24 fiatal salgótarjáni roma játékos igazolt egy csepeli klubhoz
Hetek
Salgótarján, Zöldfa utca. Néhány éve még a név hallatán is elborzadt, aki a környéket ismerte. A rendőrautó sem mert arra kanyarodni. A lakók többsége bűnözésből élt, s olyan brutalitás is megtörtént, hogy egy férfi szamurájkarddal levágta az anyósa fejét.
A salgótarjáni romatelep azonban mára teljesen megváltozott, hála a Hit Gyülekezetének – és a közösségépítő sportnak, a focinak. Noha a szegénység még ma is nagy probléma, a lakók megszelídültek, s a rendőrautó sem tart attól, hogy naponta végigguruljon a környéken. Az utcakép konszolidáltabb, a házak előtt fiatalok csoportokban beszélgetnek, a Szanszirónak nevezett, hepehupás grundon pedig gyerekek rúgják a bőrt.
A változás fő mozgatórugója, hogy sokan keresztény hitre tértek, s további előrelépést jelentett, hogy hívők, nem hívők megtalálták örömüket a futballban. A legtehetségesebbek pedig egy fővárosi teológushallgató, Lugosi Zoltán (csoportkép, felül középen) menedzselésének köszönhetően felvételt nyertek a kormányprogram által is kiemelt fontosságú Bozsik-programba.
„Sokat töprengtem azon, mi az oka, hogy a magyar futballválogatottból szinte teljesen hiányoznak a roma sportolók. Miközben a zenében vagy a bokszban világhíressé tudtak válni a romák, a rengeteg közülük való amatőr focista nagyszerű adottságai ellenére sem jutott el a csúcsokig. Pedig a falusi focicsapatokban legtöbbször a roma kisfiúk a leggyorsabbak, legügyesebbek, legkreatívabbak” – mondja Lugosi Zoltán UEFA-B oklevéllel rendelkező futballedző, egyben a Szent Pál Akadémia teológushallgatója. S hiába tette fel a kérdést, kielégítő magyarázatot sem a romavezetők, sem más illetékesek nem adtak. „Egyesek a rasszizmust, mások a szegénységet okolták, de egyik felelet sem adta meg a választ. Nyomozódásom következtében kerültem ismeretségbe Klajbán Jánossal, a Zöldfa utca egyik lakójával, akinek régi álma, hogy a helyi focit magasabb szintre emelje. Ő hívott el Tarjánba, hogy nézzem meg, mit tudnak” – teszi hozzá.
Idén augusztusban több száz roma hatalmas izgalommal várta a fővárosból érkező futballedzőt, hogy a közeli Arany János Általános Iskola salakpályáján bemutassák futballtudásukat. „Fantasztikus játékot, elképesztő tehetségű fiatalokat láttam, akik – más lehetőségük nem lévén – éjjel-nappal a labdát rúgták. S amikor vége lett a tornának, körém gyűltek, és mint valami nagy sztártól azt kérdezték: »Fel vagyunk véve?«” – idézi a történteket. Nehezen tudott megszólalni: „Persze! Persze, hogy fel vagytok véve” – csak még ő maga sem tudta, hova, hiszen még az ösztöndíjából fizetett albérletébe se tudott volna felvenni senkit. A kicsik szülei elszántan fogadkoztak, hogy ha kell, ők megalszanak a Margit híd alatt vagy épp a Nyugatiban is, csak a gyereket sikerüljön bejuttatni valamilyen pesti csapatba.
Nem kellett azonban a híd alá menni, se csövezni, mert Zoltán helyben indította el a képzést. Megszervezte a különböző korosztályú csapatokat, az 5 évesektől egészen a 16 évesekig, majd ahogy a pénztárcája bírta, hetente kétszer elutazott edzést tartani a nógrádi megyeszékhelyre. Távollétekor pedig az erre a feladatra alkalmas szülők vállalták magukra az edzői szerepet.
A csapatok azóta szárnyakat kaptak, egy-egy szép gól a szülőket büszkeséggel töltötte el. Igaz, volt olyan edzés, amely rövid időre félbeszakadt. „Szépen dolgoztunk, ahogyan kell, majd egy pillanat alatt megfordult a helyzet, és az összes gyerek elkezdett egy irányba rohanni. Először nem tudtam mire vélni. Jobbra nézek, s akkor látom, hogy az egyik szülő felmászott az iskolaudvaron álló almafára, és elkezdte rázni. Az összes gyerek tömte magába – meg a zsebeibe – az almát. Olyan vicces és komoly, egyben szívszorító volt a látvány, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek” – meséli Zoli.
