Csepel.hu, Csepel.info
2012. december 4-én, kedden reggel Csepel község lakóinak, a gyár munkásainak 1944-es bátor kiállására emlékeztek az önkormányzat falán elhelyezett emléktáblánál. A Csepel.info úgy tudja, hogy az emléktáblán koszorút helyezett el az önkormányzat Fidesz-KDNP-s vezetése mellett az LMP és az MSZP frakció is. Az MSZP három év után először vett részt ezen a megemlékezésen.
Csepel község lakói 1944. december 4-6 között megtagadták a Kiürítési Kormánybiztosság felszólítását a község kiürítésére. 1944.december 4-én délelőtt a Szent Imre térre kirendelt nyilasok képtelenek voltak megakadályozni és feloszlatni a mintegy ötezer fős tömeg megmozdulását: az emberek szidalmazták a németeket, a nyilasokat, és a kiürítés ellen tüntettek. A megmozdulás sikeres volt, és sikerült megakadályozni a nyilasok parancsának teljesítését. Az alábbiakban Németh Szilárd polgármester emlékező beszédét olvashatják:
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Emlékezők! Tisztelt Csepeliek!
Napra pontosan 68 évvel ezelőtt megtelt a Szent Imre tér emberekkel, otthonukhoz és családjukhoz, tisztességükhöz és egymáshoz, a közösségükhöz végsőkig ragaszkodó csepeliekkel.
Előzőleg a nyilasok 1944.november 30-án közölték a kiürítési programot dr. Koncz János főjegyzővel. A község felelős vezetője azonban a kiürítés teljesítését megtagadta. Dr. Koncz Jánost és munkatársát a nyilasok letartóztatták, és a Gestapo Svábhegyi parancsnokságán december közepéig fogva tartották.
A főjegyző helyettesítésével megbízott Szabó Géza december 2-án vette át a Kiürítési Kormánybiztosság levelét, amelyben a kormánybiztos Csepel elöljáróságának az alábbi utasítást küldte:
“Budafoki Kutya villától és Pesterzsébeti Jutagyár melletti kápolnáig húzott egyenes vonaltól délre eső részről az ottani lakókat Dunaszerdahelyre szállítassa el. Elszállítani csak a családtagokat kell, a gyári dolgozók maradnak. A kiürítésnek XII.4-én, hétfőn 14 óráig be kell fejeződnie.”
A falragaszokon megjelentett kiürítés híre futótűzként terjedt, az emberek csoportokba verődve vitatták meg a tennivalókat, a kiürítést elutasították.
1944.december 4-én délelőtt megtelt a Szent Imre tér. A kivezényelt nyilasok, katonák, rendőrök képtelenek voltak a tömeg feloszlatására. Az ellenállás és az események hatására a kiürítési parancsot visszavonták.
A csepeli emberek sokszor bizonyították, hogy elutasítják a szélsőséges nézeteket, az ordas eszméket és provokatív támadásokat. A mai nap emléke, Csepel község elöljáróságának, lakóinak, a gyár munkásainak bátorsága és önfeláldozása példa kell, hogy legyen a jelenben és a jövőben is minden jóérzésű és jóakaratú ember számára.
A csepeliek ma is bízhatnak elöljáróikban, választott képviselőikben. Minden csepelit megvédünk, akit bármilyen támadás, provokáció ér vallása, származása, etnikai hovatartozása vagy meggyőződése miatt. Nem engedjük, hogy bárki – a bal- vagy jobboldali szélsőséges eszmék nevében – ismét csepeli embereket fenyegethessen vagy hurcolhasson meg! Csepelen soha többé nem lesz gettó! Csepelen soha többé nem lesz internálótábor!
Tisztelt Emlékezők! Kedves Csepeliek!
68 évvel ezelőtt, ahol most állunk, a csepeliek a Szózatot énekelték, Vörösmarty Mihály soraiból merítettek erőt. Megemlékezésünk végén is felcsendül majd a minden magyar számára szent dallam, énekeljük közösen, s emlékeztessen a csepeliek bátor helytállására, az összefogás erejére és sikerére!”
