Welovebudapest
1931. március 29-én 30 ezer ember rohamozta meg a csepeli repteret, hogy saját szemével győződhessen meg arról, hogy Budapestre érkezik a Graf Zeppelin. A különös repülő szerkezet akkora szenzációt keltett, hogy az Est és a Magyarország napilapok az első oldalon számoltak be az eseményről, amiről nem kisebb név informálta a két újságot és a nagyérdeműt egy egész hosszú cikkekben, mint Karinthy Frigyes. Talán ennyiből is jól látszik, hogy a Zeppelin szinte mindenkit ámulatba ejtett.
A Zeppelin lenyűgöző méretekkel bírt. A hatvantonnás szerkezet hossza több mint 236, magassága pedig 33 méter. A léghajó hatótávolsága 10 ezer kilométer volt, így az Európa–Amerika távolságot lazán megtette, bár a mai repülők sebességének töredékével, mindössze 117 kilométeres óránkénti sebességgel repült. Férőhelyek tekintetében sem vette fel a versenyt a repülőkkel. Húsz utas számára volt hely a gépen, a személyzet pedig 45 fős volt. Később az utasok számát megnövelték, amikor 1929 őszén a léghajó világ körüli útra ment, már hatvanan is felfértek rá. Ugyanakkor nagyon drága volt rá a jegy, és bár az ellátás meg a kiszolgálás fejedelmi volt, de a fülkékben például nem volt fűtés.
Adolf Hitlert 1933. január 30-án kancellárrá nevezték ki, vagyis a nácik kerültek hatalomra Németországban, a Zeppelin pedig tökéletesen megfelelt nagyságuk érzékeltetésére. Innentől számítva a léghajó egyre inkább propagandacélokat szolgált. A Zeppelin fénykora ezután hamar leáldozott. Az 1936-ban üzembe helyezett másik léghajó, az LZ 129 Hindenburg alig egy évet repült csak: 1937 májusában máig tisztázatlan körülmények között leszállás közben lezuhant, a katasztrófa következtében pedig 35 ember vesztette életét. Még ugyanebben az évben a Graf Zeppelint is kivonták a forgalomból.
De most kanyarodjunk vissza pár évvel korábbra, abba az évbe, amikor a Graf Zeppelin Budapesten járt. 1931. március 28-án indult el a Graf Zeppelin Friedrichshafenből, ahol a Ferdinand von Zeppelin-léghajógyár működött. A fedélzeten a személyzeten kívül 12 utas is tartózkodott, köztük egy nő, Bethlen Pál Andorné, két politikus, Horthy Miklós fia, István és az „angol beteg”, gróf Almásy László, valamint a Magyarországot és az Estet tudósító Karinthy Frigyes. A Zeppelin a Fertő tónál lépett be a magyar légtérbe, majd Pápa, Tihany és Székesfehérvár fölött elrepülve érkezett meg Csepelre, reggel nyolc órakor. Az időjárás nem volt túl kedvező: erősen fújt a szél, és némi hó is esett.
A Weiss Manfréd Művek repülőterén közel 30 ezres tömeg fogadta a Zeppelint. Úgy volt, hogy Horthy Miklós is részt vesz az ünnepélyes eseményen, és beszédet mond, ez azonban elmaradt, mert a rossz időjárás miatt hamarabb kellett nekivágni a belföldi léghajóútnak, aminek útitervéből így is törölni kellett a dunántúli állomásokat, így csak a keleti országrész csodálhatta meg az égen úszó, bálna vagy szivar formájú – kinek melyik tetszik jobban – repülő monstrumot. Ekkor már többen is csatlakoztak az addigi 12 fő utas mellé: újságírók, illetve Gömbös Gyula honvédelmi és ifj. Wekerle Sándor pénzügyminiszter.
Budapest egén 7 óra 55 perckor jelent meg a Graf Zeppelin. Az Est újságírója elragadtatottan írt a tényleg nem mindennapi pillanatról:
– Ott jön!
Kíváncsi arcok fordulnak a mutogató karok után a Vámház irányába. A budai hegyek fölött a szürke borulásban alig-alig észrevehetően felcsillan a léghajóóriás ezüst teste, mint valami óriás hal úszik a levegő tengerében. Mint valami cethal. A Zeppelin a Duna fölött jön egy darabon méltóságos lassúsággal, alacsonyan. Csepel fölött azután a repülőtér felé fordul. Méltóságosan közeledik a tér közepe felé a Zeppelin. Megdöbbentően érdekes látvány.”
Az utasok közül a lap szerzői többeket is megkértek arra, hogy osszák meg az olvasókkal az élményeiket. Volt, aki a sima repüléssel vetette össze a Zeppelinen utazást:
– Én már legalább harmincszor utaztam repülőgépen és őszinte vallomást teszek. Csaknem mindig elszorult kicsit a szívem, amikor a földet elhagytuk. Furcsa, hogy az emberek ezt szívesen eltagadják, pedig ez egyáltalán nem férfiatlanság. Most történt először, hogy nem éreztem ezt, viszont a Zeppelin-utazásnál hiányzik az a felemelő érzés, amely a repülésnél elfogja az embert. Ezzel szemben a Zeppelinen utazni sokkal biztonságosabb és kényelmesebb.”
Talán a felfokozott hangulatot sugárzó beszámolókból is kiérződik, micsoda nagy dolognak számított az, hogy a Graf Zeppelin Budapestre érkezett. Több hasonló csoda már nem történt Budapesten, a városlakók szép lassan megnyugodtak, visszaállt életük megszokott rendje. De az emlékezet azért megőrizte a nagy eseményt, mert ahogy egyszer volt Budán kutyavásár, úgy a Zeppelin is csak egyszer szállt le a magyar fővárosban.
Forrás: Welovebudapest.com
