“Nemsokára megtudtam, hogy a munkahelyemen én vagyok >a román gyerek<”
Határátkelő Blog
Csodálatos történet következik ma, mely Erdélyben indul és Magyarországon át vezet Amerikába, aztán… Hogy mi lesz aztán, azt még nem tudni, mai szerzőnk, Tibor is csak annyit tud, mit szeretne: egyszer magyar gyümölcsfákat metszeni.
„Nem vagyok a szokványos magyar vándor, ugyanis Erdélyben születtem, de a rendszerváltás után azonnal Magyarországra mentem, mint ahogy a kalitkába zárt madár azonnal kiröppen, amint alkalma adódik rá.
Egész gyerek- és fiatalkorom úgy telt, hogy a szüleim intelmeit követve úgy kellett viselkednem, tanulnom, dolgoznom ahogy az egy becsületes erdélyi magyar gyereknek szükséges, mert mint a népmesében, háromszor annyit kellett felmutatnom, mint román felebarátaimnak ahhoz, hogy (talán) ugyanazt az eredményt produkáljam. Ezt gyerekfejjel nehéz elfogadni, mint minden kiképzést, de utólag jól jött.
Én lettem „a román gyerek”
Bizony, nagy volt az eufória, amikor Magyarországra jöhettem. Véreimhez, nemzetemhez. De nemsokára megtudtam, hogy a munkahelyemen én vagyok „a román gyerek”. Sokan gratuláltak nekem, hogy román létemre milyen jól beszélek magyarul. Kiábrándító volt.
Megint bizonyítanom kellett évekig, a barátaim, a kollégáim és a hatóságok előtt, hogy magyar vagyok (én, akinek az összes felmenőjének a családneve magyar: Pataki, Győri, Kanyaró, Takács, Kiss, Bíró, Szalay, stb.). No meg persze azt is, hogy becsületes, tisztességes és megbízható vagyok.
Az állampolgársági kérvényemet először visszautasították, mert „nem nyert bizonyítást”, hogy a magyarországi megélhetésem biztosított. A munkáltatóm ugyanis a kor divatjának megfelelően minimálbéren jelentett be, de én már azért is hálás voltam, hogy robotolhattam neki.
Mindent csináltam
Tizenhat évet húztam le azon a munkahelyemen, a vendéglátóiparban. Mindent csináltam a mosogatástól a felszolgáláson és a főzésen át a beszerzésig és a könyvelésig. Az utolsó éveket étteremvezetőként dolgoztam, de nem volt szabad hétvégém, magánéletem, karácsonyom évekig, és ez idő alatt vagy albérletben, vagy később egy spejz nagyságú szolgálati szobában laktam.
Közben a „magyar” kollégáimtól állandóan azt hallottam, milyen drága a hús, már megint esik az eső, megint nem lehet olcsó fájdalomcsillapítót kapni, a bevándorlók elveszik a munkahelyeiket, késett a busz, és valamiért ezen a nyáron sem tudnak menni „Horvátba”….
Betelt a pohár.
Florida, majd Ohio
Kijöttem Amerikába, megkeseredve, megöregedve, dacból. Sok átvitatott éjszaka árán kirángattam magammal a (magyarországi magyar) feleségem és a kislányom. Először Floridában telepedtünk le, próbálkoztunk, de nem ment.
Két hónap múlva felköltöztünk Ohio államba, egy csendes északi kisvárosba, ahol az egyik (harminc éve itt élő) barátom egy kis kávézót akart nyitni, és a tanácsaimra, tapasztalatomra volt kíváncsi.
A megnyitás előtt két évig dolgoztam az épület átépítésén falbontástól vízvezeték-szerelésig mindenen. Emellett bármilyen más munkát is elvállaltam úgy, hogy szabadságom, mióta kijöttem, nem volt. Lehetett volna, de nem volt.
A kávézó mellett nyitottunk egy éttermet is csirkepaprikással, húslevessel és töltött káposztával annak rendje s módja szerint. Az amerikai és magyar ételek mellett néhány német, román és olasz fogással is.
Küzdelem és harc
Hogy könnyű lenne nekünk itt, Amerikában…?!!? Nem, nem könnyű! Küzdelem és harc. Lemondás, fogcsikorgatás, kesergés, munka, de ehhez szoktam gyerekkorom óta. Amikor otthoni barátaim megkérdezik, mit csinálok a szabadidőmben, mindig azt mondom, hogy olyankor szoktam túlórázni.
