Csepel.info

Hírszerző, Vastagbőr blog

Jánosnak hétfő estére már eszébe jutott, hogy “saját zsebéből fizette kínai útját” – de ha a leendő EBRD-alelnöknek ilyen a memóriája, könyörgöm, miért nem néz legalább reggel tévét?

Miért kell összevissza hazudozni?
“If there’s one thing that makes me sick
It’s when someone tries to hide behind politics
I wish that time could go by fast
Somehow they manage to make it last”
(Ramones)

Nem, ne nevezzük félrekúrásnak, ami történt, hiszen egyrészt nem tudhatjuk, másrészt ha félre akartak volna kúrni, nyilván megtalálják az e célra legadekvátabb budapesti motelt vagy titkárnő nélküli MEH-irodát, önmagában csak ezért még nem repültek volna a távoli Keletre. Maradjunk a tényszerűség kedvéért abban, hogy – némely sajtótermék és kommentelő rosszhiszemű sugalmazása ellenére – János és Alexandra csupán félreutaztak.

Vigyázat, a videóban felnőtt tartalom van, csak felnőtt olvasóink nézzék meg!

Amúgy is nehéz feltételezni, hogy Alexandra olyan pasira indulna be, akinek a volt cége áfát csal, aki költségvetési adatokat hallgat el, valamint önálló médiapolitikája keretében tévékamerákat fejel le, még akkor is, ha esetünkben szocialistákról beszélünk, a kamera meg Hír TV-s. Szóval hagyjuk az eset feltételezett privát vonatkozásait, a bulvárnak induló sztori annyi sebből vérzik, hogy van benne politikai dimenzió és más képzavar is bőven, sőt eddig csak az van.

Kezdődött ugye az egész azzal, hogy a Blikk birtokába jutott egy tavaly december 18-i, első pillantásra privátnak mondható digitális turistafotó, amely privát fotó viszont a China Daily című lapban jelent meg. A képen Alexandra a kamerába néz, János pedig, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) leendő alelnöke a kirakatokat fixálja, pontosabban a St Paulo portugál cukrászda sarkába állított targoncát nézi konkrétan, hú mennyi áfát lehetne azzal kivinni, gondolja talán éppen. Történik mindez a kommunista Kínához visszacsatolt Makaó egyik sétálóutcáján. Mert ők akkor éppen ott voltak.

Hogy pontosan miért is voltak ott, miért ebben az összetételben és kinek a pénzén jártak a legendás kaszinó- és offshore paradicsomban a visszacsatolás 10. évfordulóján, az már a történet privát fotón túlmutató vetülete, amely nem mástól, mint János leginkább a Monty Python csapat Macsakösszezavaró Kft.-jéhez hasonlítható önálló médiapolitikájától lett egyáltalán vetület.

Az EBRD leendő alelnöke ugyanis a Blikk első cikkében még zavarosan magyarázkodott (“Ha a MEH hivatalos utazási listáján nem szerepel, akkor azt jelenti, hogy nem voltam külföldön.”), majd a cikk megjelenése után, kora délután végre eszébe jutott a kétnapos út, sőt a finanszírozás módja is: “A nevemre szóló hivatalos meghívó tehát nem közvetlenül Makaóra, hanem Pekingbe szólt, utam pedig egyetlen fillér közpénzt sem érintett” – adta tudtul kurta-furcsa MTI-közleményében.

Hogy is van ez? Hát úgy, és ezt már Alexandra hétfő reggeli TV2-s szerepléséből kellett megtudnunk, hogy azért nem magánútról volt szó: a repülőutat ugyanis nem más, mint az MSZP fizette (nyilván ezt érthette János azon, hogy nincs benne közpénz), a “makaói szakaszt” pedig a kínai kommunista párt. Jánosnak viszont hétfő estére már eszébe jutott, hogy “saját zsebéből fizette kínai útját” – de ha a leendő EBRD-alelnöknek ilyen a memóriája, könyörgöm, miért nem néz legalább reggel tévét?