A foci üzleti oldala
Halászi Ferenc, a Csepeli Halászi Focisuli szakmai igazgatója, a Bozsik-program budapesti koordinátora már régóta űzi a szakmát. Nem is nagyon lepődött meg azon, amikor Lugosi Zoltán a salgótarjáni romák ügyében felkereste őt, s rögtön meglátta, hogy van a dologban fantázia. A Bozsik-programba való belépésre azonban csak egyesületek pályázhattak, s ennek megalakításához kevés volt az idő. Ezért közös megegyezéssel a csepeli klubhoz igazolt az a 24 fiatal salgótarjáni játékos, akikből Zoli korosztályuknak megfelelően négy csapatot szervezett. (Jelenleg egy ifi- és egy felnőttcsapat is szervezés alatt áll.)
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
“24 fiatal salgótarjáni roma játékos igazolt Csepelre.”
helyesen :
“Egy csepeli edző igazolt Salgótarjánba, 24 fiatal salgótarjáni roma játékost edzeni.”
Segítünk:
“Ezért közös megegyezéssel a csepeli klubhoz igazolt az a 24 fiatal salgótarjáni játékos, akikből Zoli korosztályuknak megfelelően négy csapatot szervezett.”
Üdvözlettel:
Csepel.info csapata
Zoli szép és bátor kezdeményezéséhez sok sikert kívánok! Hegedüs Zsuzsa szociológus
is hasonló ötletekre gondolhatott.
Pótcselekvés! Miért nem gondolják a roma szülők, hogy a munkára szoktatás lenne a megoldás? Mindenki énekes, focista akar lenni, de ki fog dolgozni? Kanadában sem fogadják be őket, mert se szakmájuk, se munkakedvük. Hegedüs Zsuzsa meg nem érdemli meg, hogy a magyar néptől egy karéj kenyeret kapjon! Heller Ágnessel együtt egye Szarközi elnök kenyerét!
Minden cigót vissza, ahonnan jött!!!
24 cigánycsalád érkezik Csepelre. Juhéjj!!!
talán nem kellene a Hit Gyülekezetét fényezni ezen az oldalon.
egy cionista szekta, izraelimádó pszichopaták gyülekezete.
“„Szépen dolgoztunk, ahogyan kell, majd egy pillanat alatt megfordult a helyzet, és az összes gyerek elkezdett egy irányba rohanni. Először nem tudtam mire vélni. Jobbra nézek, s akkor látom, hogy az egyik szülő felmászott az iskolaudvaron álló almafára, és elkezdte rázni. Az összes gyerek tömte magába – meg a zsebeibe – az almát. ”
pontosan mint a majmok.
Azokat a cigányokat, akik szeretnének becsületesen élni és ehhez segítséget kérni, továbbá tenni is akarnak az előrejutásért, azokat támogatni kell.
Kedves hozzá szólók !
Mint a foci csapat egyik edzője, illetve az egyik tehetséges gyerek édes apja kívánnák megjegyezni egy pár dolgot. Először is pontosítanám hogy nem csupán roma gyerekek vannak a csapatban, bár tagadhatatlan hogy a gyerekek nagy része roma. Továbbá a csapatban játszó gyerekek szüleinek nagy része jelenleg is dolgozik, és ennek szellemében becsületes munkára neveli a gyerekét is. Nem értem miért baj ha egy roma gyerek esetleg élsportoló lesz, és nem a különféle valóság show-kban válik esetleg ismerté.
Mi azt az alapelvet valljuk hogy a romaság irányába meg fogalmazott kritikákat nem túl kiabálnunk kell, hanem megcáfolnunk, úgy hogy hasznos tagjaivá válunk a társadalomnak.
Nem egy olyan ( nem cigány) ismerősöm van aki életében még egy napot sem dolgozott, vagy olyan életvitelt él ami igen csak megbotránkoztató, még sem venném a bátorságot hogy a többi nem romát ennek alapján minősítsem. Arról nem beszélve hogy ezek a gyerekek esetlegesen Magyarországot fogják képviselni ha tehetségük szorgalmuk révén eljutnak odáig hogy válogatottak legyenek, és mint a hazáját szerető sportrajongóknak együtt kell szurkolnunk a magyar foci felemelkedéséért.
SZIASZTOK!BOTRÁNY AMIT EZEN AZ OLDALON EL KELET ÓLVASNOM ..HOGY MERIK AZ EMBEREK IGY MEG ALÁZNI A ROMÁKAT TALÁN EZEK A GYEREKEK NEM ÉRDEMELNEK EGY ESÉLYT KÉRDEM,SAJNOS MAGYARORSZÁG MIND GAZDASÁGBAN MINDT SPORTBAN FŐLEG FOCIBAN EZÉRT TARTUNK ITT A VÉGÉN..DE ÉN HISZEM HOGY EZEK A KIS GYEREKEK SZTÁROK ÉS NAGY FOCISTÁK LESZNEK, ÉN LÁTOM HOGY HOGY FOCIZNAK..UGY HOGY MELÖZÉTEK A BOTRÁNYOS MEG JEGY ZÉSETEKET ..KÖSZÖNETEL BARI CSABA ..ROMA JUNIOSR RAJONGOJA