Csepel.info

Index.hu

Meg kell kapaszkodni, hogy elhiggyük, ezeken az utakon megy a kamionáradat

Évi több mint tízezer teherautó fog ingázni Csepel és Pestszentimre között, hogy elszállítsák a 2010-ben megépülő központi szennyvíztisztítóban keletkező, évi 70 ezer tonna iszapot. Az Index megvizsgálta, miért találta a főváros az iszap feldolgozásának legalkalmasabb helyszínéül a XVIII. kerületi Cséry telepet. A lap szerint egy értelmetlen, évente milliárdos többletköltséggel járó megoldást választott a főváros, holott az EU-s forrásból akármit meg lehetett volna oldani. Az alábbiakban szó szerint idézzük az Index.hu cikkét.

Az olyan hozzá nem értőknek, mint mi, az egész Budapesti Központi Szennyvíztisztító projektben az a legérthetetlenebb, miért Csepeltől 25 km-re, a Cséry-telepen lesz a komposztálótelep, ahol a tisztítóban évente keletkező 70 ezer tonna iszapot feldolgozzák.

Ha mi lennénk a fővárosi önkormányzat, olyan helyszínt kerestünk volna, ahol a tisztító mellett elfér a komposztáló is. A Csepel-sziget csücskén, a választott helyszínen ezt a szakmai magyárazat szerint nem lehet megvalósítani, mert a környezetvédelmi előírások szerint a komposztáló körül 300 méteres védősávnak kell lennie, a tisztító körül semekkorának, és bármennyire igyekeztek is a mérnökök, a rendelkezésre álló területre a komposztálót nem sikerült beszerkeszteniük.

Ha viszont tényleg nincs ilyen helyszín, a tisztítónkat pedig a Duna partjára tettük, akkor mi bizony a szállítási költségekből indultunk volna ki, és vízen szállítottuk volna a szennyvíziszapot valahová lefelé egy olyan Duna menti helyszínig, ahol komposztálunk, aztán az így előállított takaró- vagy termőföldünket tovább szállíthatjuk. Egyszerűbb és olcsóbb ugyanis egy jókora uszályt megpakolni szennyvíziszappal teli 25 köbméteres konténerekkel, és lecsorgatni a Dunán (vagy akár vasútra tenni), mint ezernyi teherautót megpakolni velük, és ide-oda pöfögni keresztül Budapesten.

Környezetvédelem közúton

A főváros által elfogadott terv szerint 2010-től, amikor a csepeli tisztító működésének hála a budapesti szennyvízek 95%-át biológiailag is megtisztítjuk, a délkelet-pestieknek meg kell barátkozniuk a teherautó-forgalom növekedésével is. Évente több mint 10 ezer fuvarral jut majd el a Cséry-telepre a szennyvíziszap és a komposztáláshoz szükséges faapríték.

Lehet, hogy rossz nyomon járunk, és logikát keresünk ott, ahol sosem volt, sorozatunk második cikkében azt próbáljuk megfejteni, mi járhatott azok fejében, akik annak idején rábólintottak a tervre. És hogy érthetőbb legyen ez a sokszálú, kanyargós iszapszállítási történet, megelőlegezzük, hova akarunk kilyukadni:

A főváros szerintünk nem gondolta végig, hogy hosszú távon hol lenne a komposztáló legalkalmasabb helyszíne, ha már tényleg komposztálni akar. És elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy egy 65 százalékban uniós finanszírozású beruházás keretében meg is valósítsa ezt a telepet. Maximum öt évre tervezett, mert több legyet akart ütni egy csapásra. A tulajdonában lévő területek közül kiválasztott egy hatalmas szemétdombot, melynek rekultiválását évtizedek óta ígérgeti. Ehhez keresett egy szállítási útvonalat, a lakossággal pedig a csatornadíjak részeként megfizettette a szállítás költségét.

