Csepel.hu
2014-ben ünnepli a a Nagy Imre Általános Művelődési Központ, valamint a Nagy Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, fennállásának harmincadik évfordulóját. A jubileum évében számos kulturális rendezvényt és ünnepséget tartanak művészek, közéleti személyiségek részvételével. Ennek első és igen fontos állomása volt a február 13-i csütörtöki kiállítás, amelyen az intézmény korábbi, és mai pedagógusai mutatták be műveiket.
A házigazda szerepét betöltő Körömi Gábor, az Alapfokú Művészeti Iskola intézményegység-vezetője először két remek versenytáncost –Bendó Csilla, Turcsány Gergely-, mutatott be. A Tina Turner dalokra koreografált táncokat olyan átéléssel, tüzesen és igézően adták elő, hogy Turcsány Gergely tanár úr ne csodálkozzon, ha már pénteken, a megnyitón jelen lévő diákok közül, sokan jelentkeznek majd az óráira.
Tóth Endre intézményvezető hangjára hivatkozva nem énekelve, hanem szavalva adta elő Ihász Gábor és Heilig Gábor, ide illő dalának kezdő sorait:” Harminc év, akárhogy számolom is, harminc év, ma már csak anyám szólít úgy, hogy kisfiam, de a gyerekek közül bácsiznak sokan. Te és én, egy kissé megváltoztunk, te és én igaz, még farmert hordunk, de hol van már a lány, akiért összevesztünk a házunk udvarán?”
„Valóban – folytatta Tóth Endre – ebben az évben minden, a harmincas szám jegyében zajlik. Az intézmény mintegy 1100 négyzetméteréből itt a galériában, pár száz négyzetméteren megtalálható, a múlt a jelen és a jövő. Örülök neki, hogy ilyen gazdag lett a kiállítás, és most fafaragásai által velünk van egykori igazgatónk Feith Bence, akinek a lányát Schmidtné Feith Orsolyát, és unokáit köszönthetjük körünkben.”
Ezt követően Körömi Gábor P. Papp Zoltán költőt, a Dunatükör főszerkesztőjét mutatta be, aki még mindig a táncbemutató hatása alatt ált. Megnyitóbeszédében egy újságcikkre hivatkozva –természetesen utalva a kiállító művészekre – eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha valakit (akár önmagunkat is) 20 másodpercben kellene bemutatni. Három kitalált művész soha el nem hangzott beszédét hallottuk, de mint ebből is kiderült, kevés az a 20 másodperc. Beszéljenek az alkotások, mert igazán azokból rajzolódik ki egy festő, egy fafaragó, egy fotós, egy hímző igazi művészi értéke.
A megnyitó beszéd elhangzása után, körbe járva a galériát megálltam annál a vitrinnél, amelyben Feith Bence somogyi pásztor fafaragásai találhatók. Schmidtné Feith Orsolya a gyerekeinek mutatta be, nagyapjuk alkotásait. Kérdésemre örömmel újságolta, hogy az intézmény vezetői hívták meg, és már régebben is megkeresték őt: „Szeretnének egy Feith Bence emléksarkot, itt a könyvtárban berendezni, amihez a segítségemet kérték. Természetesen nagyon örültem ennek a felkérésnek, hiszen a napokban lesz két éve, hogy az édesapám itt hagyott bennünket. Személyes és ún. ÁMK-s tárgyakat, fotókat és régi újság cikkeket tudok, majd hozni. Továbbra is itt lesznek édesapám faragásai és egy ÁMK emlékérem is, aminek a pontos eredetét még ki kell derítenem. Még most is könnyes szemmel gondolok arra, hogy Németh Szilárd polgármester úr és a csepeli önkormányzat a nehéz napokban, mennyi mindenben segített nekem.”
Feith Bence fafaragásain kívül, Boa Péter, Dékányné Varga Krisztina, Desics Erzsébet, Fark László, Geisbühl Tünde, Kaszásné Füle Ildikó, Kónya Gábor, Lukács Katalin, Orbán Enikő, Pentz Katalin , Somfai Zsuzsanna, Szalma Ágnes, Szerémi Lotti, Tényi Sarolta, Tóth Alíz, Tóth Tímea, Tóth Zsolt és Vincze Angéla műveit tekinthetik meg az érdeklődők, március ötödikéig az intézmény galériájában.
Forrás: Csepel.hu
