Origo, Csepel.info
Huszonkét méter hosszú, és hét méter széles
Két rendőrautó és négy sárga villogós kísérő jármű kellett, hogy körbefogja és biztosítsa az éjszakában az út teljes szélességét elfoglaló konvojt. Egy hatalmas daruelem indult Tiszafüredről a csepeli szabadkikötőbe, hogy aztán Hamburgba ússzon tovább. Olykor cammogva, máskor száguldva szeltük át az ország felét a nyolcvantonnás szörnnyel, az utunkba kerülő autók szervezetten a bokrokba menekültek. Követtük a különleges szállítmányt.
21 óra, Tiszafüred
Besötétedett. A szúnyoginváziótól szenvedő városszéli gyártelepről indulva nekilendülünk a kalandosnak ígérkező útnak. A fuvar célja: a csepeli szabadkikötő, majd hajóval Hamburg. A szállított áru: egy tengeri hajókat kipakoló óriásdaru gépháza. A szállítmány mérete: 22 méter hosszú, 4,3 magas és 6,9 méter széles. Az össztömeg: 80 tonna, (ebből a gépház 47 tonna, 10×3,4×6,9 méter). A közúti szállítás szempontjából egyértelműen a közel hétméteres szélesség a legfontosabb adat, hiszen ez az átlagos kétsávos út teljes szélessége. Még egy gyalogos se fér el mellette, nemhogy más járművek, márpedig forgalmas utakon közlekedünk majd. Érdekes lesz.
A nekilendülünk valójában most azt jelenti, hogy szó szerint lépésben indul el, majd lépésben tekereg az átlagos szélességű tiszafüredi utcákban a tíztengelyes Mercedes kamion. Körülötte egy sárga mellényes kísérő szaladgál, és nézi jobbról-balról, hogy kiférünk-e a gyártelepről, elférünk-e az úton. A rádión zajló kommunikáció folyamatos, a sofőr mellett ülve azt halljuk szinte megállás nélkül, hogy “Petikém, jobbról van fél méter”, “hátul vigyázz, ott egy tábla”, “várjál, trükközök picit”, “lassan, lassan, lassan”. A járműnél létkérdés, hogy a kanyarokban a tízből kilenc tengely fordul valamerre.
Jobbra bögyös szőke
Villogó fényhidas rendőrautó vezeti az olykor kilométeresre duzzadó konvojt, ezt két – szintén jó pár villogó lámpával ellátott – úgynevezett szakkísérő mikrobusz követi. Majd jön a kamion, aztán újabb két kísérő jármű következik, míg hátul a sort egy másik rendőrautó zárja. Az elöl haladók egyrészt rendőri segítséggel szervezetten a parkolókba és mellékutcákba parancsolják a járműveket az utunkból (a településeken belül) vagy az útszéli fák és bokrok közé (a települések között). Közben folyamatosan közlik a rádión Petivel, a huszonéves sofőrrel, hogy hol, milyen jármű várakozik az út szélén, milyen táblára vagy éppen épületsarokra kell figyelnie, hogy ne bontsa le azt.
21.25 Poroszlói Tisza-híd
“Na, Petikém! Itt a híd” – szól bele a 33-as úton valahol előttünk haladó kísérő kocsiban valaki a rádióba, és a hangsúlyából azonnal tudjuk, hogy nem a tiszafüredi centizgetés volt a legnehezebb feladat. Kiderül számunkra, hogy a Poroszló előtti Tisza-híd negyven-negyven centiméterrel szélesebb kétoldalt a szállítmánynál. A településen kívüli 35-40 kilométer/órás sebességünk olyan 10-15-re csökken, a mellényes kísérő pedig megint előttünk szaladgál, és folyamatosan adja az információkat: “jobbra”, “balra”, “lassan, lassan, lassan”. Eközben Peti többet néz a hatalmas tükrökbe, mint előre, de megcsinálja. “Ez trükkös volt” – szól bele valaki a rádióba, amire a hídra utalva az a válasz, hogy “leteherpróbáztuk ezt az ötvenéves konstrukciót”.
Tovább haladva a települések között két-három kilométerenként kapjuk az infót – még mielőtt látnánk -, hogy hol, mennyi személyautót parancsoltak be a rendőrök a gazba. Amikor a kis csoportokhoz érünk, már mindenki az autója mellett állva bámulja a villogó-világító lámpákkal kidekorálva érkező monstrumot, amely meghökkentő látvány a sötét éjszakából előbukkanva. A 4,3 méteres magasság közel van egy átlagos családi ház méretéhez, míg a 80 tonnás tömeg körülbelül ötven-hatvan darab átlagos személyautó súlyának felel meg.