Már nem tudtak változtatni

A főváros uniós finaszírozásra kidolgozott pályázatát 2004 december végén hagyta végül jóvá Brüsszel, a 140 milliárdos projekt nagyobb tendereit 2005-ben és 2006-ban megkötötték. Előtte és utána is sokan felvetették: a komposztáló elhelyezésével rossz megoldást választottak. Az elgondolás nem tetszett a 2006-tól hivatalban lévő Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesnek sem, akitől megkérdeztük, miért nem tett valamit a főváros, amíg lehetett volna. Az EU által engedélyezett egyetlen változtatási lehetőséget inkább a komposztáló helyszínének megváltoztatására kellett volna felhasználni.

“A projekt már olyan előrehaladott állapotban volt, hogy csak igen nagy kockázat mellett lehetett volna a változtatást elindítani. (…) A csepeli telep megvalósítására megkötött 250 millió eurós szerződést is módosítani kellett volna. Továbbá az alternatív megoldás megtervezése, engedélyezése (a hatósági engedélyek módosítása) ellehetetlenítette volna a 2010 dec. 31-es befejezési határidőt.” – válaszolta a főpolgármester-helyettesi iroda. A válasz kísértetiesen hasonlít a 4-es metró problémájára: az eltervezést utólag nem lehet jóvá tenni.

Azért a legalkalmasabb, mert alkalmas

A Fővárosi Közgyűlés a szennyvíztelep megépítéséről a SWECO svéd-magyar konzorcium megvalósíthatósági tanulmánya alapján döntött. “A (…) tervezőcsoport (…) megvizsgálta a megfelelő biológiai szennyvíztisztítási technológiákat és iszapkezelési eljárásokat, … környezeti hatástanulmányt, pénzügyi és műszaki ütemtervet állított össze, s közreműködésével készült el az Európai Közösségek Bizottsága által elfogadott támogatási dokumentáció.” – olvasható a kivitelezést irányító Enviroduna Kft. oldalán.

“A tanulmány több száz oldalon foglalkozik az egyes alternatívák komplex értékelésével a gazdasági szempontokon túl, úgymint területhasználat, engedélyezés, környezetvédelmi szempontok, általános elfogadottság, műszaki és egyéb kockázatok.” – teszi hozzá érdeklődésünkre Somlai Gyula, a fővárosi közműügyosztály vezetője.

A főváros a tanulmány alapján a szennyvíziszap kezelésére az újrahasznosítást (komposztálást) választotta, tartalékmegoldásnak – kapacitáshiány, veszélyes hulladék felbukkanása esetén – betervezték az égetést, deponálást is. A teljes dokumentumhoz nem jutottunk hozzá, de a megkapott fejezetben egy szó sem esik alternatív komposztálási helyszínekről. Megtudtuk viszont belőle, hogy az égetés tonnánként 130-140 euró (35-38 ezer Ft), a hevítéses szárítás 70-90 euró (19-24 ezer Ft), a komposztálás pedig 25-30 (7-8 ezer Ft), ami még olcsóbb, ha a földet el lehet adni területek feltöltésére, mezőgazdasági célra.

A komposztáló helyszínek megválasztásáról árulkodhat talán Somlai Gyula válasza kérdésünkre: miért a Cséry-telep a legalkalmasabb. “Megvizsgálva a már meglévő, fővárosi tulajdonban lévő telepeket, területeket, azok megközelíthetőségét, közműellátottságát, egyértelmű volt, hogy a Cséry-telep a célra alkalmas, sőt, a keletkező komposzt a szomszédos területek rekultivációjára is alkalmas. Ezáltal a komposzt elhelyezése több évre megoldaható, nem kevésbé hangsúlyos szempont, hogy a rekultivációval a környék élhetőbbé válik”.