Forrás: Csepel.hu
” A csepeli szocialisták 2004. december 4-én tartottak először ünnepi megemlékezést azon a címen, hogy „Csepel lakói 1944. december 4. és december 6. között hősiesen szembeszálltak a nácikkal és a nyilasokkal, és megakadályozták Csepel kiürítését”.
Az alábbiakban bemutatom, hogy a szocialisták fenti kitalációjával szemben, valójában mi is történt 1944. december első napjaiban Csepelen:
1944. november közepén a szovjet csapatok egy hadosztálynyi erővel és többszáz löveggel átkeltek a soroksári-Dunaágon és elfoglalták a sziget déli részét, majd Szigetszentmiklós és a Dunai Repülőgépgyár lerohanása után Csepel község irányába támadtak.
A szovjetek támadásait a Csepel-szigetet védő 1. Huszárhadosztály egységei nem tudták elég hatékonyan feltartóztatni, ezért a német és magyar hadvezetés elrendelte Csepel község déli részének december 4.-én délig történő kiürítését, és az ott élő lakosság Dunaszerdahelyre történő kitelepítését.
A válságos helyzet miatt a huszárhadosztály egységeinek a leváltására, vitéz Ugron István zászlóaljparancsnok vezetésével, Csepelre vezényelték a Magyar Honvédség Szent László Hadosztályába tartozó Ejtőernyős Ezred kb. 1400 fős létszámmal rendelkező II. Zászlóalját.
Az ejtőernyősök december 1-én este váltották le a huszárokat, és ezt követően minden szovjet támadást visszavertek.
A Csepel-szigetet a szomszédos területekkel összekötő Gubacsi-híd ellenőrzését erőszakkal átvették a németektől, és a híd aláaknázását megszüntették.
A lakihegyi rádióadó vonalában megszilárdították a védővonalat, és néhány nap alatt olyan katonai helyzetet teremtettek, amely eredményeként a katonai felső vezetés a december 4.-én délig történő kiürítésére vonatkozó parancsot már december 4-én reggel visszavonta, és Csepel szovjet megszállására csak több mint 3 héttel az ejtőernyősöknek Csepelről történt kivonása után kerülhetett sor.
Időközben a Csepelt védő ejtőernyős katonák háta mögött, „harcias csepeli szoci” személyek december 4.-ére és 5.-ére tüntetéseket szerveztek a csepeli községháza elé, ahol az ötödikei tüntetésen egyes randalírozók kövekkel dobálták meg a községházát és összetűzésbe keveredtek a nyilas rendfenntartókkal.
Ezekre a tüntetésekre hivatkozva állítják ma is a csepeli „szocik”, hogy a tüntetéseikkel megakadályozták Csepel kiürítését, és elérték a kiürítési parancs visszavonását, holott a kiürítési parancs, az ejtőernyősöknek köszönhetően, már az első tüntetés kezdete előtt vissza lett vonva.
A saját hamis dicsőségüket hirdető emléktábla előtt tartott ünnepségeiken azt a valótlanságot szokták hangoztatni, hogy „a tüntetéseken tanúsított hősies elszántságukkal és életük kockáztatásával védték meg Csepelt”.
Ugyanakkor szóra sem méltatják azokat a katonákat, akik a helytállásukkal valóban lehetővé tették a kiürítési parancs visszavonását, és mindaddig megvédték Csepelt a szovjet túlerővel szemben, ameddig más válságos frontszakaszra át nem vezényelték őket. “
mit vársz a komcsi söpredéktől, hazudnak éjjel nappal.
öröm látni hogy összekarol fideszes és mszps amikor rákérdez végre valaki, hogy akik ülnek a “magyar” parlamentben, izraeli állampolgárok e vagy magyarok.
kibújt a szög a zsákból, a szenny tévében a 49 százalék több mint az 51, rogán anti bajnaival és szarházyval ripacskodik kézenfogva, hát lesheti a fidesz a szavazóit 2014-ben vajon hova húzzák az ikszet, izrael talpnyalóihoz vagy az egyetlen valóban magyar párthoz.
