Csepel.hu
Lacza Mártát nem hiszen, hogy lenne olyan csepeli lakos, aki nem ismeri. Az ő és férje, Dékány Ágoston nevét nem az 1999-es szörnyű tragédia tette híressé – amikor is leégett a házuk és javarészt odavesztek a csodálatos festmények és grafikák -, hanem számos könyv illusztráció, festmény és megannyi képzőművészeti munka.
A teljesség igénye nélkül, csak néhány könyvcím: a Fülemüle kertje, az Emberek, a Csodák és micsodákok, az Arany út, a Rózsa kert, a Madárpalota és az Ezüstkirály sípja. A felsorolt könyveket és még számos illusztrációkat is láthattunk, február 17-én hétfőn este, a Kék Iskolában megnyílt kiállításon.
Először a galéria vezetője, Illyés Gábor köszöntötte Tóth János tankerületi igazgatót, Tikosné Turi Erzsébet igazgatót, valamint a megjelent érdeklődőket és bemutatta a kiállító művészt: „ Lacza Márta – aki 1983-ban kapott Munkácsy-díjat -, már 1988-ban volt nálunk és később, amikor már én voltam a galéria vezetője, több csoportos kiállításra is elhozta a festményeit. Utoljára 2004-ben láthattuk őt, amikor is az őskorral kapcsolatos műveivel jelentkezett.”
Rádl Ádám, a Fasang Árpád Zeneiskola negyedikes, továbbképzős hallgatója zenei aláfestésként, Berlioz Keringőjét gitáron játszott el, majd Illyés Gábor folytatta a művészházaspár bemutatását. Sok olyan érdekes dolgot – például azt, hogy Lacza Márta festőművész a grafikához, míg Dékány Ágoston grafikusművész a festészethez közelített -, tudhattunk meg, amit eddig kevesen hallhattak. Az újabb titkokról Dékány Ágoston lebbentette fel a fátylat. „ Festőnek készültem, de grafikus lett belőlem, mert veszélyes embernek bizonyultam a szocializmusban. Később feltárásokon vehettem, vehettünk részt, ahol a leletekből össze tudtuk állítani a régi korok építményeit és az akkor élt emberek ruházatát, használati eszközeit. Akkor jött egy közös gondolat, hogy nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek számára, kronológiai sorrendben mutassuk be ezeket. Kiadtuk a Történelmi lapozó című könyvünket, aminek szerénység nélkül mondhatom nagy sikere volt. Ezen felbuzdulva és a történéseket tovább gondolva, Márta még 1999 előtt elkészítette az újabb könyv illusztrációit. A könyvet még nem sikerült kiadni, de az illusztrációk több mint a felét itt megtekinthetik a kedves nézők. Az ún. Táltos rajzok alapjait a feltárásoknál megismertek adják, amik meseszerű elemekkel vannak átszőve. Könyves Kálmán királyunk hiába hirdette ki, hogy boszorkányok pedig nincsenek, ezt a szavunkat még ma is használjuk, idős vagy fiatal hölgyek esetében. A harmadik téma a garabonciás diákok akiknek – egyetem nálunk még nem lévén -, el kellett menniük külhonba tanulni. Mikor nagy tudással megáldva hazajöttek, a nép szemében ezek a diákok veszélyt jelentettek és így tévhitek tömkelege alakult ki. Az elkészült és kiállított képek készítéséről, pedig csak annyit szeretnék elmondani, hogy a digitális technikát alkalmazzuk.”
Amíg a hallottakról „képi szinten” is meggyőződtek az érdeklődők, addig Lacza Mártától kérdeztem egy kis háttér információt. „ A férjem is említette, hogy már tizenhat éve, színes ceruzával elkészítettem ezeket a rajzokat. Sajnos ezek hetven százaléka,1999 december11-én elégett. Van egy mondás miszerint: ami nem ég el és életben marad, az megerősödik. A legfontosabb az, hogy életben maradtunk és ez mindkettőnknek erőt ad. Ez megmutatkozik a műveinkben is. Nagyon sok képet festettem az óta. Nem utánozzuk egymást, mindenki megy a maga útján. A régészeti rekonstrukciót félig-meddig együtt készítettük, de a figurákat én jegyzem, a leleteket pedig a férjem. Koronként csináltuk, kevés szöveggel, mert a kép a lényeg. A gyerekeket a képen keresztül lehet, könnyebben megfogni.”
Dékány Ágostont a hallottakat, azzal egészíti ki, hogy a régészeti feltárások kulissza titkaiba enged betekintést. „1968 óta készítek régészeti grafikákat. Nagyon fontos, hogy a feltárások folyamán, a megtalált edények, eszközök, ruhák és a falmaradványok hiányzó részeit, történelmi korhűséggel gondoljuk tovább és így vessük papírra. Nagyon érdekes egy feltárt sírhely. Érdemes elmenni Százhalombattára, ahol egy sírdombot kibontottak. Az embernek ilyenkor hevesebben dobog a szíve, mert több száz, vagy több ezer éve a földben nyugvó leleteken keresztül kirajzolódik az akkori kor. Ezeket igyekezett a feleségem, a kiállításon látható illusztrációkkal a nagyközönség elé tárni.”
A megnyitó végén Illyés Gábor még elmondta, hogy köszöni Vadász Tibor segítségét a képek nyomtatásáért, valamint bejelentette, hogy Törőcsik Adrienn a tanítónőképző végzős hallgatója, az itt kiállított képeken látható boszorkányokról írja a szakdolgozatát. Kedden pont az ő osztályában kezdi meg a gyakorlatát. Így kézzel fogható eredménye máris van a kiállításnak, de hogy többen is megismerjék, az emberek őstörténetét, a mondavilágát, vagy a különböző korokat, ahhoz el kell jönni a Kék Iskolába. Ezt az érdeklődők, március 11-éig tehetik meg.
Forrás: Csepel.hu
Csak én érzem úgy, hogy ideje lenne nevet adni ennek az iskolának? A régi rendszerben megfelelt, hogy a falak színe alapján nevezték el, mert minden iskola “egyforma” volt (ja, persze), de mostmár a szülők is jobban odafigyelnének, ha az iskola neve valamilyen módon tükrözné annak szellemiségét, elkötelezettségét, értékrendjét. Ha van neki.