Csepel.info
Féltucatnyi csatorna- és aknanyílás van ott,
ahol korábban a galvániszap volt
A Csepel.info-n megjelent információk alapján nyílt levelet küldött Németh Szilárd, a Fidesz-KDNP csepeli frakcióvezetője Fodor Gábor miniszternek az alábbiakban ezt a levelet közöljük.
Tisztelt Miniszter úr!
Engedje meg, hogy először – a kerületi lakosok nevében is – tisztelettel megköszönjem Önnek a csepeli galvániszap elszállíttatását.
Tudom, hogy a galvániszap-ügy teljes felderítése és végleges megoldása Miniszter urat is foglalkoztatja. Ezért szeretném tájékoztatni, figyelmét felhívni még néhány nem tisztázott körülményre, amelyek továbbra is komoly aggodalomra adhatnak okot.
Aknafedő nehézfém-kiválásokkal
1. A 210146/70 HRSZ-ú telken kétszer is végeztek vizsgálatot a galvániszap-szennyezésről (akkreditált mintavételezéssel és laboratóriumi méréssel, összességében 10 millió forint közpénzből). 2006. júliusában a Pyrrus-Rumpold Kft. és a Bálint Analitika Kft. a köbvetkezőket állapította meg: „A lefolyási irányban a kerítésen kívül található közcsatornából és egy felszín alatti aknából vett csapadékvíz minták toxikus fémtartalma, a Pb és a Zn tekintetében a 10/2000-es rendelet (B) szennyezettségi határértéke feletti, de a határértékkel nem rendelkező Ti és W tartalom is magas.” Súlyos szennyezettséget állapítottak meg az iszapmintákból is. 2007 márciusában a LAWAND Mérnöki Iroda Kft. és a Bálint Analitika Kft. a következőket állapította meg: „A csatornaiszap mintákban a Cd, Cr, Cu, Ni, Pb, Zn koncentráció haladta meg a „B” szennyezettségi határértéket, az egyes iszapminták esetében a határérték túllépések mértéke 25-80-szoros. A 16/2001 (VII. 18.) KöM rendelet alapján a csatornaiszap veszélyes hulladék.”
Információim szerint egyik közbeszerzésen nyertes cégének sem kellett az ingatlan alatt és előtt húzódó csatornákat, aknákat megtisztítania, kármentesítenie. Erről egyébként a mai helyszínbejárásom alkalmával meg is győződtem. A volt galvániszapos hordók alatt lévő aknafedőket vasrúddal kellett kipiszkálnom a galvániszappal keveredett talajból. (A bejárásról készült fényképeket csatolom.)
Ezek alapján úgy vélem, hogy a csatornák, aknák megtisztítása, kármentesítése is elengedhetetlen. Erről egyébként a már idézett Pyrrus-Rumpold-jelentés így szól: „”A közcsatornába kerülő jelentős koncentrációjú toxikus szennyeződés, amely közvetlenül a Dunába kerül, és így mint nagy koncentrációjú toxikus forrás szennyezi a folyó élővilágát és közvetve az embert, másrészt ezek a toxikus tulajdonságú fémek a talajba is bemosódnak, és a felszín alatti vizekbe kerülnek, és így a felszín alatti környezetet elszennyezve, élővilágát pusztítva, közvetve szintén a 200-300 méterre levő Dunába kerülhetnek. A Duna ezen szakasza mellett található a főváros egyik fontos ivóvízbázisa!”
(Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a csepeli önkormányzat vezetése mind a mai napig nem tette nyilvánossá ezt a tanulmányt, sőt a 210146/70 HRSZ-ú telektulajdonosi szerepét – és az azzal járó kötelezettségeket – is elbagatellizálja.)
Aknanyílás iszappal
2. Mindenképpen foglalkozni szükséges azzal a ténnyel is, hogy az eredetileg 1200 tonnára becsült galvániszap, hogyan lett az elszállítás végére 2200 tonna. Minek okán a KvVM-nek új közbeszerzési eljárást kellett lefolytatnia; az eredeti költségek több mint 40%kal (plusz 26 millió forinttal) megnőttek, s felszámolási határidő is kitolódott több mint egy hónappal De még ennél is beszédesebb, hogy miként tévedhettek – ha egyáltalán tévedtek – a szakemberek ekkora mennyiségnél majdnem 90%-ot, plusz 1000 tonnát. Elképzelhető, hogy elvitel közben szaporodott, növekedett a galvániszap-hegy?
A Fidesz-KDNP frakció néhány tagja 2007 nyarán észlelte, hogy mintegy 50 hordóval (kb. 10 tonna hulladékkal) több van a telephelyen, mint amit letakartak. Ezt az észrevételünket a csepeli önkormányzat környezetvédelmi csoportja is megerősítette, mi pedig ezt dokumentáltuk, nyilvánosságra hoztuk, s megtettük ebben az ügyben is a büntető feljelentést.
