Index.hu
Hollywood és a nácik a mai napig nem teljesen tisztázott viszonyával foglalkozik a The Guardian. A cikk Ben Urwand 2013 novemberében megjelenő könyvére, a The Collaboration: Holywood’s Pact with Hitler-re (A kollaboráció: Holywood paktuma Hitlerrel) hivatkozik, ami már a címében is elég beszédes. Az Adolf Hitler által vezetett náci Németország filmipari szerepéről rántja le a leplet, de az összeesküvés-elméleteket mellőzve konkrét, bizonyítékokkal alátámasztott tényekkel igazolja állításait.
A Harvard egyetem tudósa, Ben Urwand évtizedeket töltött kutatással. Szerinte az MGM, a valaha volt legnagyobb stúdió is együttműködésben állt a nácikkal. A két fél közti megállapodás leglényegesebb pontja, hogy a náciké volt az utolsó szó. A könyv írója szerint ez leginkább annak tudható be, hogy a hollywoodi filmgyár egy kicsit tartott náci ügyfelétől. A stúdió érezte Hitler hatalmát, egy ideig úgy gondolták, hogy nagy eséllyel megnyerheti a második világháborút.
A filmgyártók nem akartak maguknak egy ilyen kaliberű haragost, a nácik pedig olyan mozikat akartak, amik megfelenek az ízlésüknek. Így aztán a stúdiók készséggel alakítgatták a filmjeiket, hogy biztosan forgalmazhassák őket Németországban. Sőt, a kutató szerint még ennél is messzebb mentek, emiatt nem csináltak a harmincas években a nácikat támadó vagy a zsidókat védő filmeket.
Urwand azt is hozzáteszi, hogy zsidók is voltak a filmipar döntéshozó között, akkor is, amikor a náci vezetőkkel való kooperációról volt szó. Az írónak bizonyítéka van arról, hogy 1938 januárjában, a 20th-Centtury Fox német irodája kikérte Hitler véleményét az amerikai filmekről. Az ezt tanúsító levél „Heil Hitler” szignóval volt ellátva.
A stúdiók (az MGM, a Paramount és a 20th-Century Fox) egészen a negyvenes évek közepéig nem merték felmondani a németekkel kötött megállapodást. Hitler kedvenc filmjei állítólag azok voltak, amik a kemény vezetői képességet ábrázolták: Gary Cooper rendezte The Lives of a Bengal Lancer, a Mutiny ont he Bounty és a Greta Garbo-féle Queen Christina. A demokráciát, mint valami eredménytelen rendszert bemutató filmek közül pedig olyanokat szeretett, mint például a Mr. Smith Goes to Washington. És természetesen utálta Charlie Chaplint és az őt kifigurázó Diktátor című filmjét.
Urwand szerint a hollywoodi stúdióvezetők pontosan tudták, hogy eközben mi zajlik Németországban, mert abban az időben ismert volt számukra zsidóüldözés. Hitler hollywoodi követe, George Gyssling mégis rendszeresen ellátogatott a stúdiókba. Sőt, fel is kértek, hogy rendezzen át bizonyos jeleneteket annak érdekében, hogy azok jobban megfeleljenek a nácik elképzeléseinek.
Az MGM stúdió a valuta kiviteli korlátozásokat megkerülve német kötvényeket is vásárolt, amivel a német fegyvergyárakat támogatták. Alábbiakat Urwand történelmi dokumentumokkal is alátámasztja és hozzáteszi: „Ennél durvábbat elképzelni sem tudok, minthogy az USA legnagyobb filmstúdiója egy hónappal a Kristályéjszaka után, ilyen mértékben támogassa a német fegyverkezést.” (A Kristályéjszaka egy központilag megtervezett, irányított országos zsidóellenes erőszakhullám volt a náci Németorzságban 1938. november 9-10-én. Nevét a betört kirakatokból származó szilánkokról kapta.)
A Brandeis Egyetem egyik tudósa, Tom Doherty is publikált egy könyvet, ami ugyanezt a témát öleli fel, a címe: Hollywood and Hitler, 1933-1939. Eszerint viszont az MGM volt az egyetlen stúdió, ami azon volt, hogy meggátolja a német fegyverkezés támogatását. Arra is találtak bizonyítékot, hogy egy náciellenes kémcsoport tevékenykedett Hollywoodban, akiket ugyanazok a stúdiók pénzeltek, akik amúgy üzleti kapcsolatban álltak a nácikkal.
Forrás: Index.hu