A kínaiak tehát Jánost nem mint kormánybiztost, hanem mint az MSZP külpolitikai kabinetjének tagját hívták meg? Ha viszont ez így van, miért erősítette meg a párt még egyszer, hétfőn is, hogy nem, nem ők fizették, különben is, “az MSZP részéről senki sem járt Makaóban”? Ezt mondta a kancelláriaminiszter is: János “semmiféle makaói úton nem járt a MEH pénzéből”, ilyen utat nem rendeltek el, nem engedélyeztek, nem adtak hozzá közpénzt. A MEH nyilvántartásában is csak kettejük novemberi, elmaradt közös útja szerepel, ja és három másik, pl. Mongóliába.

Ami pedig Alexandra repülőjegyét illeti, az Európai Szocialista Párt (PES) szóvivője, Bryan Synnott a Blikknek előbb azt mondta, ők “nem küldtek senkit a Makaón rendezett ünnepségre”, majd a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott, mivel Alexandra felel náluk Kínáért, ezért útja “a párt szempontjából legitim”. Alexandra erre hivatkozva közölte halálkomolyan, hogy az ő repülőjegyét meg a PES állta.

Itt tartunk most. De ha a történet minden privát száltól mentes, nettó politikai turizmus, ha tehát csak annyi történt, hogy a távol-keleti országokért is felelős kormánybiztos és titkárságvezetője – egyben az európai szocialisták Kína-felelőse – külön meghívásra, de egyszerre utaztak a félszigetre, az önmagában, minden kommunikációs káosztól és közpénz-kérdéstől függetlenül is magyarázatra szorul, éspedig politikaira.

Mivel ezek az emberek leginkább nekünk, a köznek tartoznak felelősséggel, nagyon is a közre tartozik, miért kell Peking meghívására, a kommunistákkal együtt megünnepelni azt, hogy a régóta formálissá vált gyarmati lét után Makaót hamarosan tényleg gyarmatosíthatják a vörösök? Már ha nem privát útról volt szó, de ugye nem arról volt szó. De akkor miért kell összevissza hazudozni?

Makaó (澳门) tíz éve az Alexandra által “népi Kínának” nevezett ország szerves része, amióta a kommunisták visszakapták kedvenc kapitalista gyarmatukat a portugáloktól. A makaói félsziget úgynevezett Különleges Közigazgatási Térség (澳門特別行政區), amely Hongkong mellett a másik azon kis oázis, melynél Peking elfogadta az “egy ország – két rendszer” elvet, tehát még ötven évig békén hagyják a helyi autonómiát, incl. az ott berendezkedett szemét kaszinó-kapitalistákat, akik egyébként a vörös Kína jelentős befektetői is, Alexandra találó tévés elszólásával: “Kína Makaó része”. Peking mindenesetre már most is azt csinál ott, amit akar (elképzelem, amint Obama hadat üzen a kínaiaknak a kaszinók államosítása miatt).

Szóval, miért jó ez nekünk, hogy ők ketten ott voltak? Mit jelenthet, ha Alexandra azt mondja a tévében, hogy “nagyon sok hozadéka” lesz hazánknak ebből az útból? És miért van az, hogy Kínába érve még amúgy épeszű politikusok (pl. Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor) is azonnal elfelejtik a vendéglátók hűvös emlékeztetését bizonyos alapfokú emberi jogi normákra, ellenben kritikátlanul haverkodni kezdenek “a világgazdaság leendő centrumával”, és mély megértéssel fogadnak minden pekingi szempontot?

De hogy Jánosékra visszatérjünk: belegondolt bárki abba, miért közölte egyáltalán a China Daily a fenti, dátumos fotót ? (Már ha igaz: az online verzióban a vizitnek se híre, se hamva.) A hírértéke ugyanis kb. az, mintha a Népszabadság külpol rovata képet közölne arról, hogy a hétvégén a Váci utcában sétált a dél-tádzsik kereskedelmi attasé helyettese, a titkárnőjével. Breaking, tényleg. Marad az, hogy ők lehettek az egyetlenek, akik a visszacsatolás ünnepségén ott voltak. Más értelmes magyarázata ennek az egész történetnek nem lehet.

Ha csak az nem, hogy félrekúrtak.

Forrás: Hírszerző, a szövegbe beillesztett videókat a Vastagbőr blogon találtuk

A Vastagbőr blog oknyomozó beszámolója Veresék ulanbatori utazásáról: Makaó vagy Ulánbátor: Jani házhoz megy, és dolgozik az országért

This entry was posted on 2010. február 24. szerda at 15:30 and is filed under Bulvár, Közpénzek, Pártok, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.