Csepel.hu
Szerda délután a csepeli temetőben helyezték örök nyugalomra a 89 éves korában elhunyt Csepeli Szabó Béla József Attila-díjas költőt, Csepel Díszpolgárát. Felesége, gyermekei, családtagjai mellett barátai, tisztelői kísérték utolsó útjára. A csepeli önkormányzat saját hallottjának nyilvánította Csepeli Szabó Bélát, aki egész életét Csepelen töltötte el.
Udvarhelyi András újságíró arra az emberre emlékezett, aki a rendszerváltás után sem tagadta meg munkás származását és a munkásokhoz, parasztokhoz való bensőséges kapcsolatát. Noha a szocializmusnak nevezett időszakban alkotott, versei és prózai írásai nem köthetők politikai ideológiákhoz, mert számára a hétköznapi ember sorsa volt a legfontosabb. Csepelhez való szoros kötődése gyakorlatilag minden csepeli lakos előtt közismert.
Halász Imre költő Csepeli Szabó Béla munkásírói értékeit méltatta. József Attila örökségét folytatta, aki sorsában, hányattatásaiban a peremén élőkért emelt szót. Az utóbbi időben a hivatalos közvélemény mintha elfeledkezett volna róla, s költészete méltatlanul háttérbe szorult.
Csepeli Szabó Béla az ötvenes években vált országos hírű költővé és íróvá; ekkor jelentek meg első kötetei. Újságíróként is dolgozott, 1956 után szabadúszóként alkotott. Az utóbbi évtizedekben ritkábban írt, az utolsó években pedig már súlyos beteg volt. Gyászoló feleségével 68 évig élt házasságban, s két gyermekük született.
Sírjánál Emberként élni című versével búcsúztatták, amelynek záró sorai így szólnak: „élni, vágyban lobogva, vénen is mosolyogva. Élni! Emberként, szépen, s meghalni hóesésben!”
Forrás: Csepel.hu
Minden tiszteletem az Önkormányzaté, amiért méltó módon búcsúzott Csepel neves személyiségétől, aki a hétköznapi emberek poétája volt.
Nyugodjon békében.
R.I.P. !
Nyugodjon békében!
Nyugodjon békében.