Persze mindennek megvan a szépsége is. Az igazság az, hogy boldogok vagyunk, most már vannak hétvégék is. Megszületett a második szépséges kislányom is, a nagyobbik pedig a büszkeségem, szemem fénye.
Közben megnyitottuk a harmadik egységünket, a pizza részleget is, és minden működik. Mehetne jobban is, de nem siránkozunk, globális recesszió van. Legalábbis ezt mondják azok, akiknek van idejük figyelni a lesújtó híreket…
Hazamenni…
Ha valaki megkérdezné, mit tervezek a jövőmben… nos, testvéreim, igen, haza szeretnék költözni. Metszeni a gyümölcsfáimat és nevelni a gyerekeimet, amíg erőm engedi. Mert hiába befogadó ez a gyönyörű, erős és gazdag ország…
Ahogy az egyik földim mondta:
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék
Százszor is, végül is.”
“Dacból jöttem ki Amerikába”
Erre csak a Gézát tudom idézni:
“Mi meg kalandvágyból maradtunk itthon!” ))) 🙂 (((
Dr. grün szerint:
2012. január 30., hétfő – 08:53
“Dacból jöttem ki Amerikába”
Erre csak a Gézát tudom idézni:
“Mi meg kalandvágyból maradtunk itthon!” )))
Nem érted a lényeget.
Ha egy romániai, szlovákiai, szerbiai vagy kárpátaljai magyar – aki a nagypolitika hülyesége miatt szakadt külföldre, ha Magyarországra átjön, azt várja, itt tárt karókkal, szeretettel várják. Aztán rájönnek, hogy ezek az “anyaországi magyarok” leszlovákozzák, lerománozzák, szerbnek, ruszkinak “becézik” őket. Persze, ez a jó szándékkal Magyarországra települő, jobb sorsot remélő hazánkfiának nagy csalódás.
Úgy, hogy kedves zöld doktor, Te sem vagy különb a többinél.
Bocs: …tárt karokkal…
lucifer!
Pont ezt mondom én is amit Te!
Kár volt azért több ezer kilométert utaznia, hogy lerománozzák! Azt nálunk is megkaphatta volna és még ráadásul fizettünk volna érte!
Siegmund Freud sivalkodna a gyönyörtől, ha látta volna “tárt karókkal” a tudatalattidból jövő gondolatodat, amit rémülten helyesbítettél!
Gondolod, hogy képmutatónak jobb lenni?! ))):-) (((
az elhazudott történelem tehet róla, hogy a magyar emberek-tisztelet a kivételnek- románoznak le magyar embereket! szomorúúúúúúúú!
a szocializmus megtette máig tartó hatását,” köszönjük”.
Figyelj csak grün!
“Bizony, nagy volt az eufória, amikor Magyarországra jöhettem. Véreimhez, nemzetemhez. De nemsokára megtudtam, hogy a munkahelyemen én vagyok „a román gyerek”. Sokan gratuláltak nekem, hogy román létemre milyen jól beszélek magyarul.”
Nem Amerikában,hanem itt “románozták” le.
Dúl a kádárizmus.
Végleg hazatérő nyugdíjasok is megkapják a “disszidens” és hasonló aljasságokat,és minden vonalon betartanak nekik,hogy ne érezzék magukat otthon.
Ebben a csepeli önkormányzat élen jár.
T.Tóth Mária! 50 évvel ezelőtt ugyanúgy benne volt a tankönyvekben, hogy Trianon
után mekkora nemzetrészek maradtak az új határokon kívül, aki akarta megtanulta.
Ez a része nem volt rendszerfüggő! Az tény, hogy a kisantant csapatok túlkapásait
nem említették.
Királyerdei!
Gondolod ha a jueszében megkérdik, hogy vacjornésönaliti akkor azt mondja, hogy én egy kivert magyar vagyok?!
Innen is, onnan is?! ))) 🙂 (((
Ebihal kimehetne egy kicsit Erdélybe,vagy a felvidékre magyarkodni,lehet ,hogy változna egy kicsit az egoja.Azért,mert Trianonban elvették az ország kétharmadát,azért a határon kívül rekedt emberek még magyarok maradtak.Sőt!Az ebihal félék tanulhatnának tőlük egy kis hazaszeretet,ha az ilyet meg lehet tanulni.Azért az,hogy anyaország az nagyon szép szó.Nem gondoljátok?Az anya nem szokta a gyerekeit megtagadni éljenek a világ bármelyik részén is.
