Egy nap a városban blog
A New York Times egyik kiadványa egész kis sorozatot állított össze Budapestről, most ezekből szemezgetünk. Az első Jeremy Ironst faggatja arról, hogy mit szeret a városban: tudni kell róla, hogy már számtalan filmet forgatott nálunk, és szinte hazajár Budapestre.
A lapnak azt mondta, hogy imádja motoron felfedezni “a város omladozó, halvány szépségét”. Kedvenc helyei közt a zsinagógát, az operát és a Nyugati Pályaudvart emlegette, ahogy a Café Kör, a Pomo D’Oro és a Kempinski is közel áll a szívéhez.
A második rész azt taglalja, hogy hol lehet jót enni a városban, és hogy miként lehet felfedezni a szocialista korszak nosztalgiáját. Az olvasókat természetesen először a Tisza Cipőbe zavarják, majd trabantozni egy erre szakosodott céghez. Utána a Szoborparkot ajánlják, majd a Corvintetőt, végül kezdetét veszi a mértéktelen etetés, a Michelin csillagos Onyxtól kezdve a Gerlóczy-n, a 21-en és a Rosensteinen át a Párisi Nagy Áruház csodálatos kávézójáig.
A következő epizód célja az olvasó lerészegítése olyan borbárokon keresztül, mint a Bortársaság, a Borbíróság, a Klassz Bistro, vagy a Bock Bisztro. Ezután a magyar divat világát tárja fel az olvasó előtt, például a Je Suis Belle-t, a Use Unused-t, vagy Fazekas Valéria műveit.
Aztán hotelt is ajánl a lap, egyebek közt a világ egyik legjobbját, a Greshamet, vagy az ár-érték-arányban bajnok Zarát, esetleg a Lánchíd 19-et.
A következő rész megint a filmekre koncentrál: azokra az alkotásokra, amikben Budapest nem is magát alakította, példaként az Evitát vagy a Münchent hozza a lap, esetleg a Rítust, vagy a Borgiákat, aminek a forgatása miatt Irons is hosszú időt tölt nálunk.
Ezután esti meg egyéb kajás helyeket ajánlanak, például a szintén nálunk forgató Cynthia Nixon kedvencét, a Két szerecsent, a Café Eklektikát, a Bangkokot, a Villa Bagatelle-t, vagy a Szimplakertet, esetleg az Instantot.
A következő anyag a kultúrára koncentrál, kisebb kiállítótermekről, galériákról, művészeti központokról olvashatunk, például a Vintage-ről, a Trafóról vagy a Demóról, végül gyorsan elzavarják az olvasót a Gerbeaud-ba és a New York Café-ba sütit enni.
A befejező epizód a híres filmeket, a Kontrollt, az I Love Budapestet, a Napfény ízét említi, meg az olyan, Budapestről szóló könyveket például, mint a Prague: A Novel. Ez még abban a korszakban készült, amikor egy Budapesten játszódó könyvet csak úgy lehetett eladni, hogy Prágát írták a címbe.
Ma már Budapest eladja saját magát.
“omladozó halvány szépsége”. Hát dicsérgesse a kedves feleségét ilyen szép szavakkal, vagy önmagát, amikor a tükörbe néz. Ez egy barom.
Azért nem ártana előbb az eredeti szöveget is megnézni, mostanában gyakran ferdít a fordító.
“wonderful crumbling faded beauty”
“csodálatos omladozó halvány szépség”
Ez szó szerint jól van fordítva, csak a teljes szövegkörnyezetben nem negatívumként jön át. Műfordítás, ilyeneket a “használati utasítások” tudnak tartalmazni. Félelmetes!