22.10 Dormánd
Poroszló után Besenyőtelek, majd Dormánd következik. Ezek belterületén és a közúton haladva is hallunk néha némi zörgést a szállítmány tetején, amit Peti rendszerint úgy kommentál, hogy “gallyaztam kicsit”. Ezek nem akasztják meg a konvojt, nem úgy Dormánd belterületén egy Volkswagen Transporter. Csak annyit látunk, hogy az előttünk száz méterrel leállított kisbusz sofőrjének széles karmozdulatokkal magyaráz az egyik úttisztító rendőr. Jön az üzenet a rádión, hogy egy motorcsónakos utánfutó van mögé kötve, tolatnia kellene, de a vezető nehezen birkózik meg a feladattal, csak többedszeri próbálkozásra sikerül neki.
“Közlekedési ki mit tud” – halljuk, majd az elindulás után a szokásos szöveget: “jobbra figyelj, Petikém”. Csak a számunkra nem szokványos válasz – “az túl fiatal még” – után kapjuk oldalra a fejünket. Egy fejlett keblű szőke kamaszlányt világít meg a kamion lámpája. Jellemzően inkább minket néznek meg a falvakban, még a kocsmából éppen kilépők is megállnak egy pillanatra, eltátják a szájukat, csak ezután nyúlnak bizonytalanul a tárolóban hagyott kerékpárjukhoz. Itt is súrolunk néhány közlekedési táblát, itt is átférünk az elektromos vezetékek alatt. Valahogy mindenhol pont elférünk, ám ez nem a véletlen műve, és nem is csak a profi kísérők útmutatásainak, a sofőr rutinjának köszönhető.
Lemérik az útvonalat előre
A túlméretes áruk szállítását – így nevezik ezt hivatalosan – komoly és hosszadalmas tervezés előzi meg. “Az útvonaltervezés az egyik legkritikusabb pontja a szállításnak” – mondta még az indulás előtt az [origo]-nak Farkas Balázs, a Magyar Közút Kht. (MK) úthálózat-védelmi igazgatója. Így történt ezúttal is: első lépésben a szállíttató Bautrans Kft. tapasztalt emberei végigjárták a Tiszafüred-Csepel útvonalat, ahol kellett, szélességet és magasságot mértek, utánajártak a hidak teherbírásának. Ezt követően nyújtották be az áru, valamint a szállító jármű adatait és az útvonaltervet az MK-hoz, amely kiadta az útvonalengedélyt, és meghatározta a fizetendő díjakat (ezekről bővebben keretes írásunkban olvashat).
Farkas szerint a megfelelő útvonal kijelölésénél az alapcél, hogy minél nagyobb kapacitású (minél nagyobb teherbírású és minél szélesebb) utakra tudják terelni a szállítmányt. “Nem csak az a baj ezekkel a szállítmányokkal, hogy nehézkesen férnek el, hanem az is, hogy a súlyuknál fogva károsíthatják az utakat” – fogalmazott az igazgató. Útközben számos akadályozó tényező lehet, és nem csak szélességben. A településeken belül például négy-öt méter magasságban lógnak az elektromos és tévévezetékek, amelyek között nem ritka a szabálytalanul felszerelt, amely alacsonyabban is himbálózhat.
Előfordul, hogy ilyen átlógó vezetékeket időlegesen ki kell köttetni, vagy a Magyar Közút Kht. kísérő kocsikban utazó szakembereinek táblákat kell kihúzniuk, majd az áthaladás után visszahelyezniük. Ezúttal is kiemeltek néhány táblát, hogy elférjünk. Ez utóbbi manőver jellemző az egyre több helyütt épített körforgalmaknál, amelyeknél könnyen a hatalmas ívben forduló szállító jármű útjába kerülhetnek. A magasság az autópályákon is gond lehet, de itt legalább fixen adott a felüljárók 4,9 méteres magassága, lehet előre számolni vele. A mi szállítmányunk 4,3 méteres magasságban végződik, így nyugodtan ráhajthatunk az M3-asra. Az autópályán közlekedő kocsik fénycsóvája már messziről üzeni, hogy itt jóval nagyobb forgalomra és sebesebb tempóra számíthatunk.