Nekem módfelett tetszik, hogy a Polgármester úr, baloldalra fent az első kampóra akasztotta a koszorút. Figyeljék meg, a teremben elhelyezkedő, helyet foglaló személyeket, amellyel többnyire jelzik a hovatartozásukat is.
Kedves “Ejj”!
Olyan mértékig egyetértek az általad 11:07-kor elküldött szövegben leírtakkal, hogy azt magam sem fogalmaztam volna másként!
Kiegészítésként csupán annyit jegyzek meg, hogy alapvetően hibás szóhasználattal beszélnek egyesek – pl. a mai megemlékezést megnyitó hölgy – Csepel község kiürítését elrendelő parancsról!
1944. december elején ugyanis szó sem volt a Budapest védőit lőszerrel ellátó csepeli Weisz Műveket is magába foglaló stratégiai fontosságú Csepel község teljes kiürítéséről!
Csepel községnek csak arra a déli térségére vonatkozott a részleges kiürítési parancs, amely térség a sziget nagyobb részét addig már elfoglaló és Csepel község irányába intenzíven támadó szovjet csapatok tábori tüzérségének lőtávolságán belülre esett!
A parancs szerint, csak erről a veszélyeztetett területről kellett volna Dunaszerdahelyre kimenekíteni a gyermekeket és az idős személyeket.
A részleges kiürítési parancsnak az a rendelkezése pedig teljesen természetesnek tekinthető, hogy a hadi üzemként működő Weiss Művekben dolgozó, és ezért a katonai szolgálat alól felmentett gyári dolgozóknak a veszélyes helyzet ellenére is maradni kellett!
Hiszen ha addig jó volt hadi üzemi dolgozóként kivonatni magukat a katonai szolgálat alól, ameddig távol volt a front, akkor a front érkezésekor is illet itt maradni és folytatni a lőszergyártást azok részére, akiknek az a kötelezettség jutott osztályrészül, hogy életük kockáztatása vagy feláldozása árán is megállítsák az ellenséget!
Az pedig hadtörténelmi tény, hogy a részleges kiürítési parancs visszavonását az tette lehetővé, hogy a Csepel-szigeten november végére kialakult válságos helyzet miatt, a nem elég hatékony huszárhadosztály egységeinek a leváltására Csepelre vezényelték a Szent László elithadosztályába tartozó Ejtőernyős Ezred kb. 1400 fős létszámmal rendelkező II. Zászlóalját, akik december 1-én este váltották le a huszárokat, és ezt követően vitéz Ugron István zászlóaljparancsnok vezetésével minden szovjet támadást visszavertek.
Szerintem semmiféle tiszteletet nem érdemelnek azok a személyek, akik a kiürítési parancs december 4.-én délelőtt történt visszavonása után tovább balhéztak a csepeli községháza előtt, mert ahhoz nem kellett bátorság, hogy a magyar ejtőernyős katonák által megszilárdított front mögött a községháza ablakait beverve hőbörögjenek!
Csepel szovjet megszállására csak több mint 3 héttel azután kerülhetett sor, hogy az ejtőernyősöket Csepelről kivonták és más válságosabb frontszakaszra vezényelték!
Örök dicsőség a vitéz Ugron István zászlóaljparancsnok által vezetett és Csepelért elesett magyar ejtőernyős katonáknak!
Nemhiába mondják Amerikában, a magyar a világ legbátrabb katonája! Be is bizonyították még Amerikában is a világ sok országába elkerült 48-as honvédok! A limanovai ütközet is a magyarok hősiességét hirdeti. Az első világháborúban is hősiesen harcoltak a magyar katonák, miközben a mások a hátországban felbomlasztották az országot! Azok ahhoz értettek, s ahhoz nem kellett semmi hősiesség. Ma sem kell hősnek lenni rakétákkal ölni a palesztín gyermekeket.
