Építészfórum
Ilyen volt…
2009 jeles év a Csepel-Királyerdői Református Egyházközség életében. Ekkor találtak ugyanis egymásra a megfelelő imaházat nélkülöző hívek és a jobb sorsra érdemes – egykor fogadóként, könyvtárként, lazarista rendházként és idősek otthonaként is üzemelő -, 1930-as években épült Schmidt-villa.
A felújítás és fenntartás fejében 99 évre megkapta a használati jogot a közösség, ezzel egy több mint hatvan éve szűkös körülmények közt működő gyülekezet találhatott itt új otthonra. A felújítás és áttervezés folyamatáról az építész tervezők, id. Szakál Ferenc, a 2010-ben Junior Prima díjjal kitüntetett ifj. Szakál Ferenc és Csorba Réka meséltek.
A körülbelül 83 fős gyülekezetből 50-60 rendszeres látogatója van a most felújított templomnak. A közösségi terek mellett egyéb kiszolgáló helyiségek is létesültek: a földszinti mosdók, a gyermekszoba, illetve az emeleti lelkészlakás és a két tágas, hittanoktatásra alkalmas csoportszoba együttesen alkotja azt a kerek egészet, amely megfelelő, méltó hátteret biztosít a kis gyülekezet életének.
… ilyen lett
A térszervezést az adottságok és a szertartásrend, valamint a hívek itteni egyéb tevékenységei határozták meg. Amíg az épület lazarista rendházként üzemelt, a félköríves kiugró szolgált apszisként, és a ház főfalai által jóformán háromhajós templomszerkezet alakult ki. A református szertartások azonban másféle teret kívánnak az Úrasztala és az igehirdetés középpontba helyezésével. A reformáció után az érintett középkori katolikus templomok átalakítása során leggyakrabban a négyezetben, a hossz-, és keresztházak találkozásában helyezték el az Úrasztalát és a szószéket. Az átépítés során hasonló alapvetésekkel indultak el a tervezők.
A két utca között fekvő, ék alakú telek határozta meg a funkciók felosztását. Az egykori három „hajóból” a főfalak kibontásával kettő lett a tulajdonképpeni templomtér, a hátsó homlokzat mentén pedig a gazdasági, kiszolgáló terek sorakoznak. Innen indul az emeletre vezető lépcső is. A főbejárat kialakítása a tervezés egyik igen fontos kérdése volt. A tervezők egyfelől adottságként kezelték magát a villa épületét, amelyhez kívülről a helyi védettség miatt a lehető legkevésbé szerettek volna hozzányúlni. Szükség volt ugyanakkor egy olyan fedett, de még külső előtérre, ami alkalmas arra, hogy a hívek érkezéskor és távozáskor találkozzanak, néhány szót váltsanak, illetve építészeti jelként hirdesse a funkciót. További kötöttséget jelentett a kertben található védett faállomány.
A tervezők a régi, az épülethez utólag hozzátoldott szélfogó elbontása és újraépítése után faoszlopokon nyugvó előtetőt és ugyancsak ferde, faoszlopokra állított haranglábat álmodtak meg. A forma és az anyagok használatával elérték, hogy a kertbe lépve a mesterséges, épített elemek nem válnak el élesen a Királyerdő fenyőligetétől, hanem egyszerűen a „fák a fák közt” élményt nyújtják a belépőnek. A tető finom mozgása, szögtörései ugyancsak oldják a forma egyszerűségét, egyben kapcsolatot létesítenek a villaépület és a kert között.
Belépve kis előtérbe jutunk, innen nyílik a tulajdonképpeni templomtér, amelyben benyomásunk ismét ugyanaz: egy épített ligetben járunk. A tér világos, reggeltől estig finoman változó fényviszonyok teszik meghitté és otthonossá. A fehér falak, a fehér, üvegburás lámpák kontrasztjaként a meleg árnyalatú fapadló és a fabútorok ugyancsak a természetet csempészik be a nagyterembe. A szögletesen kiugró apszis tömör fala az egyetlen, amelyet a külső falak közül az áttervezéskor megbontottak – az újabb izgalmas fényeket becsalogató üvegtéglák kedvéért. A belső tereket azonban teljesen újra kellett gondolni. Egyes főfalak kibontásával született meg az az izgalmas, kör keresztmetszetű oszlopokkal tagolt térszerkezet, amely a liturgikus tér működését a leginkább szolgálja, s egyben lehetővé teszi, hogy a kiszolgáló funkciók is jobban, sokoldalúbban használhatók legyenek.