22.45 A 33-as út és az M3-as kereszteződése
“Igyekezzetek! Miattunk áll az egész pálya” – jön az információ az első kísérő kocsiból, amikor a megszokott óvatossággal, de minden korábbinál nagyobb ívben megpróbálunk ráfordulni Füzesabonynál az autópályára. Komótosan, de simán megy minden, aztán a legmeglepőbb az, hogy majdnem fel tudjuk venni az éjszaka autópályázók ritmusát. Pedig Peti szerint most olyan a légellenállásunk, “mintha valaki egy méteres falapot tartana maga elé, és úgy szaladna”.
Száz kilométeren százliteres fogyasztás
Ennek ellenére felgyorsulunk 90 kilométer/órás sebességre, de a konvoj még így is lassítja némileg a forgalmat. A daruelem mögött feltorlódott kocsisort olyan negyedóránként engedi útjára a rendőri kíséret, a kamion nem lassít, csak némileg félrehúzódik. Igazából itt, a háromsávos autópályán fér el rendesen a hét méter széles szállítmány, amely a reméltnél gyorsabban halad Budapest irányába.
Csak az emelkedők lassítják a 16 ezer köbcentis Mercedes-Benzt, ilyenkor igazán szükség van mind a 600 lóerőre. “Mennyit eszik?” “Százon százat.” Peti szerint ha egy sokkal jobb légellenállású negyventonnás markológép lenne hátul, akkor hatvan-nyolcvan literrel is elmennénk. Ez közelebb van az átlagos fogyasztáshoz, a jellemzően Ausztriába, Németországba és Franciaországba vezető utakon inkább ennyit fogyaszt a kamion.
23.55 Budapest
Simán elérjük a fővárost, a kabriónkból könnyen fotózik és videózik útközben két kolleginánk. Az M3-as bevezetőjén a korábbinál jóval lassabban haladva már az is látszik, amit budapestiként előre sejtettünk: itt éjfél környékén is lesz forgalom bőven. A hosszúkás konvoj egy pillanat alatt összetömörül, és kiszélesedik. Újabb rendőrautók csatlakoznak, hogy utunk legrizikósabb szakaszán is óvják a szállítókat és a szállítmánytól a figyelmetlen közlekedőket.
Legyalázunk egy táblát
Gyakorlatilag egyenesen haladunk a belváros felé, mígnem ráfordulunk a Vidámparknál a Róbert Károly körútra. Ez, majd a Hungária körút tűnik az egész út leginkább balesetveszélyes részének, mert még az éjfél utáni percekben is van forgalom, és számos kereszteződés nehezíti a konvoj útját. Ráadásul a kivilágított városban sokkal kevésbé tűnik fel – ahogy valaki nevezte – ez a monumentális karácsonyfa, mint Szabolcs és Heves megye határán, a sötét prérin.
Néhány bamba autósra rápirítanak a rendőrök, még mielőtt figyelmetlenül befordulnának valamely mellékútról a konvoj közepébe, rájuk nyomják a sziréna legdurvább hangját. Haladunk, haladunk olyan 40-es átlaggal, immár a daruelem mögötti személyautóban ülve – ahová időközben átugrottunk egy lassú kanyarban – amikor tompa puffanást hallunk. Két másodperc múlva elhaladunk egy legyalázott közlekedési tábla mellett, ahogy látjuk, húsz centiméteren múlott a történet. Úgy gondoljuk, a sor végén érkező útkezelők helyreállították aztán.
0.48 Csepeli szabadkikötő
Az előzetesen közölt hajnali kettőnél korábban érkezünk a célba, tökéletes fuvar volt, mindenki elégedett. A szállítás lebonyolításáért felelős bautransos Brandhuber Krisztina mosolya a Tiszafüreden megismertnél is bájosabb. “Ha van kérdés, szívesen válaszolok” – mondja. Kiderül, hogy hajnali öt után kezdik meg a cég emberei a daruelem beemelését egy német hajóba. Nem fogunk sokat aludni.
5.15 Visszatérés a kikötőbe
Ébredezik a nap, ébredezünk mi is. A majdnem csípős hőmérsékletű hajnalban néhány kék nadrágos, narancssárga pólós bautransos munkás tesz-vesz a szállítmányok körül. Ekkor látjuk meg, hogy csaknem féltucat kamion áll itt a leendő hatalmas hamburgi daru különféle alkotóelemeivel, de a legnagyobb persze az, amelyet mi hoztunk. Ez egy teljesen új csapat, az éjszakai szállítók otthon alszanak. Bemutatkozunk, megismerkedünk az áru beemelését előre megtervező, majd most azt irányító Zubor Sándorral.