Apám néha énekelt egy régi katonanótát.
Valami ilyesmit, hogy:
“A honvéd ejtőernyős huszár a ….. legjobb katonája!”
Gyerekfejjel nem tudtam elképzelni másképpen csak úgy, hogy lóháton ugranak és a kantár lazulása jelzi a nyitás pillanatát és mindjárt kivont szablyával érkeznek meglepetésszerűen a csata kellős közepébe!
Ha lehetett lovas tengerész miért ne lehetne az is?!
“Dr. grün”!
Nem az alábbi dalt hallottad Te véletlenül, és a második bekezdésben kétszer is előforduló “vadász” szót értetted “huszárnak”?
Száll a gépmadár, a fellegekbe fenn,
belsejébe száll az ernyős regiment.
Szívünk úgy dobog, hogy nyugodtabban ver,
hisz tudjuk mi azt jól, hogy aki mer az nyer.
A honvéd ejtőernyős vadász
az ország első katonája.
A honvéd ejtőernyős vadász
még a sast is lepipálja.
Az ejtőernyős csak kalandra vár,
egy a jelszó: győzni vagy halál.
A honvéd ejtőernyős vadász
az ország első katonája.
Az 1944. december első felében Csepelt védő magyar ejtőernyős katonák “ejtőernyős vadász” alakulat tagjai voltak és az apádtól hallott dal volt indulójuk, de az itt látható változatban!
Apám nem itthon lébecolt, hanem a Don kanyarban védte a Hazát!
De attól még lehetett az is a nóta!
Apró gyerek voltam még, amikor egyszer csak hazajött!
Honvéd ejtőernyős induló
Vészes, sötét felhők fölött,
Kék ég s a föld között.
Száguld, rohan a gépmadár
És zúgva messze száll.
Honvéd ejtőernyős vagyok én,
Rettenthetetlen, bátor és erős,
Bajtól, vésztől nem félek én,
Mert e csapat mind hős.
Terhes, nehéz az éji lég,
Magasan száll a gép.
S a hős csapat az ajtaján
Ugrásra készen áll!
Honvéd ejtőernyős vagyok én,
Rettenthetetlen, bátor és erős,
Bajtól, vésztől nem félek én,
Mert e csapat mind hős.
A Szent László elithadosztály emlékére ajánlom “Dr. gün”-nek és “Királyerdei”-nek!
Szántó Lóránt:
A Szent László hadosztály balladája
”Háborúban hallgatnak a múzsák”-
mondták bölcsen a rómaiak egykor,
és ha a hősök sírját már betakarták,
megfeledkezik róluk az utókor.
Bár már nem festi vér vörösre a hantot,
szólni kell, kézbe kell venni a lantot.
El kell mondani, hogy volt egy hadosztály,
mely soha el nem bukott,
mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott.
Mint már annyiszor a történelmünk során,
Ismét magyar vér folyt a földjeink porán,
s mikor a győzelem már reménytelen volt,
hogy a becsületünkön ne eshessen folt,
és hogy jó hírünket ne takarja homály,
megalakult a Szent László hadosztály.
Az a hadosztály, mely soha el nem bukott,
mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott.
Ma már alig emlékeznek a hős csatákra.
Dunaharasztira. Soroksárra.
Isaszegre. Csepelre. Fótra. Kéthelyre. Letkésre.
Kicsindre. A Balaton-felvidéki ütközetekre.
A dunántúli utolsó harcokra,
és a vérben ázó baráti arcokra.
A hős hadosztályra, mely soha el nem bukott,
mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott.
Ajánlás:
Magyar fiatalok! Sosem feledjétek,
és mondjátok el, ha Ti lesztek a vének!
A Szent László hadosztály, soha el nem bukott,
mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott!
Ennyi elmebeteget!
Igazságtalan háborúkban is vannak hősök.
T. “Dr. grün”!
Tegnap kihagytam a számításból, hogy atyád a francia ejtőernyős huszárokat is bele keverhette a nótáiba!