Ez a válasz nem igazán győzött meg bennünket arról, hogy a főváros a legalkalmasabb helyszínt választotta, hanem csak talált egy alkalmasat. Eddigi vizsgálódásaink során nem találtunk ekkora kapacitású, városon belül felépített komposztáló telepet. Ilyeneket tipikusan a várostól messze építik (Spanyolország (Fervosa); Egyesült Államok (Crane-hegység) stb.).

Évi 10 ezer fuvar

A szennyvíztisztítás költőibb részleteibe nem most mennénk bele, legyen elég annyi, hogy a csepeli rothasztó és pasztörizáló tornyokból és centrifugákból kikerülő fertőtlenített és víztelenített szennyvíziszapot 25 köbméteres zárt konténereken teherautóval a 25 kilométerre lévő Cséry-telepre szállítják. A teherautók délre indulnak az M0-sig, majd az M5-ösön közleítik meg Kelet-Pestet.

Az évente képződő 67 ezer köbméter iszap átszállításához 2680 fuvar kell, évi 250 munkanappal számolva naponta 10. Ehhez a teherautó-forgalomhoz jön még naponta 28 fuvar zöldhulladék a fővárosi parkokból és kertészetekből, mivel a csepeli telepről érkező iszapot zöld nyesedékkel, faanyaggal 1:1-1:2 arányban összekeverik, hogy a komposztképződés meginduljon. Vagyis a XVIII. kerületi, kertvárossal övezett telepre csúcsidőben 40 teherautó hajt be, 40 hajt ki. (És itt még nem is kalkuláltunk azzal a forgalommal, amit az elkészült komposzt széthordása jelent. A telep és környékének rekultivációja után ugyanis az ott keletkező évi 35-40 ezer tonna komposztot el is kell szállítani.)

Rákérdeztünk a szállítási költségekre is, azt kaptuk válaszul, hogy ez a telep üzemeltetőjének üzleti ügye, viszont a csatornadíjakból állja a főváros az összeget (Hogy mekkora összeget, nem tudtuk meg).

“A fővárosi csatornadíjak forrását képezik majd a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és a hozzá kapcsolódó létesítmények (mint minden ilyen funkciójú közmű-létesítmény) működtetésének. A szennyvíziszap átszállítása a szennyvíztisztító telepről a komposztáló üzembe a szennyvíztisztító telepet üzemeltető cég feladata lesz, így a jövőben mutatkozó szállítási költség kalkulálása, megadása az ő hatáskörébe tartozik” – szólt a válasz.

Ki lesz a megoldásszállító?

A telepen készült komposzt – minőségétől függően – felhasználható majd talajjavításra, iparihulladék-lerakók, vörösiszap-tározók rekultiválására, tájsebek begyógyítására, parkosításra, kertészeti célokra stb. A főváros megrendelésére 2006-ban egy tanulmány vizsgálta a komposzt elhelyezhetőségét, és az előzetes felmérések alapján azt mondják, lenne rá igény – szándékonyilatkozatok legalábbis vannak.

A kereslet nagyságát és belső megoszlását Somlai Gyula nem tudta megbecsülni. De elmondta, a főváros hamarosan megoldásszállító tendert ír ki a komposzt értékesítésére, illetve a szennyvíziszap alternatív kezelésére, amellyel szükség esetén kiváltható a komposztálás. A pályázóknak előre meg kell tervezniük, milyen célra, és hol akarják felhasználni, kötelező érvényű szándéknyilatkozatokkal alátámasztott terveiket pedig jóvá kell hagyatniuk a környezetvédelmi hatósággal. Elképzelhető, hogy a nyertes a komposztáló üzemeltetését is megkapja.

Élünk a gyanúval, hogy ezt a tendert egy olyan cég fogja megnyerni, amelyik fel tud mutatni a fővárosnak egy papírt, hogy tőle a főváros 2009-nyarától kezdve hosszú évekig átveszi a telep teljes termelését. Ő pedig ezzel a komposzttal körülbelül 1 méter vastagon beteríti a telep körüli 45 hektáros területet.

