Csepel.info

Metropol, Csepel.info

Százhatvan éve, 1850. július 5-én született Budán Kvassay Jenő vízépítő mérnök. Régi nemesi családból származott, amely nevét a Trencsén megyei Kvassó váráról kapta.

1874-ben a budapesti egyetemen szerezte meg a gépészmérnöki abszolutóriumot, majd mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott ösztöndíjasként a magyaróvári gazdasági tanintézetben. 1875-76-ban a Földművelési Minisztérium megbízásából Svájcban, Franciaországban, Olaszországban és Németországban a talajjavítás, öntözés és vízrendezés kérdéseit tanulmányozta.

Több talajjavítási kísérletet vezetett, elsősorban Szepes megyében. 1877-ben a minisztérium kultúrmérnökeként a Béga-csatornánál dolgozott Temesvárott, majd megbízták az általa kezdeményezett mezőgazdasági és vízügyi szolgálat megszervezésével. Ez Kultúrmérnöki Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) néven valósult meg, 1880-ban osztálytanácsosi minőségben Kvassay lett a vezetője. A hivatal feladata víztározók és halastavak létesítése, folyók és patakok szabályozása, vízmosások megkötése, továbbá a közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátása volt, amely az ivóvíz-ellátást, a szennyvízelvezetést és az artézi kutak kezelését foglalta magában.

1890-től az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal vezetőjeként is ténykedett, 1892-től címzetes, 1894-től tényleges miniszteri tanácsos címet viselt. 1898-ban a minisztérium képviseletében részt vett a brüsszeli VII. nemzetközi hajózási kongresszuson.

Kvassay négy évtizedes működése új korszakot jelentett a hazai folyószabályozásban és talajjavításban. 1918-as nyugdíjba vonulásáig 2 millió hektár belvíz rendezését és lecsapolását végezték el. Jelentős szerepe volt az 1885-ös vízjogi és az 1888-as halászati törvény megalkotásában, nevéhez fűződik az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése is. Ő kezdeményezte a balatoni és a budapesti kikötők építését, ő kezdte meg a soroksári Duna-ág ármentesítő rendezését és a Csepeli Szabadkikötő építését. Tiszteletére a Soroksári-Duna 1908-14 közt épült felső, bejárati zsilipjét ma is Kvassay-zsilipnek hívják.

Gyakorlati-szervezői munkásságához mérhető elméleti és szakirodalmi tevékenysége. Kétkötetes Mezőgazdasági vízműtana (1880-82) évtizedeken keresztül a kultúrmérnöki munka kézikönyve volt. E művével elnyerte az Akadémia 3000 Ft-os Fáy-féle pályadíját. Csekély esésű folyók szabályozása című munkája 1888-ban nyert akadémiai pályadíjat. További fontosabb munkái: Vizeinkről (1875), Rétmívelés (1877), A hazai öntözések mai állásáról (1885), A Duna-Tisza-völgy ármentesítése… (1900), Árvízvédelem (1907), A budapesti közcsatorna (1912), A nemzetközi Duna és Magyarország (1913). Számos cikke és tanulmánya jelent meg bel- és külföldi lapokban és folyóiratokban, és 1886-88-ban lefordította De Lagréné francia mérnök Hajózás a szárazföldi vizeken című könyvét. A vízi utak fejlesztése terén kifejtett elméleti és gyakorlati tevékenységéért a Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban Wahrmann-díjjal tüntette ki.

Kvassay Jenő 1919. június 6-án halt meg Budapesten. Emlékműve Balatonföldváron áll, nevét egy Budapesten működő műszaki szakközépiskola, valamint a Csepel-sziget északi bejáró útja és hídja is viseli.

metropol.hu

A Kvassay közúti hídról bővebben itt olvashat.

This entry was posted on 2010. július 8. csütörtök at 16:13 and is filed under Csepel, Történelem, Technika. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.