Tudni illik ugyanis, hogy a Szolnokon állomásozó “Bercsényi László Ejtőernyős Felderítő Zászlóalj”-nak (a mai nevén “Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj”-nak), van a NATO-ban egy névrokona és testvérszervezete, a legrégebben fennnálló francia katonai egység, a „Les hussards de Bercheny”; hivatalos nevükön 1er Régiment de Hussards Parachutistes (1er RHP), azaz Első huszár ejtőernyős ezred!.
Ez a ma már ejtőernyős ezred jelenleg a világon az egyetlen nevében is huszárezred, és ma már egyedül csak ez a francia katonai egység hirdeti a nevében a világszerte ismert magyar huszárok dicsőségét!
Magyar szempontból különlegességüknek számít, hogy az ezred indulója (himnusza) az ezredet alapító gróf Bercsényi László kuruc kapitánynak a „Gyönge violának letörött az ága…” kezdetű kedvenc dala, amelyet a francia ejtőernyősök mindig magyarul énekelnek, valamint az, hogy az ünnepségeiken magyar huszár egyenruhában parádéznak!
Különleges élmény hallgatni, amikor a francia ejtőernyősök az alábbi tört magyarsággal éneklik az indulójukat:
GYENGE VIOLANAK
LETOROTT AZ AGA
AZ EN BANATOMNAK
NIMCS VIGASZTALASA
SUHOG A SZEL
KESMARK FELETT
EDES ROZSAM
ISTEN VELED
NAGY BERCSENYI MICKLOS
SIRDOGAL MAGABAN
ELFOGYOTT SZEGENYNEK
MINDEN KATONAJA
SUHOG A SZEL
KESMARK FELETT
EDES HAZAM
ISTEN VELED
Az interneten többet is meg lehet tudni róluk, és ott az indulójuk is meghallgatható!
Megjegyzés:
Ez a 08:35-kor bejelentkező “költő” fedőnevű fickó tényleg súlyosan elmebeteg lehet!
Aki ismeri az segítsen rajta, és sürgősen hívja ki hozzá az “OPNI” ápolóit!
Apropó!
Valami rémlik nekem is egy nemzetközi egyezményről, (talán svájci?) hogy az ejtőernyősre tilos lőni!
Hogyan képzeljem el mégis, akkor a zejtőernyősvadászt?!
http://www.youtube.com/watch?v=dxLEHKC1YLM
A svájci egyezmény a lelőtt gépek pilótáira vonatkozott.
Az ejtőernyős támadó deszantra nem vonatkozott.
Királyerdei!
Akkor a Csendesek a hajnalok c. filmben Maruszja helytelenül cselekedett amikor a lelőtt, ejtőernyőn lefelé lebegő fritzre tekerte a gépágyút és nemes egyszerűséggel leszedte mint egy fácánt?!
Ilyenek voltak a komcsik!
Írásjel, te mindig képes vagy magadat alulmúlni. Most már átírod a történelmet is, csak hogy ellent mond a fideszes polgármesternek. Persze addig nem volt bajod a történelemnek ezen pontjaival, amíg a komcsik farkán pöröghettél…
“Bugi”!
Amikor a 11:33-as hozzászólást írtad, akkor még hülyébb voltál mint általában!
Olvasd el Te ökör a korábbi években az 1944. december 4.-i és 5.-i eseményekkel kapcsolatban írt hozzászólásaimat, és tanulmányozd a hadtörténelmet Te barom!
Az “Ejj…” néven fórumozó cimboránk például véletlenül éppen az én 2011. december 4.-i egyik írásomat idézte szó szerint a fenti bejegyzés első hozzászólásaként!
Tehát ismét a hülyeségedről állítottál ki bizonyítványt, Te sötét agyú narancsimádó barom?!
“Bugi”, Te naranccsal helyettesített agyú ökör!
Tekintettel arra, hogy egyedül képtelen lettél volna megtalálni a múltévi írásaimat, alább változtatás nélkül olvashatod azokat!
