Csepeli Hírmondó, Csepel.info
Korszerű lépcsőfelvonót adtak át a tüdőgondozóban március 9-én. Az új eszköznek köszönhetően a mozgásukban korlátozottak könnyebben juthatnak be az épületbe.
A tüdőgondozót néhány éve felújította az önkormányzat, de a kerekesszékkel való közlekedés körülményes maradt – egy “hernyótalpas lépcsőnjáró Sherpa” segítségével oldották a lépcsőn való feljutást, amit az ápolók nem éreztek elég biztonságosnak.
Az akadálymentesítés 850 ezer forintba került, mely az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) 64 millió forintos támogatásából valósult meg. A lépcső felvonó átadásán részt vett Borbély Lénárd polgármester és Dr. Dobák András a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat vezetője. Az épületben akadálymentesített mosdó is van.
Végülis ebben mi volt a Lénárd szerepe ha a beruházás állami pénzből történt?
Milyen jól megoldották az akadálymentesítést! A mozgáskorlátozott a földszinten kiszáll a kerekesszékből, ráül a lépcsőliftre, felmegy vele az emeletre. Aztán négykézláb elmegy a rendelőbe meg a mozgáskorlátozott WC-be. Ha végzett, lemegy a lépcsőlifttel a földszintre, ahol hagyta a kerekesszékét. Beszáll, ha addig el nem lopták! Nagyszerű!
Már ne is haragudjatok, de szószerint kivan a tököm az “akadálymentesítés” népbutítással!
Tudom, kurva jól hangzik, nomeg baromi sok lóvét lehet szakítani belölle, főleg azoknak, akik sérült embert legfeljebb fényképröl, vagy másutt látott.
Az én olvasatomban az az akadájmentesítés, ha teljeskörüen megoldjuk a problémát, és nem az, ha barkácsolunk valamit.
A taktilis jelzések hiánya, az indukciós hurok hiánya, a megfelelő kontrasztos burkolatok hiánya bizony nem azt mutatja, hogy fenemód akadájmentesítettek volna!
A kormányhivatal bejáratát is akadájmentesítették, csakhát, nehogy véletlenül essen az eső, mert baromira csúszik ám!
No és a vakok számára van taktilis jel? Ugye, hogy nincs. Annyi változás történt, hogy a volt lépcsőt elbontották, majd a járda területéböl kivéve egy szép darabot elláttak valamiféle kerítésnek nevezett valamivel, oszt jólvan.
A csóri vak, meg törje összemagát, vagy ne mászkáljon az utcán, mert már az senkinek nemjutott az eszébe, hogy megfelelő taktilis jelzéssel kikerültesse a járda keresztszelvényében lévő akadájt.
Igaz, a törvény kimondja, hogy a járda keresztszelvényében nem lehet semmiféle akadáj, de még fölfele 2 méterre sem lóghat ki semmiféle nyavaja.
A valóság, hogy sokszor még a fa gajjazását is elfelejtik, ami rendessen pofánvágja a vak közlekedő emberkét, azért van bőr a pofájukon mégcsak beszélni is az akadájmentesítésröl.
A demszki karókrol, és a járdába épített különböző segédeszközökröl, már nem is beszélve.
Nagy dolog! Legfeljebb jót lehet röhögni a vakon, amikor pofára esik, vagy éppen tökönvágja valami!!
Hurráááá, dejóóóó!!
Majdnem elfelejtettem, hogy az Imretéren építettek egy akváriumot, szóval valami üvegböl összetákolt szolgáltatóházat, ami természetesen az újság szerint akadájmentes. A valóság az, hogy igen az. a vakember mindenféle akadáj nélkül szmájlit játszhat az üvegfalon, hisz még egy nyomorult bejáratot sem tud megtalálni, nemhogy a nyilvános mellékhelyet!
Magát a teret is felújították, de attol mentsen meg az isten, hogy egy vakember véletlenül betévedjen, akár azért, mert épp úri kedvében templomba óhajtana menni!
Beszélünk az eséjegyenlőségröl, közben mindenféle furmányos akadájokat találunk ki, nehogymár a vakok, vagy a látássérültek jólérezzék magukat!
Ezért szólok, hogy nehasználjuk már mindenre az “akadájmentesítés” kifejezést, főleg mindenféle megfelelő indok nélkül.