További fontos információ, hogy még 2003. december 8-án, a Csepel Művek Ipari Park Szolgáltató Kht.- egy december 2-i egyeztető megbeszélésre hivatkozva – kérte az általa felfedezett, szabálytalanul tárolt veszélyes anyagok/hulladékok tárolási körülményeinek ellenőrzését dr. Szeles Gábor jegyzőtől. Kérelmükben 4 telephelyet jelöltek meg: a 210146/70, /72, /96 és /83-as HRSZ-ú telephelyeket. (Minden más, egyéb dokumentumban, vizsgálatkor, az elszállításnál ezek közül csak 2 telephelyről van szó!) (Érdekessége ennek a dokumentumnak, hogy a csepeli önkormányzat résztulajdonos a kht.-ban, akkori cégvezetője pedig Takács József MSZP-s önkormányzati képviselő volt.)
3. Azt tudjuk, hogy a fő telektulajdonos 2003. július 2-án kérelmet nyújtott be a csepeli Városépítési Irodába II-2221/2003. ügyiratszámon, majd öt nap múlva (!!!) július 7-én a csepeli önkormányzattól megkapta a bizonyítványt, hogy a 210146/70-es HRSZ-ú ingatlanon TEÁOR 90.04 számú, veszélyeshulladék-hasznosító tevékenység végezhető.
Azonban, nem tisztázott a környezetvédelmi hatóság szerepe az ügyben. Az Index.hu egyik cikkében Kreisz Gyula, a MURUS Zrt. cégvezetője azt állította, hogy „az illetékes környezetvédelmi hatóság tudtával, szállítási jegyzőkönyvekbe foglalt engedélyével és felügyelete mellett szállították a galvániszapot” a csepeli telephelyekre.
Tisztelt Miniszter úr!
Nagyon remélem és bízom abban, hogy a telephelyeket teljesen megtisztítva, az ügy tanulságait levonva, a ráfordított százmilliós nagyságrendű közpénzt visszaszerezve, a felelősöket megnevezve és példásan megbüntetve zárhatjuk le a csaknem öt éve húzódó csepeli galvániszap történetét.
Mindez valamennyiünk közös érdeke, s ehhez kérjük az Ön hathatós segítségét, de ebben Ön is számíthat további együttműködésünkre, támogatásunkra!
Budapest, 2008. január 30.
Tisztelettel:
Németh Szilárd
frakcióvezető
Hát igen…..
ennek a tortúrának már sosem lesz vége?
Az a gond ezzel az egész történettel “sztojanov”, hogy nem kellene ilyen rétestésztának lennie, ha mindenki – főleg az eljáró hatóságok – tudnák a dolgukat és nem az események után kullognának, vagy amikor kiderül hogy hibáztak azt fel is vállalnák és nem a nyomok eltüntetése folyna.
Ez bizonyos szemléletváltást követelne meg az érintettektől.
A legfontosabb tanulságnak azt tartom ebben a történetben , hogy nagyon de nagyon erősíteni kellene a civilkontrolt, a civilszervezeteket. Nem biztos, hogy szerencsés minden környezetvédelmi problémának politikai viszhanagot adni, de ha nem elég erősek a civilszervezetek – bár mindenki melldöngetve büszkélkedik, hogy ő mennyire támogatja őket – akkor minden lehetséges eszközt meg kell ragadni a problémák társadalom elé tárására. Nem azért hogy örjöngjenek az emberek, hanem azért MERT JOGUK VAN TUDNI! Aztán majd ők eldöntik, hogy mit szeretnének vagy tudnak tenni.
Azt pedig tudomásul kell venni sajnos – akár tetszik akár nem – a galvániszap szennyezés sajnos Csepel Csernobilja lett, hatása még évekig el fog húzódni, mert egy tisztességes szándékú miniszter sajnos nem fog tudni nyarat csinálni egyedüli fecskeként abban az állami gépezetben , amely tele van olyan államtitkárokkal stb. akik azt sem tudták hol van Csepelen ez a szennyezés, csak a mikor kihozták kocsival őket. Aztán következett egy negyedórás, “zakós” sétálgatás a holdudvarral, bókoló beosztottakkal és vége.
El kell érni az állami szférában, hogy ezen a területen olyan köztisztviselők dolgozzanak, akik nem tudnak nyugodtan aludni, amíg egy ilyen problémát meg nem oldottak. Nem véletlenül hívják a köztisztviselőket angolul civil servant-nak (civilszolga) , ez szolgálat kellene hogy legyen.
(De vigasztalja a tudat, hogy azért akadnak ilyenek is!)