Ha sikerült elolvasnod a múlt évi írásaimat, akkor utána meséld el, hogy hol és milyen változásokat fedeztél fel a tavaly leírt és az idén leírt szövegekben!
—————————————————
“?!” szerint:
2011. december 02., péntek – 00:19
A csepeli szocialisták 2004. december 4-én tartottak először ünnepi megemlékezést azon a címen, hogy „Csepel lakói 1944. december 4. és december 6. között hősiesen szembeszálltak a nácikkal és a nyilasokkal, és megakadályozták Csepel kiürítését”.
Az alábbiakban bemutatom, hogy a szocialisták fenti kitalációjával szemben, valójában mi is történt 1944. december első napjaiban Csepelen:
1944. november közepén a szovjet csapatok egy hadosztálynyi erővel és többszáz löveggel átkeltek a soroksári-Dunaágon és elfoglalták a sziget déli részét, majd Szigetszentmiklós és a Dunai Repülőgépgyár lerohanása után Csepel község irányába támadtak.
A szovjetek támadásait a Csepel-szigetet védő 1. Huszárhadosztály egységei nem tudták elég hatékonyan feltartóztatni, ezért a német és magyar hadvezetés elrendelte Csepel község déli részének december 4.-én délig történő kiürítését, és az ott élő lakosság Dunaszerdahelyre történő kitelepítését.
A válságos helyzet miatt a huszárhadosztály egységeinek a leváltására, vitéz Ugron István zászlóaljparancsnok vezetésével, Csepelre vezényelték a Magyar Honvédség Szent László Hadosztályába tartozó Ejtőernyős Ezred kb. 1400 fős létszámmal rendelkező II. Zászlóalját.
Az ejtőernyősök december 1-én este váltották le a huszárokat, és ezt követően minden szovjet támadást visszavertek.
A Csepel-szigetet a szomszédos területekkel összekötő Gubacsi-híd ellenőrzését erőszakkal átvették a németektől, és a híd aláaknázását megszüntették.
A lakihegyi rádióadó vonalában megszilárdították a védővonalat, és néhány nap alatt olyan katonai helyzetet teremtettek, amely eredményeként a katonai felső vezetés a december 4.-én délig történő kiürítésére vonatkozó parancsot már december 4-én reggel visszavonta, és Csepel szovjet megszállására csak több mint 3 héttel az ejtőernyősöknek Csepelről történt kivonása után kerülhetett sor.
Időközben a Csepelt védő ejtőernyős katonák háta mögött, „harcias csepeli szoci” személyek december 4.-ére és 5.-ére tüntetéseket szerveztek a csepeli községháza elé, ahol az ötödikei tüntetésen egyes randalírozók kövekkel dobálták meg a községházát és összetűzésbe keveredtek a nyilas rendfenntartókkal.
Ezekre a tüntetésekre hivatkozva állítják ma is a csepeli „szocik”, hogy a tüntetéseikkel megakadályozták Csepel kiürítését, és elérték a kiürítési parancs visszavonását, holott a kiürítési parancs, az ejtőernyősöknek köszönhetően, már az első tüntetés kezdete előtt vissza lett vonva.
A saját hamis dicsőségüket hirdető emléktábla előtt tartott ünnepségeiken azt a valótlanságot szokták hangoztatni, hogy „a tüntetéseken tanúsított hősies elszántságukkal és életük kockáztatásával védték meg Csepelt”.
Ugyanakkor szóra sem méltatják azokat a katonákat, akik a helytállásukkal valóban lehetővé tették a kiürítési parancs visszavonását, és mindaddig megvédték Csepelt a szovjet túlerővel szemben, ameddig más válságos frontszakaszra át nem vezényelték őket.
—————————————————-
csapos szerint:
2011. december 02., péntek – 00:21
Kik akarták kiüríteni Csepelt? Kik szervezték a tiltakozó munkásokat?
