Csepel.info

Csepel.hu

Az önkormányzat saját halottjának nyilvánította Benkő Viktornét, született Krug Ilonát, aki 83 éves korában hunyt el októberben. Négy cikluson át, 1990-től 2004-ig volt a csepeli önkormányzat tagja a Munkáspárt képviseletében.

Barátai, kollégái főként úgy emlékeznek rá, hogy képviselőként és a szociális bizottság elnökeként rendkívül sokat fáradozott a csepeliek egészségének megőrzéséért és javításáért. 

Emlékezetes az a pillanat, amikor egy általános iskola negyedik osztályába járó gyermek nem látta jól a táblát, ezért az első padba ültették. De hiába került közelebb a táblához, a szemével akkor sem érzékelte jól a táblát, és azt sem, mi volt ráírva. Nem a figyelmetlenségével volt baj, hanem a szemével. Mivel Csepelen abban az időben nem volt gyermek szemészeti szakrendelés, a tanulót távoli kerületekbe küldték kivizsgálásokra. Benkő Viktorné – Ilonka néni – képviselőként tudomást szerzett az esetről, s addig nem nyugodott, míg Csepelen létre nem hozták a gyermek szemészeti szakrendelést. Ezt követően az orr-fül-gége gyermekrendelést is megszervezte a kerületben. Alighanem saját gyermekkori tapasztalata vezérelte, hogy a gyerekeket nem szabad cserbenhagyni, különösen a hátrányos helyzetű, szegény sorsú ifjoncokat kell pártfogolni.

Ilonka nénire férjével, Benkő Viktorral együtt emlékezünk, aki jelenleg is a Munkáspárt tagja. A házaspár 59 évig élt együtt.

– Zalaszántón születtem, és 1949-ben kerültem Csepelre – mondja a férfi. – Eredeti szakmám asztalos, de az elöljáróságra – akkor így hívták az önkormányzatot – gyermek- és ifjúsággondozóként kerültem. Abban az időben olyan szegénység volt Csepelen, hogy sokan a homokbuckákba vájt bádogkunyhókban laktak. Jártam a környéket, hogy segítsünk a családok, gyerekek szociális helyzetén. Osztottunk élelmiszert, ruhát, máskor pénzsegélyt. Később kineveztek a kerület úttörőtitkárának, majd a budapesti úttörőközpontba kerültem. Feleségemet 1950-ben ismertem meg, majd 1952-ben összeházasodtunk.
– Hogyan történt a megismerkedés?
– Ilonka Pécsről származott, s pedagógusként dolgozott. Általános iskolák alsó tagozatán és a felső tagozaton tanított matematikát és fizikát. A Petőfi téri általános iskolában oktatott, amikor megismerkedtünk. Később a Szent István út 170. és a régi Rákóczi iskolában is tanított. Akkor még Budán lakott a szüleivel, onnan járt Csepelre. Amikor összeházasodtunk, egy ideig kényszerűségből külön éltünk, mert nem volt közös lakásunk: én albérletben éltem, ő pedig a szüleinél. Egy évre rá kaptunk egy lakást a Petz Ferenc utcában, ahol aztán az egész életünket leéltük.
– Milyen munkákat végzett a felesége később?
– Nevelőként, személyzeti vezetőként dolgozott országos hatáskörű szerveknél, többek között az oktatási minisztérium pedagógusképző főosztályán. Legfőbb céljának azt tekintette, hogy a szegény sorsú gyerekeken segítsen. Amikor 1989-ben kettévált az MSZMP, nem léptünk át az MSZP-be, hanem mind a ketten a Munkáspártban maradtunk, mert itt képzeltük el a munkások érdekeinek védelmét. A Munkáspárt volt az, amelyik megtartotta eredeti célját, hogy leküzdjük a szegénységet és az embertelenséget. Különösen akkor erősödött meg az elhatározásunk, amikor a Munkáspártot igyekeztek elszigetelni. Ebben nagy szerepe volt az MSZP-nek is, amellyel a feleségemnek sok vitája volt. Ilonka a Munkáspárt kerületi vezetője lett és számos civil szervezet tagjaként is tevékenykedett.
– Mi volt a baja az MSZP-vel?
– Nagyon bántotta, ezért kemény kritikával illette a közösségi tulajdon felszámolását, az önzést, harácsolást, embertelenséget, amely jellemző volt az önkormányzatra és a rendszerváltás pártjaira is. Az MSZP három cikluson át volt hatalmon az országban, de nem védte meg a baloldali értékeket, hanem feladta azt. Ez elfogadhatatlan volt feleségem szemében és számomra is. Átláttunk a hatalomra került pártok napraforgó, színüket váltó emberein. Jelenleg a tőkések abszolút hatalma figyelhető meg az országban, s ennek az MSZP is az oka. Részt vettek abban, hogy a korábbi jó dolgokat tönkretegyék. Ilonka összetűzésbe került a csepeli vezetőkkel a kórház megszűntetése miatt, mert a Munkáspárt a kórház megtartása mellett állt ki és tüntetett érte; kardoskodott a privatizáció ellen, a közvagyon elherdálása miatt, szót emelt a hajléktalanokért, hogy szállást biztosítsanak nekik és segítsék a munkába állásukat. Feleségem mindenkivel együttműködött, akik a csepeliek sorsáért aggódtak és tevékenykedtek.
– Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor felesége önkormányzati képviselő volt?
– Ilonkát még azok is tisztelték, akik politikai ellenfelei voltak. Feddhetetlen volt, még a gyanú árnyéka sem vetült rá. Számos elismerésben részesült, megkapta a Csepelért Díjat. Tagja volt az oktatási bizottságnak, majd a szociális és egészségügyi bizottság elnöke lett. Egy Semmelweis napi ünnepségen 2005. júniusában egyik méltatója sorolta fel érdemeit. Feleségem részt vett az iskolai egészségügyi hálózat kiépítésében, a gyermekek számára megszervezte a szakrendelést, elindította a kardiológiai rendelést, kialakította a háziorvosi körzeteket, szorgalmazta az ingyenes szűrőprogramokat, fáradozott a fogorvosi gépek cseréjéért és az orvosi műszerfejlesztésért. Mindenek előtt pedig a hátrányos helyzetű gyerekek segítését tartotta szem előtt. Állami elismerésként megkapta az oktatásügy kiváló dolgozója, valamint 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését is.

Benkő Viktorné hamvasztás utáni búcsúztatása 2011. november 28-án 13 órakor lesz a Fiumei úti temető szóróparcellájában.

Csarnai Attila- csepel.hu

This entry was posted on 2011. november 15. kedd at 13:46 and is filed under Önkormányzat, Csepel, Pártok, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.