Tóth Kati írta:
“Azért az, hogy anyaország az nagyon szép szó. Nem gondoljátok? Az anya nem szokta a gyerekeit megtagadni éljenek a világ bármelyik részén is.”
Én meg ehhez annyit fűzök hozzá, hogy a szülőföldjét és szüleit szerető gyerek nem szokta a jobb megélhetésért elhagyni a szülőföldjét és a szüleit!
Ha engem valaha kitoloncoltak volna ebből az országból, akkor kerülő úton visszaszöktem volna.
Ebből a nézőpontból ítélem meg az érdekeik miatt szabadon távozó disszidenseket, és csak az 56 utáni megtorlás elől menekülőket mentem fel a szülőföldhöz és a szüleikhez való a hűtlenség vádja alól!
“?!”
Könnyü ezt Bp.-ről mondani! Üldözött valaki is azért mert magyar vagy? Senki!
Én megtudom érteni őket.
Kedves “demokrácia”!
Egyem azt érzékeny és szolidáris lelkedet!
Mit gondolsz, nekem és sok más hozzám hasonló demokratikusan és függetlenül gondolkodó, soha egyetlen párthoz nem tartozó embernek nem kellett ebben az országban sérelmeket megélni?
Ahhoz, hogy a mindenkori politikai hatalmat gyakorlók talpnyalóival nagyjából azonos jogaim legyenek és azonos elismerésben részesüljek, mindig sokkal magasabb szinten kellett teljesítenem, mint az éppen hatalmat gyakorló párt csicskásainak.
Ennek ellenére, álmomban sem fordult meg az agyamban, hogy a sérelmeim vagy az itthoni teljesítményemmel más országokban elérhető jobb anyagi körülmények miatt elhagyjam a szülőföldemet, a szüleimet, a hazámat úgy, mint ahogy a vitaindító cikkben szereplő személy (ahogy írja, “dacból”) elhagyta a szüleit és a szülőföldjét, majd pedig az anyaországát.
Az ilyen álszent módon siránkozó disszidenseket annyira sem becsülöm, mint a kutyámat, mert bármikor hazajöhetne az anyaországába, vagy a szülőföldjére ha valóban akarna!
Tóth Kati! Úgy látom megint figyelmetlenül olvastál! Tényeket írtam, a hazaszeretet-
ről egy szót sem! Arról kérdezd meg a panaszkodó cikkírót , mert nagyon úgy tűnik,
számára az anyagiak fontosabbak. Ezer és ezer számra maradtak itthon a hozzá
hasonló sorsú anyaországiak, mert ők is ki voltak/vannak szolgáltatva a munkaadók-
nak, ők is minimálbéren vannak.
Valaki döntse már el!
Egy hazáját elhagyni készülő orvos mit szeret
A hivatását vagy a péztet?!
A proli, az proli. Neki az elcsatolt területen lakó magyarok románok, ukránok, csehszlovákok, jugók.
Van aki még most is Kárpátokon túli területet ír Kárpátalja helyett.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
A proli, az proli. Az állandóan prolizó üres fejű “nagyapó” pedig egy büdös bunkó!
Ceterum censeo… “nagyapó” nemcsak akkor hazudik, ha kinyitja száját, hanem már akkor is, amikor bemutatkozik, és már akkor is lop, amikor más emberek még az igazak álmát alusszák.
Hajlott gerincű felkiáltójel! Miért méltatlankodik? Vállalja fel, hogy proli, ahogy ezt a “Vörös Csepel” utódkocsmájában teszi.
Még egy korsó, még több düh!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Kedves erkölcsileg lenullázódott “bérkommentelő”, sokáig a prolik nyakán sportállásban élősködő volt MSZMP-tag és volt munkásőr “nagyapó”!
Te olyan hülye vagy mint hat pár leselejtezett rendőrcsizma.
Ezzel minden rád vonatkozó fontos dolgot leírtam. A többit nem érdemes részletezni.
Ceterum censeo… “nagyapó” nemcsak akkor hazudik, ha kinyitja száját, hanem már akkor is, amikor bemutatkozik, és már akkor is lop, amikor más emberek még az igazak álmát alusszák.
