Csepel.hu
Az Úr Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása után 50 nappal ünnepli a keresztyénség Pünkösdöt, a Szentlélek kitöltetésének és az első Újszövetségi gyülekezet megalakulásának az ünnepét.
Olyan titokzatos ünnepe ez a keresztyénségnek, amit a ma embere alig ismer. A tanítványok sem tudták azt, hogy mi is jön el, mire is várakoznak ők ott, annak a Jeruzsálemi háznak az emeleti termében. De addig is olvasták az Ószövetségi Szent Írásokat, kutatták azokban a próféciákat erre az időre vonatkozóan és imádkoztak.
Ilyen próféciák szóltak erről a napról:
„Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. …A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.” (Jóel 3,1 és 3,4-5)
Azok az emberek majd’ 2000 évvel ezelőtt tudták, hogy aktuálisan nekik szól, rájuk vonatkozik ez a prófécia. Csak még azt nem értették, hogyan teljesedik be rajtuk.
Ma már tudhatjuk, hogyan teljesedett be ez a tanítványokon: Isten Szentlelke rájuk áradt és betöltötte őket. Isten fenséges dolgairól beszéltek azoknak az embereknek, akik akkor Jeruzsálemben voltak – azon az izraelita aratási ünnepen -, és akik mind a saját nyelvükön értették az apostolokat! A názáreti Jézust akkor háromezren fogadták el Messiásnak, önmagukat pedig bűnös és elveszett emberekként látták! Ilyen volt az első Pünkösd.
És ma? Ma csak megemlékezünk Isten Szentlelkének a kitöltetésére? Avagy, ma is élő, eleven valóság Isten Szentlelkének munkája az életünkben? Valaki által cselekszik itt közöttünk – bennünk Isten?! Milyen jó, amikor ennek valósága van az életünkben, amikor látjuk azt, hogy kicsoda Jézus, és hogyan áldozta fel önmagát a mi bűneinkért! De nemcsak ezt látjuk, hanem azt is, hogy Őbenne megbocsátott nekünk Isten, és örök élettel ajándékozott meg!
Legyen helyünk Isten megváltott népe között, és éljünk Istenünk örömére!
Áldott pünkösdi ünnepet kívánok!
Sinkovicz Sándor
baptista lelkipásztor
Forrás: Csepel.hu
Lehet, hogy eljön, – mert van tudományos alapja? ))) 😀 (((
Ha mégse jönne el akkor alaptörvényt módosítunk! 😀
Szívesen válaszolok a lelkipásztor úrnak:
“Ma csak megemlékezünk Isten Szentlelkének a kitöltetésére?”
Hogy mire??? Dehogy emlékezünk meg! Egyébként megemlékezni valamiRŐL szokás, nem valamiRE.
“Avagy, ma is élő, eleven valóság Isten Szentlelkének munkája az életünkben?”
Abszolúte nem! De egyébként korábban se volt!
“Valaki által cselekszik itt közöttünk – bennünk Isten?!”
Lópikulát!
“Eljön-e Pünkösd?”
Há má mé ne jönne el? Most lesz a hét végén. Ha addig nem lesz világvége, akkor eljön.
hajós!
Honnan veszed az Isten Szentlelkét?!
Mer ugyi eddig vót a szentháromság: Atya, Fiú és a Szentlélek!
Esetleg a kétharmad jegyében kojalícióra léptek a kitöltetés miatt?! 😛
Az apáca fülét sérti a kolostor közelében dolgozó építőmunkások állandó káromkodása, isten-gyalázása.
Gondolja jó útra téríti őket.
Ebédszünetben lemegy hozzájuk, és visz nekik egy tepsi maga sütötte lepényt.
– Jó napot kívánok! Ismerik önök Jézus Krisztust?
A munkások egymásra néznek, és átszólnak a másik padon ülő társaiknak:
– Hé, ti ismeritek Jézus Krisztust?
– Nem, miért?
– Itt van a felesége az ebédjével. 🙂