Vátesz szerint:
2011. december 02., péntek – 05:21
?! Jól beleköptél Német Szilárd levesébe, így megint szegény Ábel Attilának kell beszédet mondania!
kispajtás szerint:
2011. december 02., péntek – 07:10
Én csak azt tenném hozzá, hogy a napi megélhetési gondokkal küzdő embereknek nincs szükségük a mellüket verő történelemhamisítókra.
Meddig kell még ezeket a hazug “ünnepeket” elviselni?
grün szerint:
2011. december 02., péntek – 08:07
“A történelmet nem lehet megmásítani, csak félre magyarázni!” (ősi dakota mondás) 🙂
———————————————————————–
“?!” szerint:
2011. december 02., péntek – 17:14
A történelemhamisító szocik, történelemcsonkítással vádolják Csepel jelenlegi fideszes vezetését a Csepel Újság című hírblogon, az 1944. december 4.-én és 5.-én történtekkel kapcsolatban vasánap13:00 órától tartandó megemlékezés meghívójában leírtak miatt.
Azok vádolják történelemcsonkítással a fideszeseket, akik a történelmet meghamisítva, több mint 40 éven keresztül hazánk felszabadulásának napjaként ünnepeltették a lakossággal 1945. április 4.-ét annak ellenére, hogy Magyarország meghódítását a szovjet csapatok a 1945. április 12.-én fejezték be, és akkor nem volt szó semmiféle felszabadításról.
1945. április 4.-én csak annyi történt, hogy a szocialista rendszerben szokásos tervteljesítési hazugságokhoz hasonlóan, Malinovszkij marsall táviratban idő előtt azt jelentette a türelmetlenkedő Sztálinnak, hogy „Magyarország meghódítása befejeződött”.
Mivel a jelentés után még 8 napig folytak a harcok magyar területen, és Magyarország elfoglalását a szovjetek sem „felszabadításnak”, hanem „meghódításnak” tekintették, hazugságra alapozott történelemhamisítás volt 1945. április 4.-ét több mint 40 évig Magyarország felszabadításának napjaként ünnepelni.
A „Csepel kiürítésének hősies megakadályozásáról szóló” szocialista mese első emlékünnepségén mondta Glazt Ferenc akadémikus (mszp-s történész), hogy: „A történettudomány szubjektív tudomány, hiszen az emberi elme, az emberi érzelmek belejátszanak a kutatásba, és a következtetések levonásába.”
A történettudomány szerintem is szubjektív volta ellenére megengedhetetlen az a durva történelemhamisítás, amit a csepeli szocik a december 4.-i megemlékezések elindításakor is, valamint most a jelenlegi fideszes vezetésnek a történelemcsonkítással vádolása során megengednek maguknak.
Azon felül, hogy elhallgatják a katonai helyzetben a magyar ejtőernyős katonáknak köszönhető pozitív változást, amely lehetővé tette a Csepel déli részére vonatkozó kitelepítési parancs visszavonását, Bolla Dezső amatőr helytörténész írásaira hivatkozva az alábbi hazugságokkal traktálják az olvasókat:
1.) „Tavaly megpróbálták az egészet elfelejtetni. Az idén mással próbálkoznak. A meghívóban egy árva szó sem esik arról, hogy kivel, miért és kiknek a vezetésével szállt szembe Csepel lakossága és a WM-gyár munkássága.”
Állításaikkal szemben valóság az, hogy Bolla Dezső helytörténész az írásában egyáltalán nem utal arra, hogy kik szervezték az 1944. december 4.-i és 5.-i tüntetést, és kinek a vezetésével szálltak szembe a tüntetők a kitelepítési paranccsal.
Még az mszp nagy ászának tekintett Glazt Ferenc akadémikus történész is csak annyit említ, hogy „harcias szocik” nem engedték, hogy akik szekerekre pakoltak, azok elhagyják a község határát.
2.) Állítják, hogy „A község háborús pusztítástól kimerült, elkeseredett lakói és a gyár kiürítését megakadályozó munkásai egységben szálltak szembe a náci, fasiszta fegyveresekkel, és megakadályozták Csepel kiürítését.”
