Csepel.info

Gyurcsány üvöltözött Mesterházyval – Mi lesz holnap a bíróságon?

Heti Válasz

Gyurcsány Ferencnek olyan vallomást is cáfolnia kellene a bíróság előtt, mely szerint tudott Zuschlag János üzelmeiről. A volt kormányfő arról az időszakról beszélhet majd, amikor a hatalom megszerzése érdekében alkut kötött a sportminisztériumot saját vadászmezőnek tekintő ifjú szocialistákkal.

A közvádas bűncselekménnyel megvádolt politikusok a párt önbizalmát és becsületét is ellopták – panaszkodott Lendvai Ildikó az MSZP országos választmányának kétszázadik ülésén. A rendezvény fényét emelte Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök is, aki a párt elnökének szavait lélekerősítésnek is felfoghatta. November 12-én ugyanis Gyurcsányt a Zuschlag-ügyet tárgyaló kecskeméti bíróság tanúként hallgatja meg.

Nemcsak a vallomásnak, hanem a pernek is nagy kérdése: sikerül-e a meggyőzni az igazságszolgáltatást, hogy nemcsak a párt “becsületét” ellopó, hanem közpénzek elsíbolásával is vádolt Zuschlag János saját szakállára cselekedett. Avagy “Cusi” csak fogaskerékként működött a szocialista pénztermelő gépezetben, ifjúsági és sportminiszterként pedig Gyurcsány tisztában volt az ifiszoci üzelmekkel. A volt kormányfőnek az alábbi kérdésekre kell válaszolnia:

* Voltak-e politikai megrendelések az ifjúsági tárca pályázatainál?
* A minisztérium vezetése felülírta-e hatalmi szempontok miatt a dokumentációkat elbíráló szakértők véleményét?
* 2003-2004-ben az MSZP országgyűlési frakciójában úgy tudták, az ifjúsági és sportterülettel kapcsolatos igényeket Zuschlag János közvetíti a tárca vezetésének; volt-e ilyen megbízatása az ifjú politikusnak?
* Milyen konkrét ügyben került Gyurcsány Ferenc konfliktusba Mesterházy Attilával a tárcánál?
* Mi történt az MSZP ifjúságpolitikai munkacsoportjának 2004 eleji vacsoráján, ahol egy tanúvallomás szerint Gyurcsány jártasnak mutatkozott a Zuschlag-féle pályázatok ügyeiben?

És akkor a háttér. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GyISM) lapunk által megkérdezett egykori munkatársai úgy emlékeztek, a későbbi miniszterelnök a kinevezését követő két-három hónapban keményen ütközött a minisztériumot saját vadászmezőnek tekintő szocialista ifjúsági lobbival. Azaz a tárcánál akkor politikai államtitkároskodó Mesterházy Attilával, valamint Ujhelyi Istvánnal, Arató Gergellyel és Zuschlag Jánossal, a későbbi Mozaik Klub prominenseivel. Egyik forrásunk még olyan nyilvános értekezletre is emlékszik, amelyen egy támogatási ügy kapcsán Gyurcsány üvöltözésig menő szóváltásba keveredett Mesterházyval.

“Kulturális sokk volt” – emlékezett minisztériumi belépőjére Debreczeni József könyvében Gyurcsány Ferenc. Egy 2007 őszi Magyar Narancs-interjúban pedig az ifjak világával folytatott összecsapások nyertesének láttatta önmagát. “A tőlem most már ismert verbális brutalitás teljes eszköztárát fölvonultatva próbáltam rendet tenni és új szabályokat alkotni. Azt gondoltam, nagyjából rendet is teremtettem abban a házban” – nyilatkozta két éve. Vélhetően ezt az álláspontot képviseli majd meghallgatásán a volt miniszterelnök: adott egy, a legkülönfélébb lobbiérdekektől szabdalt, kijáróemberektől hemzsegő minisztérium, amelyet Gyurcsány a legjobb tudása szerint megtisztított.

A botrány kirobbanásakor kifejtett érvelése szerint a Zuschlag János-i machinációkról nem volt tudomása – nemhogy egy miniszter, de még egy főosztályvezető sem láthatta át, hogy a több ezer pályázó egyesület közül melyek a kizárólag pénzszerzésre létrehozott szervezetek. Gyurcsány vélhetően ezt mondta el a 2007 őszi ügyészségi kihallgatáson, melyen az akkori miniszterelnök mindössze másfél órát töltött az ügyészekkel. Miközben az ifjúságpolitikai területtel kapcsolatot gyakorlatilag nem tartó Topolánszky Ákos akkori kábítószerügyi koordinációs helyettes államtitkárnak két részletben 14 órán keresztül kellett válaszolnia a kérdésekre.

Gyurcsány védekezését nem csak az teszi kétségessé, hogy volt olyan pályázati szakértő, aki már a lebukás előtt felhívta az államkincstár figyelmét a gyanús egyesületekre. Szemben áll ezzel a múltidézéssel több tanúvallomás is. Ocsovai Tamás, aki anno az ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkár volt, október végén a bíróságon azt mondta: rendszeres egyeztetések folytak a miniszternél a korábban ellen félnek tekintett ifi nagykutyák részvéte lével. Ezeken támogatási listákról beszéltek – egyszer őt még vasárnap is berendelték egy ilyen értekezletre.

