Csepel.hu
Ma már csak emlék, de sokakban bizonyára még élénken él az élmény, amikor több százan vagy ezren szurkoltak a Csepel SC kosarasainak, röplabdásainak, kézilabdázóinak a Béke téri sportcsarnokban a hetvenes és a nyolcvanas években.
Legjobbjaink sorra nyerték a bajnokságokat vagy végeztek a dobogón. Gyerekként drukkolt a lelátón a ma 62 éves Kovács Attila, becenevén Kaponya, aki később a Csepel SC meghatározó kosárlabdázója lett. Vele beszélgettünk csillagtelepi otthonában.
„A Tejút utcai általános iskolába jártam, Szabó Kálmán volt a testnevelő tanárunk. Abban az időben Csillagtelepen sokan kosaraztunk. Zoltán öcsém négy évvel fiatalabb nálam, és szintén a Csepelben játszott. Megtetszett a sportág, mert mindent játék közben, labdával a kezünkben tanultunk meg. Tízéves voltam, amikor felfigyeltek rám, és leigazolt a Csepel. Először a minik között, aztán az úttörő, serdülő, ifi, végül a felnőtt csapatban szerepeltem. Már tizennégyéves koromban 193 centiméter magas voltam, később még nőttem is, 200 centiméter lettem, de mostanra kicsit csökkent a magasságom. Élveztem a játékot, jó volt kiszabadulni a csillagtelepi lakásból. Rendszeresen jártunk a felnőttek meccseire, és drukkolunk nekik, felnéztünk rájuk. Szorítottunk a röplabdásoknak, ahol Buzek László játszott, és a kosarasoknak, ahol például Pálffy Tamás szórta a kosarakat. Ismertem, később egy csapatban játszottam Székely Lászlóval, akit Cinóbernek hívtunk, s aki szintén csillagtelepi, de három évvel idősebb nálam. Az első bajnoki mérkőzésemet tizenkétéves koromban a Budapesti Sportegyesülettel vívtam, hat pontot dobtam, de kikaptunk 20:18-ra. Mivel magas termetű voltam, úttörő korosztályúként a serdülők között is játszottam, ahol Csillag György volt az edzőnk. Országos szinten a legjobbak közé tartoztunk: általában a második, harmadik helyen végeztünk.”
Kovács Attila tizenhétévesen egyedüliként lett ifjúsági válogatott a Csepelből, korábban ez csak Székely Lászlónak sikerült. Gyimesi János és Mészáros Lajos irányította az edzéseket. Kovács Attila ugyanabban az évben, 1978-ban került a Csepel felnőtt csapatába, amikor a fiatal Németh László lett az új edző. Ő később komoly karriert futott be, külföldi válogatottak kapitánya lett. Miközben 1978-ban a csepeli ifik megnyerték a bajnokságot, a felnőttek gyengén szerepeltek.
„Németh László új lendületet adott a csapatnak: öt év alatt kétszer lettünk kupagyőztesek és egyszer ezüstérmesek a bajnokságban. A Honvéd, MAFC, Ganz Mávag, Pécs, Baja voltak a legerősebb ellenfelek. Akkor éveken ét együtt játszottam Székellyel, Morgen Frigyessel. A csarnok megtelt, tomboló közönség előtt meccseltünk. A felnőtt válogatottba Ránky Mátyás hívott be 1979-ben, s 1987-ig szerepeltem benne. Utoljára a jugoszlávok elleni vébéselejtezőn léptem pályára, amelyen kikaptunk húsz ponttal, de az eredmény így is hízelgő volt számunkra.”
Kovács Attila 1985-ben igazolt el Csepelről Zalaegerszegre, mert úgy érezte, nem becsülték meg anyagilag. Új korszak kezdődött, s megint jöttek a sikerek.
„Zalaegerszegen imádtak minket. Nemritkán hat-hétezer néző szurkolt nekünk. Háromszor lettünk bajnokok és kétszer ezüstérmesek. Kilenc évig játszottam ott, majd az NBII-ben szereplő Hévíz csapatát erősítettem tíz éven át. Még ott is jól ment a játék, mert szerettem a kosárlabdát. Az aktív versenyzéssel felhagytam, de a mai napig rendszeresen sportolok. Régi játékosokkal álltam össze, így például az egykori ellenfelek közül a honvédos Farkas Attilával és Judik Bélával. Hungary 55+ néven játszunk amatőr versenyeken, benevezünk Európa-bajnokságokra és vébékre. Legutóbb idén Portugáliában léptünk pályára Eb-n, így a kosárlabdázást összekötöttük a nyaralással.”
Kovács Attila mindkét gyereke is kosarazott: a fia jelenleg is a Honvédban játszik, egyúttal az utánpótlás edzője, lánya már felhagyott vele, most légiutas-kísérő.
Forrás: Csepel.hu