A tervezés során két fontos célt tűztek maguk elé az alkotók. Egyrészt fel akarták oldani a lakóépület és a szakralitás közti látszólagos, formai és funkcionális ellentmondást, másrészt el akarták érni, hogy a belsőépítészet ne szoruljon háttérbe. Adottságként kezeltek minden építészeti elemet, igyekeztek a lehető legkevesebb bontással és beavatkozással elérni a kívánt hatást. Ennek eredményeként jött létre az a beépített bútorként megfogalmazott szószék, valamint a mellé természetes módon beékelődő orgona és Mózes-pad, amelyet részben a két fiatal tervező Portugáliában eltöltött tanulmányútja inspirált. Felmerült egy monolitikus, épített szószék lehetősége is, a végső terv pedig hosszas vívódás végeredményeként jött létre. Egyfelől a nem túl nagy, mintegy 3,5 méteres belmagasság könnyed belsőépítészeti elemeket kívánt, a centrális tér ugyanakkor hangsúlyos, erős fókuszt igényelt. Az ipari fapadlóval kapcsolatot kívántak létesíteni. Lassan kialakult a végleges forma, amely – amellett, hogy a fenti kívánalmaknak megfelel – nincs hozzáépítve a falhoz, könnyen szerelhető, elemei cserélhetőek. A korlát tekintetében különböző áttört, áttetsző, teljesen tömör, színes és homogén anyagokkal kísérleteztek, mígnem megszületett a végleges, egyszerű mintával perforált, rétegelt lemezek gondolata. A minta egészen egyszerűen egy technológia eredményeként jött létre, a lemezekbe vágott minta végére ugyanis kerek furatot kell készíteni. Ezt az egyszerű, őszinte technológiát ültették át díszítőelemként a mellvédekre. Ugyanez a tervezői magatartás érhető tetten az egész berendezésben, a rétegelt lemezek látszó csavaros rögzítésén, a látszó élek felvállalásán. A besüllyesztett spotlámpák meleg fénybe vonják a finom fa felületeket. Leheletnyi kontrasztként izgalmas hátteret ad a fal hűvös, kékesfehér, kissé csillogó üvegmozaik burkolata. Az elrejtett szekrényekben a különböző technikai berendezések és a hangosítás tárolható. A régi berendezésből két elemet hoztak át az új épületbe: az énekszámokat jelző táblát és az Úrasztalát.
Az építészek nagy gondot fordítottak a világítás megtervezésére. Felmerült az álmennyezet, az ebbe süllyesztett lámpák, vagy valamiféle világító álmennyezet gondolata, azonban a tér méretei és belmagassága nem igazán volt alkalmas erre. Végül a spotok mellett a teret a bárányok kolompjára hasonlító formájú fehér, matt üvegburákkal világították meg, melyeknek rasztere szépen illeszkedik az épület helyiségeire, ugyanakkor cseppet sem szigorú, inkább az „épített liget”-jelleget erősítik.
Az egész épület akadálymentes kialakítású. A liturgikus tér a rakatolható mobilszékeknek köszönhetően átrendezhető, ezáltal többfunkciós rendezvénytérként is használható. A kisgyermekkel érkezőknek komoly segítség a liturgikus tértől ablakkal leválasztott gyermekszoba, ahova a kisgyermekesek visszavonulhatnak, s amíg a pici játszik, a szülők figyelemmel kísérhetik az istentiszteletet az ablakon át, illetve a kihangosítás segítségével.
Az alacsony költségvetés ellenére nagy odafigyeléssel végzett tervezői munka után hasonlóan gondos kivitelezői hozzáállás és munkavégzés biztosította a végeredmény kitűnő minőségét. Folyamatos tervezői jelenlét mellett, jó szakmai együttműködéssel, hihetetlenül gyorsan zajlott az építkezés: januári felvonulás után május 21-én megtörtént a templom felszentelése.
Mizsei Anett
Jobb későn mint soha… 🙂
Mindemellett örülök, hogy megmenekült az épület és tényleg kifogástalan munkát végeztek.
szép munka volt, valóban. Megmaradt az épület és hasznos funkciója lett.
De mi lesz régi gyülekezeti házzal
?
Azt eladták már rég, ha a Martinász utcaira gondolsz?
Végre egy jó hír! Gratulálok hozzá!