Csepel.hu
„Kerek tízes” érettségi évfordulójukat ünneplő egykori diákoknak rendeztek öregdiák találkozót december 6-án, a Jedlik Ányos Gimnázium ideiglenes intézményében. A már nyolcadik alkalommal tartott rendezvényre az 1959, 1969, 1979, 1989, 1999 és a 2009-es tanévekben érettségizőket várták. Az arany- és gyémánt érettségi bizonyítványokat Bese Benő intézményvezető adta át.
A vendégek között köszöntötték Morovik Attila alpolgármestert, Tóth János tankerületi igazgatót, Tóth Endre tankerületi igazgató-helyettest és Kispál György címzetes esperest.
Az iskola történetében először fordult elő, hogy épületének felújító átalakítás miatt ideiglenes helyszínen találkoztak egymással az egykori diáktársak. Az ünneplőket először Morovik Attila alpolgármester köszöntötte, aki szintén a Jedlikben tanult, 1975-ben fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Beszédében visszautalt rá, hogy 2012-ben Németh Szilárd akkori polgármester kezdeményezésére jött létre a teljesen új formát öltő érettségi találkozók sora.
Bese Benő ünnepi beszédében elmondta: a régi osztálytársakkal való összejövetel jó lehetőség a találkozásra, az emlékek felelevenítésére, az iskolának pedig egy visszajelzés az oktatás színvonaláról. Hangsúlyozta: büszkék vagyunk arra, hogy családok generációiból jönnek hozzánk diákok, s a tantestület több mint egynegyede is egykori Jedlikes diák volt. Az intézményvezető az idei rendezvény támogatásért köszönetet mondott a csepeli önkormányzatnak és a Dél-Pesti Tankerületi Központnak.
Ezután az egykori évfolyamokból öregdiákok emlékeztek vissza gimnáziumi éveikre.
Az ünnepi műsor után megkoszorúzták Jedlik Ányos mellszobrát, majd állófogadással zárult az érettségi találkozó.
A.Zs.
Az eseményről készült rengeteg fotó itt.
Ez kurva jó dolog. Látni ki mire vitte az életben. Ki hogy csúszott le a KISZ főtitkárság megszűnésével…
Sajnos én már abba a korba születtem, mikor menőbb volt/kifizetőbb volt elvált, részeges, szocpolitikás szülő(k) gyerekének lenni, és határok nélkül tönkretenni a tanítást, és hamisított orvosi igazolással lógni, mínuszokban egy topban, sál nélkül plázázni, lopni, verekedni az utcán ezer Ft-ért, cigit tarhálni, 15-16 évesen abortuszra ki-bejárni, osztálykiránduláson osztályfőnök kúrogatja az osztálytársunkat, kísérő tanárok pedig mintha semmi sem történne, stb, állandó versengés, fekete szempillaspirállal húzogatni a hajtincseket, mert vki fekete akart lenni, vagy kémia szertárból hidrogént lopni, és avval hajat szőkíteni a wc-ben, ahol a végzősök bagóztak, reménykedni, hogy nem lecsós öntetű menzai kaja lesz, vagy ha milánói van, tuti 3x öltözünk át újabb adagért, és várni valami actiont tanítást közben utcáról, hogy kileskelődjünk ablakon, rávenni a tanárt, jajjj ma ne tanuljunk, vagy jóidőben, hogy tanuljunk az udvaron, tornaórák utáni átöltözéskor, ki borotválja, ki nem, ki fürdik, ki nem, ki deózik, ki nem, sulibuli b+, az…meg dizsi…ki kit kér fel táncizni, vagy épp na nézzed már ezt a csajt se kérték fel, pedig jó segge van, az első piercing, az első kisebb Tattoo, srácok már zselézik a hajukat, és egymást szivatják ki milyen szar zenét hallgat, na de aztán mikor a szalagavatóra kerül sor? Ott, onnantól már nincs sok hátra. Túl lehet élni, de van jobb, mint a gimi, én mindig dolgozni akartam. Olyan boldog voltam, mikortól nem kellett iskolába járni, csak dolgozni. Számomra jobb az Élet Iskolája, mint egy intézményesített Épületegyüttes, szabályokkal…jahhh meg pótlapokkal ellenőrzőbe a sok szaktanári intő, meg igazgatói megrovás, hát már ők se tudták hova fokozni, meg fegyelmi tárgyalások, és a lebaszás, ha a márc 15-i megemlékezésen nincs fehér ing, meg kokárda, meg kopogós lakkcipő…