“Zusammen?””Only big one” – Sándor németül-angolul vegyesen egyezkedik a Hawaii-mintás rövidgatyában magyarázó német hajóskapitánnyal arról, hogy a vízi jármű gyomrának melyik részébe daruzzák be a 47 tonnás gépházat és hogy hová rakják a többit. A manőver levezénylője megmutatja azokat a számításokat és műszaki rajzokat, amelyeket korábban készített a beemelésről. A lényeg, hogy két daru áll majd be egymásnak háttal, egyik a teher egyik szélét, másik a másikat emeli fel tökéletes szinkronban – ha véletlenül leborulna a 47 tonna a raktérbe, az valószínűleg simán elsüllyesztené az olyan 150 méteres szállítóhajót.
“Hülyegyerek! Hová mész?”
Többórás ceremónia veszi kezdetét: a cég kék színére festett daruk precízen beállnak, elhelyezik az ellensúlyokat. Döbbenetes számok: a daruk emelőszára 59 tonnás teherbírást ígér, a teleszkópos tappancsaikhoz 6,35-9,9 tonnás ellensúlyokat rögzítenek. A művelet végén kis reggeli szünet, a Kaszkadőr becenevű munkás nagyot harap az otthon csomagolt szalámis kenyérbe.
9.56 A szállítmány beemelése
Már majdnem unni kezdjük az előkészületeket, ezért körbenézünk kicsit Magyarország talán legnagyobb kikötőjében, amelynek sarkában tábla figyelmeztet: “A medencében tilos fürdeni”. Mögötte egy ezeréves hajóroncs a vízben, amely inkább egy horror helyszínére emlékeztet, mint strandra. Meglátunk egy másik szállítmányozót is: egy kerékpáros futár idegesen keresi a címet, ahová a hátitáskája tartalmát fuvarozza. Ott tekereg körülöttünk, a rádiójába beszél kerekezés közben.
Ezalatt képzeletben megemeljük munkavédelmi sisakunkat Sándor előtt, aki a saját munkásai kezéből kivéve a méretes villáskulcsokat, maga csavarozta fel a rögzítővasakat a daruelem tetejére. A nap már melegen tűz, izzad mindenki, amikor a daruk kulacsai (hivatalosan: a horogszekrények) belekapaszkodnak kétoldalt a 47 tonnába. Itt is felhangzik az éjszaka leggyakrabban hallott szó: “lassan, lassan”.
Olyan háromméteres magasságban lehet a gépház, amikor valaki – talán épp Kaszkadőr – elordítja magát: “Hülyegyerek! Hová mész?” A semmiből előbukkanó kerékpáros futár épp befordul a levegőben lógó 47 tonna alá, de még visszakiabál, hogy “a pofád befogod”. Mindez csak két másodperc, a beemelés viszont közel negyven perc. Az áru elhelyezése és a kötelek kiakasztása után megjelenik a cifragatyás német: “Hé, Herr! Can you finish?” – most így indul a német-angol párbeszéd. A válasz az, hogy még nem, több apróbb daruelem is bepakolásra vár. Négy-hat méteres tartóelemek, ránézésre olyan pár tonnásak. Nevetségesen aprók, nem is várjuk meg a berakodásukat.
Nyolcszázezer az államnak
Száz kilométeren száz literes fogyasztás – aki azt hiszi, hogy ez az irdatlan mennyiségű gázolaj a fuvar fő költsége, téved. A szállító Bautrans több címen különféle díjakat fizet a Magyar Közút Kht.-nak, valamint a rendőrségnek. A Tiszafüred-Csepel út esetén a költségek itt ovashatók el.
Negyvenötmilliárdos szállítmány
Kíváncsiak voltunk arra is, mi volt a legnagyobb és a legértékesebb áru, amit a Bautrans szállított az elmúlt években. A toplistát egy Németországból Székesfehérvárra szállított, 175 tonnás, 28 méteres présgép vezeti. De ők szállították a csepeli kikötőből az Etele térre a 4-es metró egyik fúrópajzsát is, ebben az esetben az összsúly 134 tonnát tett ki.
A legértékesebb áru, amit a cég eddig fuvarozott, egy közel 45 milliárd forintos komplett kőolaj-fúrótorony volt, amelyet persze apránként szállítottak a helyére. A cég közlése szerint olyan 200 millió forintos darabokban.
Nem semmi.
Többezer tonnás teherbírású hajó. Na, az is egy gyönyörû gép.
Jól megírt, élvezetes cikk, jó fotók.