Csepel.info
Kvasznay Gulyás Margit: Életkép, 2010 (kollázs)
A Csepel Galéria Művészetek Háza a csepeli alkotókkal együtt szeretettel várja Önt, családját és barátait a csepeli képzőművészek által a vörös iszap károsultjainak megsegítésére felajánlott műtárgyak értékesítésére 2010. október 28-án, csütörtökön 17 órára (a galéria címe: 1215 Bp., Csete Balázs u. 13.).
A vendégeket köszönti Sárkány István igazgató. Az aukciót megnyitja Morovik Attila alpolgármester. A rendezvényt lebonyolítja Erdei Éva képzőművész – művészetszervező.
Köszönet az alábbi csepeli képzőművészeknek, akik meghallották a segélykiáltást és íme már sokadszor jótékonysági felajánlást tettek: Csőregh Éva, Dékány Ágoston, Erdei Éva, Fark László, Geisbühl Tünde, Gulyás Anna, Kókay Szabolcs, Körmendy Marianna, Kőszeghy Gabriella, Kvasznay Gulyás Margit, Lacza Márta, Mándoki Halász Zsóka, Molnár Edit, Németh Miklós (Zsellér Jenő), Óváry Géza, Péterffy Gulyás Mária, Sárkány István, Setény Gyöngyi, Sz. Varga Irén, Tóth Tímea, Vankó István, Varbanov Gábor, Varga Sándor, Varga Krtisztina, Végh Péter, Zombory Zoltán.
A szervezők külön köszönetet mondanak Morovik Attila alpolgármester úrnak, aki segítette a rendezvény megvalósítását.
A károsultak megsegítését a meghívó készítésével Burány Tamás nyomdász támogatta.
csepel.info
Ditte,
ha jól emlékszem, Te kívántad, hogy a politikusok ne járjanak kiállítás-megnyitókra, amikor hiányoltam a jelenlétüket még ellenzéki korukból… A magam részéről fontosnak tartom, hogy városvezetői minőségükben reprezentáljanak adott esetben a galériákban is.
Kedves Gigi!
Bizonyára elkerülte figyelmedet, hogy itt éppen egy jótékonysági aukciót nyit meg az alpolgármester, nagyon helyesen. Feltehetőleg vásárolni is fog. Talán magánemberként is.
Vannak olyan helyzetek, amikor szükséges, hogy az önkormányzat vezetői kiálljanak egy-egy rendezvény mellett pl. védnökként. A helyi Fidesz eddig is jó ízléssel távol tartotta magát a civil szférától, és nem avatkozott bele a művészeti életbe sem.
Te mint kerületen kívül élő és dolgozó feltehetőleg kevésbé ismered a helyi közéletet, különben értenéd, mire gondolok, hogy a politikusok ne járjanak politikusként díszpintynek a megnyitókra. Természetesen magánemberként nincsenek kitiltva.
“Te mint kerületen kívül élő és dolgozó feltehetőleg kevésbé ismered a helyi közéletet, különben értenéd…”
Igen, a hozzászóló rátapintott Gigi legnagyobb problémájára.
Kedves Ditte!
O.K., elfogadom, hogy díszpintynek ne, de védnöknek igen. Akkor ez a helyzet az egressys koncerttel is.
Azért másképp pedzegetném még a kérdést, lakóhelyem ide vagy oda, mégiscsak ismerve jó néhány összefonódást: a kerület által fenntartott Fasang Árpád Zeneiskola miért látszik “B”-listára kerülni? Ha emlékeztek, a trianoni emlékmű avatásán is az egressysek játszottak.
Gigi, ezek szerint a Fasangosok is szerveztek ilyen koncertet, és az új polgármester nem vállalta a védnökséget? Esetleg megszűnik a zeneiskola?
Persze, tudom, hogy a Fasang igazgatója vállalt némi politikai színezetű szerepet az előző önkormányzat körül, de ettől függetlenül már évek óta azt terjesztik, hogy őket az egressysek háttérbe szorítják. Csak azóta, mióta megjelent a konkurencia.
Amúgy nem striguláztam őket, melyik iskolából hányan, hol szerepeltek. Ha jól játszanak, mindegy.
Erről jut eszembe, hogy volt itt “szigetszerte” egy alapfokú művészeti iskola, mely a rendőrségen végezte a fantom tanulók miatt, de a közéleti újság nem számolt be az eset végkifejletéről sem. Pedig sok embert érintett. Vajon tud erről valaki?
Egyetértek: a játékuk ezerszer fontosabb, mint hogy éppen ki a házi (beszállító) muzsikus. Bár közös fellépésekre is sor kerülne! És akkor nemcsak hinném, hanem látnám (hallanám) is, hogy a kultúrát tényleg nem hatja át a politika…
Az emlékmű avatása nem önkormányzati rendezvény volt…Kicsit korai még B-listát emlegetni. És talán kicsit ellenséges is.
Vészharangot kongatni nem azután kell, hogy leégett a falu.
Ezzel együtt lehet, hogy igazad van.
Néhány éve a sétányokon az egyik lakó optikai csalódás áldozata lett advent táján. Úgy látta, ég a szemben lévő lakás, holott csak tükrök erősítették fel a gyertyaláng képét.
Óriási készültséggel ment ki a tűzoltóság.
A szomszéd megmenekült, azóta sem gyulladt ki a lakás.
Ezt hívják téves riasztásnak. Néha viccből vagy rosszindulatból is előfordul a téves riasztás. Minden esetben kárt okoz.
Persze, ezzel nem tudok vitatkozni.
De attól még minden hasonló riasztásra kivonulnak a tűzoltók, mert nem tehetik meg, hogy csak egyetlenegyszer, amikor épp komoly a dolog, ne menjenek.
Az észrevételeknek, akár konkrét kritikára érnek be, akár megmaradnak a megjegyzés szintjén, éppen az a lényege, hogy nem hagyjuk a szőnyeg alá söpörni a tapasztalt jelenségeket: felvetjük, ki-ki hozzáteszi az értesüléseit, kivesézzük, pozitív esetben – amikor nem fajulunk káromkodásba – valamiféle közös nevező is kialakulhat.