Csepel.info

Helyi Téma

Bár olimpián nem indult, tizenhétszeres világbajnoknak vallhatja magát

A csepeli Csabai Edvin letette a lapátot. A maratoni kenus szédületes sikereket tudhat maga mögött, szakágában tizenhétszeres világbajnok lett. Erre eddig senki sem volt képes a sportág történetében. Rendhagyó módon „legekkel” búcsúzunk a legnagyobbtól!

– Legelső találkozás a kenuval?

– 1985 májusa. A bátyám már kenuzott, és én lementem vele a Fradi vízitelepére. Szeptemberben már én is tagja lettem az egyesületnek, Bánszki Imrének köszönhetem az első lépéseimet ebben a sportágban.

– A legelső borulás?

– Az is szeptemberben történt, a harmadik vagy negyedik edzésemen. Négyesben ültünk, a hajóból két fiú sírva fakadt, ketten pedig nem bírtuk abbahagyni a röhögést.

– A legelső sikerélmény?

– 1987, BKV Kupa. Négyesben indultunk, és megnyertük a versenyt. A mai napig megvan az emlékplakett, amit a győzelemért kaptunk. De az első meghatározó sikert 1994-ben értem el. Fadd-Domborin egyesben megnyertem az ifi válogatót.

– A legemlékezetesebb versenyélmény?

– A 2005-ös perthi egyes győzelmem. Nehéz pálya volt, és kemény versenyszituáció.

– A legnagyobb kudarc?

– Kilenc évvel korábban, az 1996-os waxholmi világbajnokságon. Jakus Bélával csak a negyedikek lettünk, pedig előtte megnyertük a világkupát.

– A legnagyobb ellenfél?

– Alfredo Bea. Minden tiszteletem az övé. Pályafutásom során vagy ötször végzett mögöttem a második helyen, de mindig tartottam tőle, és nagyon tiszteltem.

– A legjobb társ?

– Györe Attila. Több mint egy évtizedet töltöttünk el egy hajóban, és mindent megnyertünk, amit lehetett. Hamar rájöttünk arra, hogy az egymás iránti tisztelet nélkül semmi sem működne köztünk. A sok nagy siker mellett természetesen kudarcok is értek bennünket, de sosem hibáztattuk egymást. Ez nagyon fontos! A parton Reményi Péter adta nekem a legtöbbet. Ha ő nem lett volna, már tizenhárom évvel ezelőtt abbahagyom a kenuzást.

– Olimpia?

– Ebben a sportágban nem rendeznek olimpiai futamot. Amire a fejemet adtam, abban a világ, sőt minden idők legjobbja lettem. Valóban nincs hiányérzetem, hiszen a saját „olimpiámat” sokszorosan megnyertem.

– A legjobb edző?

– Ludasi Robi. Bár voltak viharos éveink, ezt ő is tudja, hálás vagyok mindazért, amit értem tett.

– A legfontosabb, amit a kenuzástól kapott?

– Hogy mindenért meg kell küzdeni. Sablon szöveg, de igaz. A sport kitartásra és fegyelemre nevel, és boldog vagyok, hogy mindezt megtapasztalhattam, és remélem, hogy a későbbiekben is kamatoztatni tudom majd.

– A búcsúja sokakat meglepett.

– Elérkezett az életemben egy nagy felismerés. A legeknél maradva: talán ez sportpályafutásom legutolsó nagy felismerése. Az egyik edzésen megéreztem a pillanatot, amit sokan elhessegetnek vagy nem akarnak tudomásul venni. Kozmann Gyurival közösen belevágtunk sportrendezvények szervezésébe, amelyek feldobnak, és nagyon fontosak számomra. Tudom, hogy a vízen már nem lettem volna teljes és egész ember, és így most elmondhatom magamról: valóban a csúcson hagytam abba.

helyitema.hu

This entry was posted on 2010. március 11. csütörtök at 11:17 and is filed under Csepel, Sport, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.