Huu…milyen érdekes menten elsírom magam. Ma néztem végig a német ZDF-en a román (mert ő az) Caucescu meg Elena kivégzését,1989.december 30, úgyhogy másnap nagy buli lehetett Romániában, olyan numá numá numá éj, dragosztán tinej 🙂 egy csepp sajnálat sem volt bennem, pedig azért egy másik oldalról megközelítve ezt a kicsit sem egyszerű 25 éves uralmát….. ők vissza tudták fizetni az államadósságukat, és a házaspár halála után adósodott el újra Románia egy életre, mint mi magyarok)
Ti nem értitek mi van ideírva, ezt csak az érti meg, aki szintén külföldön él, mint én is és óriási erővel bíró MAGYARSÁG-TUDATRA ébredtem, lehet engem ezért kinevetni, de erről nem mi Magyarországon született egyszerű emberek tehetünk, hogy nem tudjuk mi magyarnak lenni, vagy hogy az erdélyire azt mondjuk (ki tudja miért ?) hogy na a román, vagy a Felvidékire, hogy szlovák, de Emberek, ha állampolgárságilag nézzük, igen mindenki az amilyen a passport, de a lélek más. Erről a mi alapvető fajunk tehet szerintem…..persze a politika is nagy szerepet játszik itt, a szégyenteljes 50 év a ruszkikból, undorító sose térjen vissza, volt itt török, német, tatár, csak az nem jött ide ai tényleg nem akart (Dzsingiszkán járt itt?) és az elnyomás alatt hogy is ébredhetnénk tudatra, leépítették a kelet európai kommunista országokban az embereknek a gondolkodásképességét, akár elhiszitek, akár nem, tudatosan felépített masinában, gépezetben vagyunk, innen nem lehet világgá menni. Ez a srác okos volt, rájött itt ugyanolyan begyökösödött emberek vannak, mint Romániába, a szint ugyanaz, gyűlölködés a saját fajunk ellen, mert önmagunkból is kiábrándultunk már, a sok szardobálás, amit mi magyarok ittunk meg, a sok megalázás, a sok csalódás, gyötrelem, amin átmentünk mi magyarok (50 más népcsoport vérével a DNS akárminknben) én sokszor nem csodálkozok, ha a mai gimnazisták 40%-a külföldön képzeli az életét. Otthon nagyon régen ellopták tőlünk az előrejutás lehetőségét, mert nyakunkon a dávidstern…. pedig mi magyarok, akik olyan érzelmes emberek vagyunk, akik olyan szenvedéllyel bírunk, akik szinte a világon a leghangosabban éneklik a Himnuszt bárhol legyenek, mi magyarok, akik összedörzsölt tenyérrel nevetjük ki magunkban a sok külföldit, aki sosem fogja tudja az igazi magyar gulyást megfőzni, mert nincs hozzá érzékük, orruk, affinitásuk….,
ÉN IS HAZA FOGOK MENNI MAGYARORSZÁGRA, CSEPELRE, MERT ÉN MEG A CUKORSÜVEGFENYŐÁGAKAT AKAROM VISSZAVÁGNI, HA A GYANTA MÁR NEM ÁRAD BENNE…. tök mindegy ki miért jönne HAZA Magyarba, én itt külföldön lenézett senki vagyok, kelet európai kurvának hívnak, mocskos bevándorló, lopós keleti yugó disznó, meg el akarom venni a javukat, meg hogy ellopom a helyiektől a férjhez menséi lehetőséget, mert mi kelet európai nők csak a pinánkkal tudunk nyugati pasit szerezni, szóval eléggé durván nyílvánulnak már nagyon sok országban a világon külföldiek ellen, én négy országban éltem eddig….. Ez a világon mindenhol így van ám, de csak addig szórakoznak az emberrel, míg a másik oldal meg nem látja/ismeri a kritizált lényt.
Sajnos fogy a türelem a világ lakosaiból…. de tényleg amúgy bárhova mehet az ember, mondja hogy Erdély, angolul ugye Transylvania németül Siebenbürgen. amit ki akarok ebből hozni, az csak annyi, a legtöbb európai fejében van térkép nem úgy mint az amerikaiaknak, és amikor kimondja bárki bármilyen nyelven itt Európában hogy Erdély, már Romániához tartozik (bármennyire fájó jogilag is) Csóri ember, akinek itt olvastam a kalandjait, nem adta fel, végigcsinálta és aki ezért nem mond akár bajsza alatt is egy (fuu bassza meg de jó neki, ez nem semmi) akkor az irigy, minden elismerésem, hogy végre boldog, elvan az asszonnyal bevállaltak még egy gyereket, SZUPI 🙂
na még írnék, de tudom uncsi vagyok…. hajrá külföldön élő Magyarok! Hajrá szeretett Magyarországon élő Magyarjaink 🙂