Csepeli Hírmondó
A trópusi kiskert Brujman Roland munkáját dicséri, aki három évvel ezelőtt vásárolta meg az első banántövet, azóta pedig lelkes odaadással építi-szépíti a kiskertet. A kertészkedés igazi szenvedélyévé vált és titkon reméli, hogy hobbija egyszer a hivatása lehet.
Roland Csillagtelepen nőtt fel, hosszú éveken át egy társasházban lakott, házassága révén költözött kertes házba. Új hobbiját, a kertészkedést kezdetben az a cél ösztönözte, hogy rendbe tegye a ház előtti utcarészt. Megoldást találjon a gaz, a szemét és a parkoló autók problémájára, ezért is kezdett bele az előkert átalakításába.
„Egyszer láttam valahol banánfákat és nagyon megfogott az egzotikus látvány, szerettem volna én is hasonlót megvalósítani. Megvásároltam az első banántövet és onnantól nem volt megállás”
– meséli.
„A fák hazai növényklubokból származnak. A gondozással kapcsolatos információkat, tanácsokat is a klubokban, valamint az interneten szereztem be, de magam is kitapasztaltam az évek során, hogy mi a legjobb a növényeimnek. Telente például visszavágom a fákat, a leveleket eltávolítom, a banán törzsére pedig egy hungarocell házat teszek, hogy ez alatt pihenhessen a törzs a hideg hónapokban. A dobozban vészfűtés van, amit egy termosztát kapcsol be fagy esetén. A kényesebb növényeket pedig a garázsban teleltetem át.”
„Amikor a gyerekekkel sétálunk és látunk egy szép növényt, elhozzuk a magját és elültetjük. Így bukkantunk a ricinus fára is. Biciklizés közben megláttunk egy kertben, becsöngettünk és kértünk magokat, elültettük, ilyen gyönyörű lett”
– mutatja büszkén.
A kert folyamatosan bővül, évről-évre egyre több növény díszíti, Roland nagy gonddal tervezi meg, mi hová kerüljön. Az ültetésnél mindig utánanézek melyik növény mekkora lesz, milyen talajt, mekkora helyet kíván, az árnyékot vagy napot kedveli-e, mit, mivel lehet összeültetni.
„Tavaly ősszel több köbméter földet ásott ki, hogy a köves, homokos talajt lecserélje. Egész télen zsákszámra hordtam haza a földet a bevásárlóközpontokból, marhatelepen és lovardában jártam, trágyát zsákoltam, hogy tavasszal jó minőségű földbe ültethessem a növényeket.”
Roland a trópusi növények mellé egy kis csobogót, tavat is tervezett, mely jól illeszkedik a kert hangulatához madarak kedvelt itató helye lett.
A különleges banánligetnek sokan csodájára járnak, lefényképezik. Roland a különleges növényeket maga is szaporítja, eladja, hogy a kertet fenntarthassa, bővíthesse, szívesen ad tanácsokat a hozzá fordulóknak.
„A közösségi oldalamon sokan osztják meg velem sikerélményeiket, képeket küldenek, hogyan fejlődnek a nálam vásárolt fák, újabb növényeket kérnek ismerőseiknek, barátaiknak.”
A kiskertet sajnos a tolvajok sem kímélik. Idén áprilisban egy hatalmas banánfát loptak el Rolandtól, akkor sem a fa, sem az elkövető nem került elő. Nyár közepén pedig újabb lopás történt, de ekkor sikerült kézre keríteni a tolvajt.
„Egyik éjjel hangos ajtócsapódást hallottunk, kinéztem az ablakon és láttam, hogy hűlt helye van az egyik banánfámnak. A tolvaj autójával megpróbált megfordul az utcában, elé ugrottam, de nem sikerült megállítani, a rendszámát azonban feljegyeztem. Azonnal szóltam a rendőröknek, akik másnap megtalálták a tettest és a fát is.”
A kertet Roland azóta riasztóval védi, az értékes növényeket pedig leláncolta.
Forrás: Csepeli Hírmondó
