Csepel.info

Metropol, Csepel.info

Méder Áron csaknem 55.000 km-t tett meg tavi vitorlással a Föld körül, ami 3 évig tartott (Szabó Géza, alias Rotorman fotója)

Egy fiatalember úgy döntött, hogy a józan ész parancsa helyett a hullámok és Carina hívó szavának engedelmeskedik. Négy éve, ősszel indult útnak, a következő harminc hat hónap javát pedig vízen, de legalábbis hajóközelben töltötte.

Méder Áronnak komoly támogatói és komoly hajója sem volt, mégis megkerülte a Földet hű társával, Carinával – most már elárulhatjuk, hajójáról van szó. A Békét és szelet! című könyvben mindent elmond az útról, amelyről mi is kérdeztük. A Metropol és a Theodora interjúsorozata olyan emberek­ről szól, akik különleges és megismételhetetlen életutat jártak be.

Mióta vitorlázik?

– Tízévesen kezdtem, édesapám fertőzött meg ezzel a szenvedéllyel. Tizennégy évesen már a tengerre mentem a családdal, barátokkal, minden évben több hétre – tavasszal, ősszel, volt, hogy télen is. Egyetem alatt évekig vitorlásoktató voltam, versenyeztem, bérkapitány voltam. Egyszer csak addig jutottam felkészültségben, papírban, hogy képes lettem erre az útra is.

Mennyire volt merész vállalkozás az út Carinával?

– Carina egy hatméteres, negyvenéves tavi hajó, a fő szempont megépítésében az volt, hogy a fülkében négy ember horgászbotokkal kényelmesen elférjen, a kabinban meg a sör. A földkerülésre elvileg nem képes, hisz az óceánon vannak viharok, nagy szelek is. Ha nagyon jól fel van készítve a hajó, és vannak tapasztalataid, az is kevés. Ki kell alakulnia a hatodik, hetedik, nyolcadik érzéknek, és jóban kell lenni az őrangyaloddal.

Az útvonalat hogyan tervezte meg?

– Először a hajó volt meg, Carina, akit Csepelen egy udvarban találtam meg. Az udvaron állt már vagy tíz éve, és azóta senki nem használta, rossz állapotban volt, így nagyon olcsón jutottam hozzá, egy jobb tévé áráért. Nagypapámnál két év alatt készítettem fel, közben dolgoztam egy cégnél mérnökként, ez az esti, hétvégi munka volt. Az útvonaltervben az volt a fontos, hogy minél könnyebb és biztonságosabb legyen, így a trópusi égöv mentén haladtam, és a trópusi égövi szigeteknél kötöttem ki.

Az útvonal

Lelkileg mennyire lehetett felkészülni minderre?

– Az út minden része lehetetlenség volt, már a hajó felkészítésétől kezdve. Komoly szponzori támogatásom nem volt, és egy kezdő villamosmérnök sem keres sokat. Rengeteg lehetetlen helyzet van állandóan körülöttem, az óceáni vitorlázás is egy volt ezek közül.

Mi volt nehezebb: arra felkészülni, hogy magára utalva vitorlázik majd évekig, vagy a visszatérésre a civilizációba?

– Visszajönni sokkal könnyebb. Mindenki, aki innen jött, vissza tud illeszkedni, hisz ez a hazai pálya. Itt könnyű ellavírozni, mert Magyarország nagyon jó, élvezetes ország, ajánlom mindenkinek…
Külföldön már nehezebb. Abban, hogy elfogadnak valahol, hogy Fidzsin tudok létezni, dolgozni, barátokat, barátnőt szerezni, hogy nem voltam egyedül, a személyiségem döntött. A pofonok viszont keményebbek voltak, nem volt család és belső baráti kör, ami segíthet. Arab részen is voltam vagy nyolc hónapot, ott az ember teljesen magára van hagyva. A fehér emberről feltételezik, hogy nem muszlim – ami így is van –, így kicsit még ellenséges is a légkör. De ha az ember kedves és próbál nyitni, azt megérzik, és ők is azonnal nyitnak. Csak ez sok emberben nincs meg. Én szerencsés vagyok, magányban nem volt részem a szárazföldön, csak a vízen. A nagyon kicsi vitorláshajóm miatt sokan kíváncsiak voltak és felnéztek rám, ha mondhatom ezt így. Persze nem mindenki, de a halászok mindig.

Mit változtatott önön az út?

–A napot nem bírom jobban… Szabadabb maradtam. Három évig az voltam, és azóta is szabad vagyok – úgy néz ki, az is maradok már. Másképp látom a világot, kevesebb fix pont kell nekem, nem is szeretem azokat. Ebben sok minden benne van: ha az embernek túl sok pénze van vagy egy lakása, már az is fix pont. A vitorlázás azonban marad: több mint sport, és munka is. Az Adriára viszek csoportokat, ez jó kikapcsolódás. Itt a város egy hétig, ami szintén fontos, aztán elmegyek pár hétre az Adriára.

Mire emlékszik legszívesebben, és mire a legkevésbé?

– Ez a három év feltöltött engem, de nem lett elegem a vízből. Rossz tapasztalat, élmény alig volt, nem is írtam erről a könyvben – nem véletlenül, hisz alapvetően pozitív élmény volt az út. A cím egyébként azért Békét és szelet!, mert a hajósok jó szelet kívánnak egymásnak, ha pedig a béke is megvan, akkor be sem kell avatkozni, a hajó megy a hullámok útján. A célom az volt a könyvvel, hogy megmutassam, így is lehet élni az óceáni életet. Nem csak vitorlázóknak szól, sőt!

Az út végére Carina is elfáradt

Mi a következő cél?

– Idén nem extrém vagy egyedüli vitorlázás – most például egy gyerektábort csinálunk két-három hajóval az Adrián. A delfinekkel vitorlázunk, őket ismerjük meg, felhívjuk a figyelmet arra, hogy ne szemeteljünk.

metropol.hu

Méder Áron útjáról bővebben itt olvashat.

This entry was posted on 2010. július 9. péntek at 02:14 and is filed under Csepel, Sport, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.