Állításuk azért hazugság, mert a kiürítési parancs úgy szólt, hogy „A Budafoki Kutya villától a Pesterzsébet Jutagyár melletti kápolnáig húzott egyenes vonaltól délre eső részről Dunaszerdahelyre kell szállítani a családtagokat, de a családfők, és a gyári dolgozók maradnak.”
Látható, hogy kiürítési parancs nem egész Csepelre, hanem annak csak Csepel déli térségére vonatkozott, és ott is csak a családtagok biztonságba helyezésére irányult. Szó nem volt családfők és gyári dolgozók kitelepítéséről és a gyár kiürítéséről, de a szocialista történelemhamisítók ennek ellenére mégis egész Csepel kitelepítéséről és a gyár kiürítéséről hazudoznak”.
3.) Most közzétett írásukban a szocik azt állítják, hogy „december 4-én délelőtt sok ezer ember indult a községháza felé”.
Ezzel szemben Glatz Ferenc akadémikus történész azt mondta el az első megemlékezés alkalmával előadott ünnepi beszédében, hogy „december 4.-én több száz fő nyomult az Imre térre és azt követelték, hogy állítsák le a kitelepítést”.
Valószínű, hogy a Glatz Ferenc akadémikus által mondott „több száz fő” közelebb áll az igazsághoz, mint a Csepel Újság hírblogon most emlegetett „sok ezer fő”.
Tehát az érintettség előző pontban ismertetett hiánya miatt közel sem lehetett olyan jelentős a tüntetésen résztvevők létszáma mint amilyen óriásinak a most hazudozók és vádaskodók azt láttatni szeretnék.
4.) Írják most, hogy „ 1944. december 5.-én köveket dobáltak a községházára, betörték a pénztár ablakát, majd a tömeg a a Munkásotthonnal szembeni nyilas parancsnokság elé vonult, ahol a nyilasok néhány tüntetőt letartóztattak. Kiszabadításukra négy ifjúmunkás vállalkozott. A foglyokat sikerült kiszabadítani, a kialakult tűzharcban Kormos László és több nyilas életét vesztette.”
Szerintem ennek a december 5.-i tüntetésnek és randalírozásnak végképp semmi köze nem volt az előző nap visszavont kitelepítési parancshoz, ezért a fent ismertetett szoci hazudozásból azt a következtetést vonom le, hogy a szociknak nagyon hiányzik a november 7.-i nagy ünnepük, ezért szeretnék a saját nagyságuk ünneplése céljából november 7.-ét ezzel a november 4.-i kisebb ünnepléssel pótolni.
A Csepel Újság cikkében leírt többi történelemhamisító hazugságot részletezni sem érdemes.
—————————————————-
Ha elolvastad a fenti szövegeke, akkor Tied a szó buzi “Bugi”!
Sorold fel az egy év alatt bekövetkezett változásokat Te baromarcú narancsimádó!
A katona a hazájáért harcol, ha magyarföldön támadó ellenség ellen harcol, legyen az bár orosz, német, amerikai, török, tatár vagy bárki! Mindenképpen tisztelet illeti, ha pedig az életét áldozza, a hazának gondoskodnia kell hátramaradott hozzátartozóiról!
Glatz egyébként kiállította magáról a bizonyítványt, amúgy meg nyilatkozzon már arról, milyen tanácsokat adott Medgyessyvel együtt Tóth Mihálynak, mint a Stratégiai Tanácsadó testület tagja, és mennyiért?!
http://csepel.info/?p=22287#comment-140390 “Identitás: ez lett a fedőneve a hatalmi marakodásnak”
Vátesz szerint:
2012. október 15., hétfő – 18:54
“A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.”
(Glatz Ferenc: “A magyarok krónikája”, Budapest, 1996. 9. oldal.)
“Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció, görbe lábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el…” Ez az idézet pedig szintén Glatztól való, a Duna Tv-n 2007. augusztus 20-án délután hangzott el.