A főváros és a XVIII. kerületi önkormányzat közötti, a Cséry-telep ügyét rendező 2003-as szerződésben 1,5-2 milliárd forintos tételként szerepel a telep és környéke rekultivációja, mégpedig “oly módon, hogy a kialakuló zöldfelületek lakossági, közösségi célokat szolgáljanak”, vagyis közpark létesüljön a helyén. Annak idején a várható befejezést 2008 és 2012 közé tették, azzal a megjegyzéssel, hogy “a komposztálással kapcsolatos fejlesztés szükségképpen megelőzi, a telep üzembe helyezését követően kezdődhet a rekultiváció”.

“A Cséry-telep 35 hektáros területére évtizedekig került a főváros szemete. Az itt lerakott hulladék jelenleg nincs letakarva, ezért rekultuválni kell a hulladéklerakót. Az egy méter vastagságú fedőréteghez 350 ezer köbméter komposzt szükséges, vagyis – amennyiben megépül a komposztáló – az üzem három éves termelését használják fel. A mellette lévő 10 hektáros telket szintén évtizedekig használták iszaplerakásra, ennek a területnek a rekultivációja is nagy mennyiségű komposztot igényelne.” Így győzködte 2008 januárjában a komposztáló megépítéséről a kerületi önkormányzat a lakosságot.

Ahhoz, hogy a főváros be tudja tartani a kerületnek tett ígéretét, a teljes komposztteremelését 4-5 évig a Cséry-telep és a mellette lévő Bivalyrét rekultivációjára kell fordítani. Ha feltételezzük a kerületi önkormányzatról, hogy racionálisan egyezkedik majd a fővárossal a szerződés hamarosan kezdődő felülvizsgálata során, akkor valószínűleg 2015-ös határidő kerül a szerződésbe a rekultiváció végső határidejeként.

Vergilius itt üt majd tanyát

Mi történik, amikorra – 2015-re – rekultiváltak a környéken mindent, és a telep körül kialakított bukolikus hangulatú óriásparkban ejtőzhetnek a környékbeliek? A madarak csiripelését tízpernceként teherautók zavarják meg. Évente ugyanis 12-13 ezer fuvarra kell felkészülni, ami – ha 250 munkanappal és 16 órás üzemmel számolunk – azt jelenti, óránként 6 teherautó fog ki- és behajtani a park közepén álló telepre.

A komposztálótelep féléves tárolókapacitással rendelkezik. Ha gond lenne a komposzt értékesítésével és elszállításával – mert pl. nem elég jó minőségű az előállított matéria mezőgazdasági célra, vagy olyan mennyiségben tartalmazna veszélyes anyagokat, hogy deponálni kéne -, akkor persze kevesebb iszap és teherautó érkezne a telepre, és életbe lépnének a komposztálás melletti alternatív megoldások: az iszap égetése vagy környzetvédelmi célú felhasználása.

Szerencsére mire a fővárosi önkormányzat végez a környék rekultiválásával, nem lesz akadálya a telep elköltöztetésének sem, ugyanis 5 év után, 2016-ban már meg szabad változtatni a kohéziós alapból megvalósított beruházást. (Vagyis akár el lehet költöztetni a komposztálót a Cséry-telepről.)

A végeredmény: a főváros törlesztette egy régi adósságát, és rendbe tett egy százéves múltra visszatekintő szeméttelepet. Megúszta annak költségét, hogy valahonnan a Cséry-telepre szállítson több százezer köbméter komposztot. Viszont a szennyvíziszap szállítását megfizettette a főváros lakosságával. Azt a részét szerintünk teljesen indolatlanul, amennyivel több, mint egy értelmes fekvésű Duna menti telepnél.

Forrás: Index.hu

This entry was posted on 2008. február 22. péntek at 12:46 and is filed under Önkormányzat, Csepel, Környezetvédelem, Közlekedés. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.