítést is, kizárólag azért, mert a városnak sokkal nagyobb kárt okozna a metróépítés kudarca, mint az, ha befejezzük. Ebben is megkapta a főpolgármester a támogatásomat, annak ellenére, hogy a 4-es metró építését alapvetően elhibázott beruházásnak tartom.

Ön leltárt készítene, felülvizsgálná a jelenlegi vezetés fejlesztési terveit. Azért ezzel nehéz kampányolni. Az ígéretek általában jobban bejönnek.

Ez nem egészen így van. A mi városkoncepciónk több mint egy éve fent van az interneten, és őszre a konkrét választási program is elkészül. Ha megtekinti a hitelesnek tűnő közvélemény-kutatásokat, akkor láthatja, hogy hihetetlen igény van a közrendre, a közbiztonságra, a közlekedés javítására. Ez az a három kérdés, amivel tökéletesen elkésett a városvezetés. Várostervünket 25 fős szakmai stábbal készítettük, tudósok, egyetemi oktatók sem hiányoznak ebből a csapatból.

Ha már a közlekedést említette; Ön mit gondol a BKV vezérigazgatójának holdingkoncepciójáról?

Részben egyetértek a főpolgármesterrel, részben nem. Én is visszaadtam volna ezt a koncepciót; kétségtelen, hogy sokkal jobban alá kell támasztani, miért lenne egyszerűbb a cég struktúrája, miért lenne ettől olcsóbb a működése. Ugyanakkor van egy önkormányzati törvény, ami olyan, amilyen, de mégiscsak hatályos. Persze tudom, hogy Magyarországon az utóbbi időben az ilyesmi olyan sokat nem számít. Ebben a törvényben az áll, hogy a főváros tömegközlekedéséért a Fővárosi Önkormányzat a felelős.

A BKV nem tegnapelőtt került a jelenlegi helyzetbe. Ha ez a cég nem az önkormányzat tulajdonában lenne, és nem közszolgáltatást bonyolítana le, már rég fel kellett volna számolni. Ez a cég 100 százalékos fővárosi önkormányzati tulajdonban van, a szolgáltatásáért a törvény szerint az önkormányzat felelős. A Fővárosi Önkormányzat első számú vezetője a főpolgármester, aki tizennyolc éve ül ebben a székben; elég érdekes, hogy még árnyaltan sem vetődik fel az illető politikai felelőssége. Nem beszélve arról, hogy két éven belül a jelenlegi a cég harmadik vezérigazgatója.

Ön a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy 2010-ben legszívesebben Demszky Gáboron venne revansot, ő azonban újra és újra elmondja, hogy nem tervez újra elindulni a főpolgármesteri posztért. Milyen ellenfelet képzelt el?

A jelölésnek vannak szabályai, én azt mondom, várjuk ki ezt. Kétségtelenül van egy megállapodásom a Fidesz elnökségével és a KDNP-vel, de befejezett múltban semmiről ne beszéljünk az előtt, mielőtt eljönne az ideje. Ha feltételezzük azt a nem elképzelhetetlen helyzetet, hogy elindulhatok a főpolgármester-választáson, akkor sem tudom kitalálni, hogy ki lesz az ellenfél, én ezzel sokat nem szoktam foglalkozni.

Egyébként ne vegyen fel előleget arra, hogy nem Demszky Gábor lesz, hiszen ő már 2006-ban azért rimánkodott a szocialistáknál, hogy válasszák már őt, soha többet nem fog indulni, de hadd nevelje ki az utódát. Nem tudom, hogy a nagy neoliberális utód személyét Ön látja-e, mert ha igen, akkor ketten látják Demszky Gáborral, más nem nagyon. Azóta is hol azt mondja, indul, hol azt, hogy nem.

Év elején vagyunk, indokolt lehet a kérdés: mire számít 2009-ben Budapesten?

Itt megint van valami, amiben egyetértünk a főpolgármester úrral: a főváros működési feltételei, fejlesztési esélyei ma, ebben a pénzügyi és politikai környezetben nagyon nehezen választhatók el az országos helyzettől. A főváros valóban kiszolgáltatott a kormánynak.

Az ország pénzügyi perspektívái nagyon rosszak. A kínkeservesen összerakott állami költségvetés már felborult, pedig még csak január közepét írunk. A főváros esélyeit ez nagyon esetlegessé teszi. A város nagyon eladósodott; a főpolgármester kicsit sem hajlandó kilépni a fejlesztési álmaiból. Kíváncsian várom, hogy mire képes ebben a pénzügyi évben a városvezetés.

Nem szeretnék előre sem negatív, sem pozitív eredményt prognosztizálni, de hogy 2010-ben a város nehéz pénzügyi körülmények között fog egy új ciklusnak nekiindulni, abban egészen bizonyos vagyok. Mindenképpen arra inspirálnám a városvezetést, hogy nagyobb figyelmet fordítson a működés feltételeinek fenntartására, és nagyon gondolja meg, hogy milyen fejlesztésekbe fog még bele.

Fontos, hogy a közigazgatás átalakítása megkezdődjék, ebben Demszky Gábornak teljesen igaza van, és lehet, hogy a megoldás módjában nem száz százalékig értünk egyet, de ha a budapesti közigazgatást nem alakítják át, itt el fog szabadulni az anarchia. Képtelenség, hogy huszonnégy felé forgácsolódnak az akaratok, a koncepció, a stílus, a módszerek és végső soron a pénzügyi források is. Ez a mai helyzetben már nem elviselhető és nem is megengedhető.

Forrás: Hírszerző

This entry was posted on 2009. január 16. péntek at 11:48 and is filed under Önkormányzat, Gazdaság, Közlekedés, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.