Ocsovai azt is vallotta, Gyurcsány Ferenctől, Mesterházy Attilától és Keszthelyi András kabinetfőnöktől kapta meg a politikai okokból támogatandó egyesületek listáját; ezeken szerepeltek a fiktívnek bizonyult Zuschlag-féle csoportok is. A másodrendű vádlottként szereplő Lados István, Zuschlag korábbi személyi titkára pedig egy 2004. januári vacsoráról számolt be. Ezen az összejövetelen, amelyen Gyurcsány a Mozaik Klub gerincét képező MSZP ifjúságpolitikai munkacsoportjának tagjaival találkozott, a későbbi miniszterelnök a termen átüvöltve, őszödi stílusban vonta felelősségre “Cusit”, hogy már megint baj van a pályázataival.

Több jel is arra utal tehát, hogy Gyurcsány békét kötött az ifjú szocialistákkal, hiszen a párt meghódítására indított menetelése során mindenkire szüksége volt. Ugyanis egy általa nem ismert, csak ugródeszkának tekintett szakterületen kellett elboldogulnia (ezt bizonyítja, hogy miniszterelnökké válása után megszüntette a GyISM-et). A volt kormányfőnek a Mozaik Klub volt a felvonulási területe a párt felé: az ifiszocikra is támaszkodva építkezett a kezdeti időkben, ezért forrásaink szerint az első két-három hónap után kiegyezett velük.

A per nemcsak ezen vonások miatt bír politikai jelentőséggel, hanem az államérdek sajátos érvényesülése miatt is. Ki kell derülnie, miképp lehetséges, hogy a mézesbödönben való turkáláson kapott Zuschlagnak Lusztig Péter ex-rendőrtábornok, Lamperth Mónika akkori belügyminiszter tanácsadója egy hangfelvétel szerint segítséget ígért. Azt is tisztázni kell: hogyan fordulhatott elő, hogy Zuschlag János ismerőseinek a saját lehallgatásáról szóló jegyzőkönyvekkel hencegett, és fűnek-fának mesélte: biztosan tudja, hogy telefonját figyelik.

A per névadója közelmúltbeli megszólalásában igyekezett arról győzködni a bíróságot: ha voltak is politikai beavatkozások a pályázati rendszerben, azokban semmi különleges nincs. “Akik az ország kormányzásáért vállalják a felelősséget, nyilvánvaló módon a minisztériumok döntéseiről is sajátos politikai szempontok alapján véleményt formálnak. Ebben én semmi törvénytelent, etikátlant nem látok” – mondta Zuschlag. Hamarosan elválik, hogy az érvelést a bíróság elfogadja-e.

***

ELNÖK A BÍRÓSÁG ELŐTT

Aligha így tervezte nyugdíját Jacques Chirac francia köztársasági elnök: az államfői pozíciót 2007-ben elhagyó politikusnak most egy, a Zuschlag-perre némiképp rímelő eljárás miatt kell bíróság elé állnia. Igaz, esetében nem fiktív egyesületekről, hanem fiktív állásokról van szó: a vád szerint Chirac 1977 és 1995 között, még párizsi főpolgármesterként felvetetett olyan alkalmazottakat a városházára, akik a valóságban pártjának, a jobboldali RPR-nek dolgoztak – és így Chirac politikai céljait szolgálták. Frédéric Salat-Baroux, a köztársasági elnöki hivatal korábbi főtitkára a hétfői Le Figaróban az ügy kapcsán “ügyetlenségekről”, “éberség hiányáról” írt, de tagadta, hogy párizsi közpénzen fizetett tanácsadók hada dolgozott volna Chirac elnökké választásán.

Az eljárást még a baloldal egy része is kínos feszengéssel fogadta, az ugyanis a francia politika szürke zónájára világított rá. A kilencvenes évek közepén hozott szigorú törvényekig mindenki úgy finanszírozta kampányát, ahogy tudta: mivel addig a jogszabályok lehetetlenné tették a magánadományok elfogadását, az állami dotáció pedig csak csordogált, a pártok a legkülönfélébb módon szereztek forrásokat. Nemcsak baráti önkormányzatoknál helyeztek el kádereket, hanem állami cégeket is pumpoltak. A piaci szereplők közül is azokat részesítették előnyben, akik hajlandóak voltak kis szívességekre. Ezekből az ügyekből aztán óriási botrányok kerekedtek. Alain Carignon korábbi minisztert például 1995-ben három év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, mert Grenoble városának vízközműveit olyan cégnek (a pécsi botrányban elhíresült Suez elődjének) játszotta át, amely bőkezűen támogatta kampányújságját és politikai tevékenységét.

Forrás: Heti Válasz

This entry was posted on 2009. november 11. szerda at 12:19 and is filed under Közpénzek, Krimi, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.