Csepel.hu
Életének 90. évében elhunyt Galgócz Deák Antal, a Csepel SC háromszoros magyar bajnok röplabdázója. Ő fedezte fel a nála tíz évvel fiatalabb Buzek Lászlót, minden idők legjobb magyar röplabdázóját, akivel a hatvanas évek végén egy csapatban játszott.
Salgótarjánban született, s a helyi Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1954-ben. Szemtanúja és túlélője volt az 1956. december 8-án történt salgótarjáni sortűznek; a tömegtüntetésen azonban nem politikai indíttatásból, hanem kíváncsiságból vett részt. Ezt követően négy évig Farkaslyukán élt, ahol egy ideig vájárként dolgozott, és ekkor kezdett el röplabdázni.
Csepelre 1960-ban került, s ekkor igazolt a Csepel SC röplabdacsapatához. Az első években a Munkásszállón lakott, ahol egy időben Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó volt a szobatársa. Már ismert röplabdázó volt, amikor felfigyelt az akkor 17 éves, labdarúgó kapusként sportoló Buzek Lászlóra. Erről így beszélt egy nyilatkozatában: „Te röplabdás alkat vagy a térdig érő kezeiddel, próbálj meg röplabdázni, gyere le edzésre! Hol laksz? Nahát, a Béke téren! Ez itt van a szomszédban. Másfél óra múlva lesz az edzés.” A hatvanas évek közepétől a Csepel röplabdacsapata sorra nyerte meg a hazai bajnokságokat. Galgócz Deák Antal számára az egyik legemlékezetesebb mérkőzés az Újpesti Dózsa ellen vívott bajnoki döntő volt 1969-ben, amikor 3:0-ra győztek. Versenyzői pályafutását 1970-ben fejezte be. A Csepel Művek Kerékpárgyárában dolgozott vezető beosztásban nyugdíjazásáig.
Galgócz Deák Antalt családi körben búcsúztatják egy későbbi időpontban.
cs.a.
